Info: http://www.robertsliardon.org/
ELŐSZÓ
Gyülekezetének lelkipásztora írja: Roberts Liardon lelki, szellemi érettsége fiatal éveit messze túlhaladja. E könyv olvasása közben ne felejtsük, hogy Isten nem személyválogató. Roberts a mi gyülekezetünk középiskolájában következetes és komoly ifjú hívő jellemvonását tükrözte. Egyaránt tisztelték a tanárok, az iskolatársai, és az iskola dolgozói. Mint lelkipásztora, a szolgálatának elején figyelmeztettem őt, hogy fiatal korban az ilyen jelentős elismerés beképzeltséghez vezethet. Az én megítélésem szerint azonban Roberts ezt a gyors előrehaladást Isten kegyelmével helyénvalóan kezeli.
Áldás lesz számotokra ennek a könyvnek az olvasása, tudva, hogy áldott élet áll e sorok mögött. Jézus valóságosan életre kel ebben a fiatalemberben.
Billy Joe Daugherty
A Victory Christian Center vezető lelkipásztora
TULSA, OKLAHOMA
/6000-es gyülekezet/
I. RÉSZ
JÉZUS, ARANY UTCÁK ÉS ÁLLATOK
JÉZUS, ARANY UTCÁK ÉS ÁLLATOK
„A dicsekvés azonban nem használ nékem, rátérek ezért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire. Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom, ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja), Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embereknek kibeszélnie.” — 2Kor. 12:1-4
Mindenekelőtt szeretném, ha megértenétek, mi módon nevelkedtem, nehogy azt higgyétek, hogy egy másik égitestről érkeztem. Oklahoma államban, Tulsában születtem (U.S.A) az Isten szentségét komolyan vevő pünkösdi családban, ahol keresztény módon neveltek. Nagyanyám, aki velünk lakott, naponta többször letérdepeltetett, és imádkoztatott. Állandóan ezt ismételgette: „Imádkozz, imádkozz, imádkozz.” Beállította a jelzőórát, és kijelentette: „15 perc!” Ha nem tartottam be a 15 percet, pálcával jött utánam. Megtanultam betartani a 15 perces imakötelezettségemet. Azt szokta mondani: „Ha valami érdemlegeset akarsz tenni Isten előtt, akkor imádkoznod kell.” Így tanított meg nagyanyám imádkozni.
Megtanított a Biblia olvasására is. Naponta négy részt kellett elolvasnom ahhoz, hogy egy év alatt a végére jussak. Ha nem teljesítettem, ismét pálcával ösztönzött. 1973 nyarán, amikor nyolc éves voltam, bementem a szobámba, és az ágyamra vetettem magam, hogy a napi négy Biblia részt elolvassam. Ahogy a fejemet a párnára tettem, szellemi lényem elhagyta a testem, s a fény sebességénél is gyorsabban repültem. Ha a fény sebességénél gyorsabban haladunk, akkor már a szellem szférájában mozgunk.
Azt gondoltam magamban: Ez az elragadtatás! Most azt élem át! Néztem jobbra, néztem balra, de senkit sem láttam. Így arra gondoltam, ez mégsem lehet az elragadtatás, mert akkor legalább nagyanyámnak itt kellene lennie.
Nem tudtam merre tartok. Valahol az űrben lebegtem, sőt száguldottam elképesztő sebességgel. Elhagytam már az első mennyet, amely a földkörüli atmoszférában van, végül megálltam a legnagyobb kapu előtt, melyet életemben valaha is láttam. Igen magas és széles volt, egy csodálatos gyöngy volt az egész. Hibátlan, tökéletes. A kapu keretén díszes faragás futott körbe, minden más pedig az igazság tiszta fényében ragyogott. Megrázkódtam: Vajon álmodom? Végül is arra a bizonyosságra jutottam, hogy nem. Szót hallottam: „Ez az egyik kapu.”
MEGLÁTTAM JÉZUST
Megfordultam, mögöttem állt Jézus Krisztus teljes dicsőségében! Csodálatos Jézust látni, de még csodálatosabb teljes dicsőségében látni.
Sokan kérdezték tőlem, milyen Jézus. Felnézve Rá 180 cm magasnak gondoltam, világosbarna hajjal, ami nem volt sem túl rövid, sem túl hosszú. Tökéletes ember. Olyan, amilyennek a tökéletes embert elképzeljük, olyan Jézus. Tökéletes mindenben. A kinézése, a beszéde, a járása – minden tökéletes. Így maradt meg emlékezetemben.
Térdre estem előtte. Könnyeim patakokban folytak az arcomon. Nem tudtam visszatartani őket. Az Úr dicsőséges jelenléte könnyekre fakasztott, olyan csodálatos volt. Valahányszor Jézus beszélt, szeretetének szavai szívemig hatoltak és betöltöttek. Ezért sírtam.
Jézus így szólt: ”Hagyd abba a sírást. Gyere velem, megmutatom a mennyet, mert nagyon szeretlek.” (Ne felejtsd el, Isten nem személyválogató. Téged éppúgy szeret, mint engem. Őelőtte te és én egyformák vagyunk.) Újból el kezdtem könnyezni, s Jézus újból szólt: „Nem szükséges, hogy sírjál, itt nincs szükség könnyekre. De egy vidám arc nekem is örömet szerezne.” – és elkezdett nevetni. Én is vele együtt nevettem. Jézus felemelt magához és letörölte könnyeimet. Jobban körülnéztem és elámultam a csodálatos szépségen. Nincsenek emberi kifejezések, amelyek érzékeltetni tudnák. Ezután Jézus bevitt a kapun. Nem kért meg senkit, hogy nyissák ki, sem semmiféle gombot nem nyomott meg. A kapu magától felemelkedett és mi bementünk.
ARANY UTCÁK
Először is az arany utcákat pillantottam meg. A járdákat a szivárvány minden színében tündöklő virágok szegélyezték. Gondoltam, ha én most a mennyben vagyok, akkor én most arany utcákon járok! Gyorsan leszaladtam a füves részre, s bámulva, a meglepetéstől elbűvölve álltam. Jézus körülnézett, engem keresve, s így szólt: „Hát te, hogy kerültél oda?” Két szóval feleltem: „Arany utcák!” (Egyes részek olyan aranyból vannak, amilyet mi is ismerünk itt a földön, de egyes helyeken olyan aranyból rakattak ki az utcák, amelyeken át lehet látni, mint a kristályon.) Jézus elkezdett megint nevetni, és annyira nevetett, hogy alig tudta abbahagyni. Hívott: „Gyere ide hozzám!” „Nem mehetek – mondtam – aranyból vannak az utcák, nem merek rálépni. Én aranyat csak gyűrű formájában láttam a felnőttek kezén, hogy járhatnék rajta!”
Jézus nevetve hívott: „Na, gyere csak!” – s átjött értem. „Ezek az utcák az én testvéreim részére készültek. Te a testvérem vagy, gyere, örülj neki, élvezd a szépségét!”
Csodálatos a menny atmoszférája. Mindent a szellem gyümölcseinek jelenléte tölt be, különösképpen a szeretet, öröm és békesség. A gyenge szellő Isten kenetét hordozza.
(Bizonyára te is érezted már a kenet jelenlétét vagy érintését, mikor valaki imádkozott érted. Ezt lehetett itt is érezni, amikor a szellő fuvallata megérintett.)
Még a felhők is telve voltak az Úr dicsőségével. Gyakran mondjuk, hogy a dicsőség felhője töltötte be a gyülekezetet Isten magasztalása közben – ilyen dicsőséggel telítettek a felhők a Mennyben. A mennyben mindennek jelentősége van. E felhők jelentőségét akkor még nem tudtam felfogni, de csodálatosak.
Városok, épületek és kis irodák mellett haladtunk el. Az épületekben hivatalos munkák folytak. Az emberek jöttek-mentek munkájukban. Mindegyikük arcán ragyogó mosoly. Egyesek kórusokban énekeltek, melyek ismerősek voltak, mi is énekeljük ezeket itt a földön, de egyes énekek mennyeiek voltak, mennyei jelentőséggel. Egyesek kis csomagokat vittek, mások könyveket, saját céljaikra.
Egy asszonyt láttam az egyik üzletbe bemenni. Azt nem tudom, hogy van-e pénzforgalom a mennyben, de üzleti élet van. Az az asszony kis csomaggal jött ki az üzletből, valamint egy könyvvel.
KÖNYVEK ÉS ZENE A MENNYBEN
A mennyben vannak olyan könyvek, melyek itt a földön is megtalálhatóak, mert írójuk engedelmességben járva írhatta meg azokat, és vannak olyan énekek is, amelyeket mi is ismerünk itt a földön. Vannak azután olyan könyvek és énekek is a mennyben, amelyeket Isten még nem tudott átadni, mert még nem talált olyan önmagát letevő életet, akinek odaajándékozhatta volna azokat. Isten szellemi dolgainak is ára van. Vannak előfeltételek, amihez alkalmazkodnunk kell.
Úgy érzem, azért látták még olyan kevesen a mennyet, mert nem fizetik meg az emberek az árat, és sokan nem is tudnának mit kezdeni a látomással, és eltorzítanák a megtapasztalást. Ha az emberek engedelmeskednének az Úr feltételeinek, akkor az Úr megmutatná nekik a mennyet, betekintést engedne abba, és visszahozná őket.
Felkészülhettek rá, hogy egyre több embertől fogjátok hallani, hogy hozzám hasonlóan ő is látta a mennyet, mivel Isten akaratának engedelmeskedve élt, és mint ajándékot nyerte el Istentől azt a kiváltságot, hogy láthassák azt. Az Efézusi levél 3:15-ben az áll, hogy a mennyben és a földön egy család van. Nem azt írja a Biblia, hogy egy család van a mennyben, egy pedig itt a földön, hanem, hogy a földi és a mennyei együtt képez egy családot. Ha a földiből átlépünk a menny világába, akkor hallani fogjuk a mennyei család énekeit, és mi is velük énekelhetünk. A mennyei világban felolvasott könyvek megértése lehetővé teszi, hogy egyszer majd a földön is megírjuk azokat. Több olyan könyvet is láttam a mennyben, amelyet itt a földön is olvastam már. A fentebb említett asszony kezében is láttam egy könyvet, de nincs megengedve, hogy a címét megmondjam. Több dolgot is mondott nekem Jézus, melyeket most még nem szabad elmondanom. 8 éven át senkinek sem mertem elmondani, mert nem értettem miért is történt mindez velem. Most úgy gondolom, hogy ez is azért történt velem, mert nagyanyám mindig így imádkozott: „Istenem, ragadd meg ezt a Roberts gyereket! Ragadd meg őt!” Hát Ő megragadott, elvitt megmutatni a mennyei várost.
Jézus Krisztus, látod, egy Személy. Ő barát is, akivel beszélgetni lehet. Isten nem egy misztikus Személy valahol elérhetetlen távolságban tőlünk, hanem itt él közöttünk, igen a Szentháromság Isten itt él közöttünk is, beszélhetünk Hozzá, járhatunk Vele, és Ő is szól hozzánk. Ha ezt fel tudjuk fogni, akkor tisztán fogunk élni, tisztán fogunk beszélni, és mindent tisztán cselekszünk majd, mert nem akarunk fájdalmat okozni a Szentháromság Istennek. Tudjátok, Neki is vannak érzelmei, de ezek az érzések nem emberi értelemben uralkodnak Rajta.
Ahogy áthaladtunk a kis városon, utcajelző táblákat is láttam, de nem emlékszem az utcanevekre. Ezután egy kis ösvényre tértünk.
MENNYEI PALOTA
Hatalmas épületet láttam kiemelkedni a fák mögül. Egy palota volt. Jézus egész idő alatt beszélgetett velem, miközben a palota felé haladtunk. Az ajtóhoz érve kopogtatott. (A mennyben mindenki udvarias, senki nem erőszakos. Nem közlekednek csak úgy, a falakon keresztül.) Jézus vagy három percig várt, azután újból kopogtatott, még mielőtt valaki válaszolt volna. Azt gondolná az ember, ha Jézus Krisztus, a dicsőség Királya jön az ajtódhoz, és Ő kopogtat, azonnal válaszolnál, de ők nem ezt tették. Végül egy kedves férfi nyitotta ki az ajtót, fejét kidugva azt mondta: „Hogy vagy Jézus, és hogy vagy Roberts?” Ez megijesztett engem, úgyhogy majdnem elszaladtam. „Honnan tudja ez az ember a nevemet – gondoltam –egyedül Jézus ismerheti, ki vagyok.” Furcsa volt, de a mennyben mindenki tudta a nevemet. Sokan kérdezték: „Hogy vagy, Roberts?” Úgy beszélgetnek, ahogy mi beszélünk. (Megtudtam, hogy a mennyben az új nevünk mellett megtartjuk a saját nevünket is.)
Felnéztem az emberre, s meglepődve válaszoltam: „– Köszönöm, jól vagyok.” Ő így szólt: „– Gyertek be!”
Tudnunk kell, hogy mikor a mennybe kerülünk, nem a természet szerinti korunkban leszünk, hanem a szellemi érettség, a belső ember érettségének korát fogjuk viselni. Mennyei látogatóként egyszer a természetes korom szerint 8 éves voltam, máskor a nagyanyám és az édesanyám imádságai által elért magasabb szellemi érettségem mértékének megfelelő korú voltam.
Legtöbbször nem 8 éves voltam a mennyben. Volt, amikor 33 éves voltam, és a testalkatom is azt a kort mutatta. Legtöbben 30 éveseknek látszottak. Ez érthető, mert a Biblia is azt mondja, hogy olyanok leszünk, mint Ő (1János 3:2). Ennyi idős volt Jézus is, amikor elhagyta a földet. A harmincas éveiben járt, és mi is ilyenek leszünk. (Gyermeket nem láttam a mennyben, úgy hiszem, hogy ők a menny egy másik részében vannak.)
Bementünk a mennyei palotába, és leültünk. A bútorok mások a mennyben, mint a földön. Néha a földi bútorokon kényelmetlenné válik az ülés. A mennyben kényelmet találsz, a bútor szinte átölel. Leültem egy bársonyszékbe, és az volt az érzésem, a szék is él, mert a testformámhoz igazodott. Olyan kényelmes volt, hogy egyszer sem kellett az ülésemen változtatni. Ahogy ott ültünk, emberi módon kezdtünk beszélni arról, hogy az ég és a föld együtt imádkoznak – mert először minden szellemi szinten megy végbe, mielőtt a földön valóságba jönne. (Az imaharcosok tudják, hogy először szellemi vonalon kell megharcolni, megszülni és hitben hordozni mindent, mielőtt a földön megvalósulna.) „Miképpen a mennyben, azonképpen a földön is…”
Beszélgetésünk után végigjártuk a palotát. Olyan volt, mint a mi földi házaink, de minden tökéletes volt benne. Méretre hatalmas épület. Az ablakon függönyök, a falon modern festmények, családi képek, valamint sok zöld növény és bútor. Mindenkinek saját palotája van. A nappali, az ebédlő, a dolgozószoba, és a konyha a földszinten találhatók. Emelet is van, ott nem voltam, de gondolom voltak hálószobák is. Nem tudom, hogy a mennyben is lepihennek-e az emberek.
Gyümölccsel kínáltak minket, ami egy hatalmas almának tűnt, és csodálatosan jó ízű volt. Mikor elbúcsúztunk, megöleltek, megcsókoltak minket, és a hátsó ajtón távoztunk, de azt nem tudom, hogy miért.
VANNAK ÁLLATOK A MENNYBEN
Hegyeken mentünk keresztül, és sok mindent megfigyeltem. Sokan szeretnék tudni, vannak-e állatok a mennyben. Igen, vannak. Mindenféle állat van. A-tól Z-ig, miért is ne lenne? A föld a menny képmására teremtetett, s ha a földön van állat, a mennyben is kell, hogy legyen. Láttam egy kutyát, egy bárányt, és egy nagy erős oroszlánt. A fákon madarak énekeltek, kicsik és nagyok, és úgy hangzott, mintha ugyanazt a dallamot énekelték volna. Mikor abbahagyták az éneklést, mintha beszélgettek volna egymással. Másfajta állatokat is láttam, de messziről, és így nem tudtam megállapítani, hogy milyen állatok voltak. Úgy láttam, az állatok nem szaladnak el az emberektől, de nem is támadnak. Békések és nyugodtak voltak. A mennyben nincs félelem. Isten jelenlétében nincs félelem, se kétely, se semmiféle zavar, betegség, vagy aggodalom. (Ezeket mind magunk mögött hagyjuk, útban a menny felé.) Útközben mennyei fákat is láttam, a leveleik táncoltak, mintha erős szél fújt volna. Ezek is dicsőítették az Urat!
Puha, zöld füvön jártunk, s ahogy előrehaladtunk, a fű újra felegyenesedett, amint továbbléptünk. Ott soha nem kell füvet vágni, mert a fű mindig egyforma magas. Ha egy levél leesik, eltűnik. Nincs rohadt fű, vagy gyümölcs a fák alatt, se száradt, elszínesedett levél, se törött ág. A mennyben minden tökéletes. Ott nincs probléma és zavar, és nem is lehet bajt, vagy problémát okozni. Ott nincs hitetlenség, vagy kétely, mert az Élet Forrása van jelen. Isten jósága uralkodik. Ha egy villanykörte felé nézünk, a legnagyobb fény a villanykörte körül látható. Így van ez Istennél is. A leghatalmasabb erő, az élet, és a legteljesebb öröm is Isten körül összpontosul. Eljön az a nap, amikor végre hazamehetünk a mennyei otthonunkba, és Isten az emberek között fog járni!
Folytatjuk..
