Könyvek Könyve - Teljes film

Read More

Prófétai álom-figyelmeztetés 2007.okt.08.

4.Mózes 12,6: "És ezt mondja (az Örökkévaló): De halljátok meg szavaimat! Ha van az Örökkévalónak/JHWH prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek vele."

Kedves Testvérek Jesuában!

Normálisan nem szoktam szellemi álmokat megélni, nagyon ritkán fordul elő. 2007.okt.08-án a kora reggeli órákban azonban átéltem egy nagyon megrázó szellemi álmot, amit itt tovább adok.

"Egy keresztény gyülekezetben voltam. A helyiség egy moziteremhez volt hasonló és én a hátsó sorok egyikében ültem. Az Istentisztelet éppen kezdődött, amikor az utcáról erős zaj hallatszott be a kitárt kb. hét méter széles ajtón, olyannyira hogy az Istentiszteletet teljes mértékben zavarta. Az ember várt és remélte, hogy az utcai lárma elcsendesül - mialatt a gyülekezet ajtaja az utca felé továbbra is nyitva maradt.
Akkor Isten Szelleme rám szállt, felálltam a gyülekezet elé és mondtam: "Csukd be az ajtót - egy szavam van Istentől!" Az üveg tolóajtót becsukták. Azután Isten Szelleme egyik szót a másik után adta a számba és adtam tovább az üzenetet a gyülekezetnek, amint Ő azt nekem adta:
"Népem, készítsd magad a velem való találkozásra. Nagyon hamar elveszem Szellemem az emberektől (a földről, megj. ford.). Hagyjátok magatokat általam felkészíteni! Mossátok és tisztítsátok ruháitokat, hogy találkozhassatok velem! Azonban a jövetelem előtti utolsó, órában - mint bátor és félem nélküli tanúimat használni akarlak benneteket. Angyalaim készen állnak, hogy ebben titeket támogassanak."

Mialatt az Ő szavait mondtam, egy mélyen kilapátolt árkot láttam magam előtt. Az Úr azt mondta: "Utat készítettem számotokra, amelyen mennetek kell. Bennem legyetek megalapozva és megerősítve, az általam készített úton haladjatok, Adonáj/Úr erejével és Szellemének vezetésével, aki titeket előre visz."

Láttam, amint az árok csillogó vízzel megtelt és arra folyt, amerre Isten kiválasztott tanúit vitte. Az árok olyan volt mint a kiásott védőárkok. Először át kellett menni az árkon és azután telt meg vízzel. Isten minden tanújának utat készít (Ef. 2,10) és ha az ember ezen az úton halad engedelmességben, követik a jelek - kenet a szolgálatra. Isten csak az Írás szerinti Szót teheti élővé! Az utolsó aratás begyüjtéséről van szó, mielőtt Jesua visszajön.

Ezek után láttam amint nyugat felől egy mélyfekete és áthatolhatatlan felhőfront húzódott fel az egész föld fölé (ezt láttam már egy előző látomásban 2005 szeptemberében: "Elkülönített idő - Istennel való közösségre - Jön a sötétség!") Ez a sötétség mindent elnyelt és a fény elveszett. E felhőfront fölött lobogva égett Isten ítélőtüze. Láttam, hogy Isten angyalai készek voltak, az Örökkévaló/JHWH ítéleteit végrehajtani. Isten szólt: "Mindent felfedek ami elrejtetten történik: képmutatás, hamisság, perverzitás, hazugság és csalás/becsapás SEMMI nem marad elrejtett. Mindent a világosságra hozok!"

Láttam egy nagyon közismert elnököt, aki újjászületett kereszténynek adta ki magát, de cselekvései és döntései által nyilvánvalóvá lett, hogy - mint sok más keresztény politikus - ugyancsak egy képmutató. Országának keresztényeit félrevezette, hogy szavazataikat megnyerje. Isten itt az Ef. 5,13-at adta: "de minden leleplezendő (dolog) a világosság által lesz nyilvánvaló."



Álomban tovább prófétáltam ebben a gyülekezetben: "A NARCIZMUS uralja az embereket". Sokan talán nem tudják, mit is jelent ez. A narcizmus lényegi jelentése: túlzott önszeretet - önzés - önközéppontúság, önmaga szépségében - képességeiben tetszelgő.
1. kiváló érzéke van arra, hogy sajátmaga fontosságának elismertetését elérje, pl. teljesítményben és adottságokban;
2. Erősen befolyásolt a fantáziájában mint siker, hatalom, ragyogás - szépség;
3. Azt hiszi magáról, hogy "különleges" és csak különleges emberek vagy intézmények tudják őt megérteni és csak ilyenekkel tud komunikálni;
4. Elvárja, hogy fölöttébb csodálják;
5. Túlzott kedvezményes elvárásokat tanúsít bizonyos helyzetekben vagy automatikus megoldást vár az egyéni elvárásaiban;
6. Az emberi kapcsolataiban kihasználó, azaz hasznot húz a másikból, saját céljai érdekében;
7. Hiányos az empátiája, azaz nem kész arra, hogy a másik érzéseit - szükségeit elismerje vagy azzal azonosuljon;
8. Gyakran irígy a másikra vagy azt hiszi, hogy más irígy őrá;
9. Arogáns, nagyzoló és beképzelt;

Saul/Pál apostol úgy ír a narcizmusról mint a végidők romlottságáról, amely a Messiás/Krisztus gyülekezetében a hívőket is megragadja. A 2.Tim. 3,1-9-ben mondja: "De azt tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek!
Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők/kérkedők, gőgösek, káromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek;
szeretetlenek, kérlelhetetlenek/haragtartók, rágalmazók, mértéktelenek, gonoszak/erőszakosak, a jónak nem szeretői,
árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.
Az ilyenek a kegyesség (külső)látszatát megőrzik, de az erejét megtagadják; fordulj el ezektől!
Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat.
Ezek mindíg tanulnak, de soha nem jutnak el az igazság ismeretére.
Ahogyan *Jannesz és *Jambresz ellenálltak Mózesnek, úgy állnak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű hit szempontjából megbízhatatlan emberek is.
De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is lett."
(*Zsidó hagyományok alapján ezek az egyiptomi varázslók, a 2.Móz. 7,11;-22; 8,3)
A narcista végül is mint "Jesua/Jézus keresztjének ellensége" mutatkozik meg, mert testét a kívánságaival és szenvedélyeivel nem szegezte az Úr keresztfájához. A 'megkímélt' önző lényével megtagadja Jesua HaMasiacht/Jézus Krisztust mint igazi Urát.



Továbbiakban láttam az embereket egy - egyetlen féktelen szenvedélyben. Láttam a láthatóvá vált nagy paráznát útban a 'Világ-Egység-Egyházává' alakulásában. Úgy láttam ezt mint egy óriási zarándoklatot: Egy hosszú vonulat vallási-szolgaságba süllyedt emberekből különböző egyház-vallási irányzatok zászlaja alatt, akik közösen a 'megvilágosodás ösvényén' haladtak és a föld királyaival és kalmáraival paráználkodtak.
De ezeket gyűlölni fogja a nagy parázna! Hallottam amint Isten szólt: "Menjetek ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket! Mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól!" Jel. 18,4-5.

Azután láttam azokat akik a vallásos parázna befolyása alá kerültek és az EGYETLEN IGAZSÁGTÓL elestek, amint az ő "igéret földjük" felé vonultak; - ez a kép erősen emlékeztetett a Nádas-tengeren való átvonulásra. De akármennyire igyekeztek, nem haladtak előre, beragadtak paráznaságuk mély fekete sáros mocsarába! Fölöttük megjelent óriási dimenzióban: *BAPHOMET (sátán mint a kéjsóvár kecskebak), egy győzelmi pózban hogy ezt az óriási ember tömeget egy perverz aktusban önmagával egyesítse. Ezután láttam, amint ezeknek az embereknek a homlokán egyágú hegyes szarv nőtt ki (egyszarvú). Ez a szarv volt az istenkáromlás - ami a Magasságos Isten/El Eljon, és minden szentek ellen irányult - hogy neveiket gyalázzák.
(*Baphomet jegye alatt: pl. szabadkőművesek, templomosok, ezotérikusok, okkultisták, mágusok, - német személyigazolvány, tarotkártya, varázslók, boszorkányok, kabbalisták, Baphomet átok/Game)

Azt mondja az Örökkévaló/JHWH: "A világ Sodoma és Egyiptom" lett, sőt az én Szent Hegyemet (Jeruzsálemet) paráznaságukkal "Sodoma és Gomorává" tették!" Jel. 11,8
2006-2007-ben nagyszabású homoparádéval dobzódtak Jeruzsálem utcáin.



Aztán láttam, amint Isten angyalai készen állnak, hogy nagyobb büntető ítéleteket öntsenek ki a földre mint amik eddig voltak. Tovább beszélt hozzám Isten a jelekről és égi tüneményekről (Luk.21,11), amik Szava szerint a 2.Thessz. 2,11-12 alapján bizonyosan beteljesednek: "Ezért küldi Isten rájuk a tévelygés hathatós erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok megítéltessenek, akik nem hittek az igazságnak, hanem tetszésüket találták a jogtalanságban." 

Ezért mégegyszer a figyelmeztetés: Vigyázat a narcizmussal! Végezetül: "A világosságnak nincsen közössége a sötétséggel. Ne legyen közösségetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel; leplezzétek le és különüljetek el tőlük - én népem!"

Ui.: Isten megbízásából az álom víziómnak - amelyet 2007.okt.08-án átéltem - a lényegét itt közöltem. Ez tartalmaz felvilágosítást, figyelmeztetést és felhívást az éberségre és az önvizsgálatra. Isten adjon kegyelmet, hogy ezt az üzenetet gyermekei tényleg elfogadják és komolyan vegyék.

Kérlek, adjátok tovább ezt az üzenetet.
Isten áldása és shalom Jesuában,
testvéretek Dieter Bestaendig.

Fordította: Katharina Becker 

Forrás: www.zsidok-keresztenyek.eu

Read More

Látomások az elragadtatásról, a nagy nyomorúságról, a Szent Városról, Isten Trónjáról és a sátánról.

Egy 8 éves lány bizonysága, aki találkozott Jézus Krisztussal

. 

(Janet Balderas Canela, Puerto Rico)

Kedves testvérek, az ÚR áldjon meg benneteket ezen az órán! Olvassuk el a Bibliából a 2 Korintus 12,1-4-et, az Isten Szent Igéjét. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében: „Dicsekednem kell, bár nem használ; rátérek azért az ÚR megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: 14 évvel ezelőtt – hogy testben- e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja –, elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember – hogy testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja –, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.” Elmesélem nektek egy élményemet az Úrral, ami szeptember 5-én történt, 1999- ben. A templomban voltunk, és Isten ereje ott volt és betöltötte az életünket. Leestem a földre és éreztem Isten jelenlétét bensőmben. Éreztem, hogy az ÚR munkálkodott bennem, és elkezdett különféle látásokat mutatni nekem. Az egyik látomásban láttam két utat, az egyik nagyon széles volt, sok ember haladt rajta, viszont a pusztulásukba rohantak. A másik út nagyon keskeny volt, ezen is sok embert láttam sétálni, dicsérve az Istent és hálát adva Neki. Azután az ÚR mutatott egy másik látomást, ahol egy angyal harcolt egy sárkánnyal. A sárkány tüzet és démonokat bocsátott ki a Földre.

Azután láttam egy másik látomást egy nagyon fényes órát. Aranyból készült. 12 órát mutatott. De én láttam, hogy egy kéz visszaállította az órát tizenegy órára. Az ÚR ezt mondta nekem, „Nézd szolgám, visszaállítom az órát, mivel az Én fiaim nem készek úgy, ahogy szeretném, visszaállítom az órát, mert az enyéim nem dicsőítenek engem úgy, ahogy szeretném, ezért, mivel nagy a kegyelmem, még adok egy utolsó esélyt, hogy mindenki, aki Énhozzám jön, örök életet kaphasson."
Azután az ÚR mutatott nekem egy másik látomást, mialatt még mindig a padlón feküdtem. Láttam egy lovagló férfit, aki felém közeledett. Kinyújtotta a karjait, és egyre közelebb jött oda, ahol feküdtem. Azután éreztem, ahogy az ÚR a karjaiba vesz. Éreztem, ahogy kiveszi a szellememet a testemből a karjaiba. Elkezdtünk lovagolni, felfelé haladtunk, és megálltunk egy helyen, se nem túl magasan, se nem túl alacsonyan. Így szólt hozzám: „Nézd, szolgám, mondtam neked, hogy el foglak vinni Magammal, és ezt teszem veled most, mivel azt, amit kimondok a számmal, beteljesítem. Amit mondok, azt meg is cselekszem. Ezért hoztalak ide, szolgám. De először megmutatom neked a sebeimet, hogy meglásd, és soha ne felejtsd el, mit tettem érted.”

Megérkeztünk az Isten Trónjához és az ÚR megmutatta a szegek helyét a karján és az oldalát, ahová a lándzsát szúrták. Azt is megmutatta, hogyan korbácsolták meg. Láttam a nyomait és az összes csíkot, melyet mindannyiunkért szenvedett el. Ezt mondta: „Nézd, szolgám, sokan közületek nem veszik számításba mindazt, amit értetek tettem, sokan elfelejtik, hogy meghaltam értetek a Kálvária keresztjén, és ez fájdalommal tölt el, szolgám. Fáj, amikor az Enyéim megtagadnak engem; ez olyan fájdalmat okoz, mintha újra feltépnék a sebemet. Olyan ez számomra, minha újra megfe-szítenének a kereszten.” Láttam, ahogy az ÚR sírt, mert fáj neki, ha cserben hagyjuk.

A MENNY

Így szólt: „Szolgám, sok dolgot fogok megmutatni neked, megmutatom az arany utcákat, az üvegtengert, hogy elmehess, és elmondhasd az Enyéimnek, hogy milyen hatalmas dolgokat készítettem számukra.” Hamarosan megérkeztünk egy helyre, ahol gyönyörű utcák voltak, igen gyönyörűek. Sohasem láttam vagy érintettem ilyen dolgokat a Földön. Az utcák fénylettek! Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, érintsd meg az arany utcát, mert te és az Enyéim itt fogtok lakni, mert az Enyéim nagyon hamar ide fognak jönni.” Láttam a tükörképünket, ahogy együtt lovagoltunk az Úrral. Ezután megérkeztünk az üvegtengerhez. Annyira gyönyörű volt! Amíg lovagoltam az Úrral e drága tenger felett, így szólt hozzám: „Szolgám, mindez nem az Enyém, mindezek a dolgok azokéi lesznek, akik hozzám tartoznak. Mindezt, amit megérintesz, oly sok szeretettel készítettem el az Enyéimnek.” Azután ezt mondta: „Szolgám, gyere ide, mert még más dolgokat is mutatok neked!” Azután egy gyönyörű helyre érkeztünk, ahol láttam az Isten dicsőségét, és éreztem az Erejét. Egy nagy, csodálatos hely volt. Sok asztalt láttam, így megkérdeztem az Úrtól: „Uram, mire valók mindezek az asztalok?” Ezt válaszolta: „Szolgám, emlékezz a Bárány Menyegzőjére, emlékezz, hogy ezeknél az asztaloknál fogjuk megünnepelni a Bárány Mennyegzőjét!” Számtalan asztalt láttam, és egyáltalán nem láttam a végét. Minden asztalnál angyalok voltak, így megkérdeztem az Urat: „Uram, miért van egy angyal minden egyes asztalnál és széknél?” Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, ezek az angyalok díszítik fel az asztalokat, minden egyes asztalt elkészítenek, mert már most előkészítek mindent.”

Kedves testvéreim, ezek az asztalok fénylettek, mindegyikük aranyból készült! Nagyon szépen voltak feldíszítve. Láttam, ahogy az angyalok elhelyezték a villát, a kést, a kanalat, a poharakat, a tálakat, mindegyik aranyból volt; gyönyörűek voltak. Az Úr ezt mondta nekem: „Szolgám, mondd el az Enyéimnek, hogy készüljenek, mert nagyon hamar magammal viszem őket, hogy ide jöhessenek, és Velem élvezhessék a Bárány Menyegzőjét.”

Annyira gyönyörű volt, érezni lehetett ott az ÚR jelenlétét, oly hatalmas dicsőséget és fentséget! Az ÚR így szólt: „Szolgám, gyere ide, mert még más dolgokat is mutatok neked!” Megérkeztünk egy helyre, ahol gyönyörű ajtók voltak, igen sok csodálatos ajtó. Ezt mondtam: „Uram, mi van ezek mögött az ajtók mögött?” Ő így felelt: „Ezek mögött az ajtók mögött vannak a Tanítványaim, az apostolok, és mindazok, akik egykor a Földön jártak a Nevemet dicsőítve és magasztalva.”

MÁRIA

Tovább lovagoltunk ismét, és egy ajtóhoz értünk, amely félig nyitva állt, s az ÚR így szólt: „Szolgám, gyere ide, mert e mögött az ajtó mögött van Mária. Menj közelebb és hallgasd meg, hogy mit beszél, hogy elmehess és elmondhasd az Enyéimnek, hogy Mária hogy szenved.” Közelebb mentem és egy fiatal nőt láttam, egy gyönyörű fiatal hölgyet, olyan gyógyőrű volt, az arca oly szép volt! Egy nagyon kicsi ablakon nézett kifelé. Térdelt és a Föld felé fordította az arcát, határtalan fájdalommal sírva. Ezt mondta: „Miért imádkoztok hozzám? Miért, hiszen nekem nincs hatalmam! Miért imádtok engem? Én nem tehetek semmit! Ne imádjatok engem! Ne hajoljatok meg előttem! Mert én nem tudlak megmenteni benneteket! Az egyetlen, aki meg tud menteni, az egyetlen, aki meg tud váltani, az Jézus, aki az egész emberiségért meghalt! Sokan azt mondják, hogy hatalmam van, hogy csodákat teszek, de ez hazugság! Én nem teszek semmit! A Mindenható Isten elégedett volt velem és használta a méhemet, hogy Jézus megszülethessen és megmenthessen mindenkit, de nekem nincs semmi hatalmam! Én nem tehetek semmit! Ne hajoljatok meg előttem! Ne imádjatok engem! Mert én nem vagyok méltó imádatra! Az egyetlen, aki méltó, az egyetlen, aki előtt meg kell
hajolni, és imádni kell, az Jézus! Ő az egyetlen, aki meggyógyít és megment!” Láttam, hogy igen nagy fájdalma volt ennek a fiatal nőnek, tele volt gyötrelemmel és sírással. Ezt mondta: „Ne! Ne! Ne imádjatok engem! Miért hajoltok meg előttem? Én nem tehetek semmit!”

Láthatjátok, kedves testvéreim, borzasztó volt látni ezt a fiatal hölgyet, ahogy sírt oly nagy fájdalommal és szomorúsággal.

KÖNTÖSÖK ÉS KORONÁK

Az ÚR így szólt hozzám: „Szolgám, jöjj, mert újabb dolgokat fogok megmutatni neked.” Megérkeztünk egy gyönyörű helyre, ahol éreztem az ÚR dicsőségét. Több sor fehér köntöst láttam, annyira fehérek és csodásak voltak! Megérintettem őket, és az ÚR ezt mondta: „Szolgám, érintsd meg ezeket a köntösöket, mert ezek mind nektek készültek.” Sok sor köntöst láttam, és megérintettem a finom anyagot. Oly fénylő és fehér volt, amilyet még sosem érintettem a Földön. Az ÚR így szólt: „Szolgám, ezek a köntösök mind nektek készültek.” Könnyek szaladtak le az ÚR arcán. Ezt mondta: „Szolgám, ezek közül a fehér köntösök közül sok itt fog maradni, várva valakire, hogy felvegye őket. Sok itt marad egy testre várakozva.” „Miért, Uram?” – kérdeztem. „Mert sokan nem úgy imádnak engem, ahogy szeretném, sokan nem foglalkoznak azzal, hogy mi mindent tettem értük. Szolgám, ezek közül a fehér köntösök közül sok itt fog maradni, testre várva, mert az Én királyságomba semmi tisztátalant nem fogok beengedni. A királyságomba csak szent dolgokat engedek be, mert meg van írva az Igémben, hogy szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1 Péter 1:16)

Láttam számos köntöst, minden egyesen ott állt egy név arany betűkkel. Megérintettem a kisebb és különböző méretű köntösöket és ezt kérdeztem: „Uram, ezeket a kisebbeket kik fogják viselni?” Így válaszolt: „Szolgám, emlékezzél a kicsiny Gyermekeimre, hogy én mindenkivel törődök, nem vagyok személyválogató, ezek a kis köntösök az én kicsiny Gyermekeimé, akik dicsérik a Nevemet, azoké a gyermekeimé, akik szeretnek a Házamban lenni és felmagasztalni a Nevemet, ezért nekik hatalmas dolgokat készítettem. Én mindazokra tekintek, akik keresnek engem, azokra, akik hozzám jönnek; nekik Örök Életet adok. ” Újra lovagolni kezdtünk és hamarosan egy hatalmas helyre érkeztünk, ahol sok korona volt. Voltak ott díszes koronák, fénylő koronák, így ezt mondtam: „Ó, Uram! Azok a koronák oly gyönyörűek! Kiknek készültek ezek a koronák?” Így szólt az ÚR: „Szol- gám, ezek a koronák, amiket megérintesz azokéi, akik dicsőítik a Nevemet, azokéi, akik igazán felmagasztalják a Nevemet úgy, ahogy szeretném.”

Az ÚR mutatott nekem más koronákat is, de láttam, hogy ezek csak keretek voltak. Azután így szólt az ÚR: „Szolgám, nézz errefelé.” És megláttam más koronákat is, de ezek töviskoronák voltak, így ezt mondtam: „Uram, ne hagyd, hogy egy egyszerű keret vagy egy töviskorona legyen az enyém!” Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, ezen a helyen többféle korona van: a díszes és fénylő koronák, amiket láthatsz és megérinthetsz azokéi, akik igazán dicsérik a Nevemet, mindazokéi, akik felmagasztalják és dicsőítik a Nevemet, igazán és teljes szívből. Azokéi, akik a szőlőskertemben dolgoznak, azokéi, akik élvezettel töltenek időt a Házamban, azokéi, akik szeretik megerőltetni magukat és a fájdalmat is vállalják azért, hogy az Igémnek kedvesek legyenek. A koronák, amelyeknek csak kerete van, amelyeket láthatsz és megérinthetsz, azokéi, akik csak játszanak az Igémmel, azokéi, akik nem szeretnek a házamban lenni, azokéi, akik nem szeretnek böjtölni, sem kitartóan szolgálni engem, sem felmagasztalni a nevemet, azokéi, akik csak a szájukkal dicsőítenek engem, de nem a szívükkel, ahogy szeretném. Hogy miért, szolgám? Mert senki sem csaphat be engem, nincs olyan hely, ahová el lehetne rejtőzni előlem. Szolgám, azok a koronák, amelyek tövisből vannak, melyeket látsz és megérinthetsz, azokéi, akik kigúnyolják az Igémet, akik kritizálják az Igémet; azokéi, akiknek kopogtatok a szívük ajtaján, de nem akarják elfogadni az Igémet; mindazokéi, akik kritizálják az Igémet.”

LÁTOMÁS AZ ELRAGADTATÁSRÓL

Ezután az ÚR így szólt: „Szolgám, most megmutatom neked az elragadtatást, hogy az eljövetelem miként fog történni.” Így ezt mondtam: „Uram, már oly sok mindent láttam, miért mutatsz meg még ennél is többet?” Azután az Isten trónjához érkeztünk, és láttam ezerszer ezer angyalt, ahogy egybegyűltek. Azután elkezdtünk lefelé ereszkedni, és az Úrral együtt megálltunk egy nagyon fehér, gyönyörű felhőben. Az ÚR parancsolt az angyaloknak, hogy jöjjenek, és ragadják el a gyülekezetet, és az ÚR ezt így magyarázta nekem: „Szolgám, nézz figyelmesen, mert így fog történni, amikor visszajövök, ilyen lesz az Eljövetelem.” Láttam embereket felemelkedni a Föld négy sarkából, dicsérve az ÚR nevét. Mindezeket az embereket az Isten hatalma borította be. Fehér köntösöket kaptak, és ezekben emelkedtek egyre feljebb és feljebb. Elkezdtek egy nagyon gyönyörű éneket énekelni: „Szent, Szent, Szent vagy, ó, Urunk! Köszönjük, Atyánk! Mert feltámasztottál minket! Köszönjük, Urunk, mert feltámasztottál minket!” Sok különféle embert láttam, magasat, alacsonyat, sötét bőrűt és fehér bőrűt. Mindezek az emberek és az angyalok felemelkedtek a felhőhöz, ahol az ÚR és én voltunk. Minden ember és az angyalok tele voltak hálával, és mind ezt kiáltották: „Szent! Szent! Szent vagy Te, ó, Urunk!” Az egész olyan óriási volt, annyira sok embert láttam, és olyan volt, mintha ismerném mindegyiküket! Mindenkit elborított az ÚR dicsősége.

LÁTOMÁS A NAGY NYOMORÚSÁGRÓL

Miután megérkeztünk az Isten Trónjához, az ÚR ezt mondta: „Szolgám, gyere ide!” Kiléptünk a Trónteremből és egy olyan helyre értünk, ahol egy kicsiny ablak volt. Az ÚR így szólt: „Szolgám, most nézzél le!” Rettenetes pusztulást láttam, olyan óriási pusztulást, hogy az egész Föld vigasztalan, sivár volt, és telve fájdalommal. Az ÚR ezt mondta: „Nézd, szolgám, ez fog történni, miután magamhoz vettem az Enyéimet a Földről, ez lesz az Eljövetelem után, amikor az Egyházam már itt lesz Velem.” Olyan irtózatos káoszt láttam! Láttam embereket, akik egyik percben még ünnepeltek, de azután láttam, ahogy az apa a fiát kezdte keresni, az anya a lányait, de nem találták őket, mert a Mindenható Isten elragadta őket. Rokonok kerestek más rokonokat, de nem találták őket. Az emberek a szomszédjaikat keresték, de nem találták őket, mert az ÚR már felvitte őket magával.

Valami szörnyű kezdett történni az egész Földön. Láttam egy pásztort, aki egyik helyről a másikra futkosott, és megkérdeztem az Úrtól: „Uram, miért fut ez a pásztor egyik helyről a másikra?” Az ÚR így felelt: „Szolgám, ez a férfi pásztor volt, de mivel azt gondolta, hogy késni fog az eljövetelem, hátra maradt. Nem hitte, hogy most fogok jönni, azt hitte, hogy még sok idő fog eltelni addig, mielőtt visszajövök, és e miatt maradt itt.” A pásztor mindenfelé szaladgált, ezt mondogatva: „Uram, miért hagytál itt? Pásztor vagyok, hiszen a gyülekezetben fontos posztom volt, a gyülekezet
elragadtatott, én meg itt maradtam? Miért maradtam hátra?” Az ÚR így szólt: „Szolgám, már nem tehetek érte semmit, mert azt gondolta, hogy az eljövetelem késni fog, ezért maradt hátra.” Láttam, ahogy ezt az embert üldözték. Ezt mondta: „Az egyetlen dolog, amit akarok, az az, hogy Krisztus magával vigyen! Az egyetlen dolog, amit akarok, hogy az Úrral legyek, mert nem akarok itt lenni, és szenvedni a nagy nyomorúság alatt!” Egyik helyről a másikra rohangált, ezt kérdezgetve magától: „Miért maradtam itt? Vigyél el magaddal, Uram! Nem akarok itt lenni és szenvedni!” Az ÚR ezt mondta nekem: „Szolgám, már semmit sem tehetek: sokáig próbáltam beszélni vele, és elmondtam neki, hogy nagyon hamar eljövök, de nem hitt nekem; nos, most itt maradt.” Sok embert láttam ide-oda futkosni. Olyan sokan futottak, elkeseredetten megpróbálva békességet találni, de nem találták. Ezt kiáltozták: „Az élet Igéjét akarjuk! Szomjazunk az Isten Igéjére!” De már túl késő volt, mert az ÚR már magához vette a hívőket.

Olyan sok fiatal lányt és fiút láttam, ahogy árkon-bokron át rohangáltak, a hegyekbe futottak, hogy békességet találjanak. Békességet akartak, de nem találták. Az ÚR elmondta nekem, miért: „Szolgám, már magammal vittem az Egyházamat, és most a sátán vette át az irányítást.” A sátán már az egész Földön uralkodott, és az egész Föld kínok közt vergődött! Az emberek egyik helyről a másikra szaladtak. Élve meg akarták enni egymást, és egymás haját tépték. Egymást vádolták és bántották, mert békességet akartak, de sehol sem találták! Ez már nem volt lehetséges, mert az ÚR már elvitte az övéit. Ilyen irtózatos időszak köszöntött a Földre, borzalmas dolgokat láttam. Oly sok ember egymást bántotta, mondván: „Szeretetet akarunk! Békességet akarunk!” De már túl késő volt! Az ÚR ezt mondta nekem: „Nézd, szolgám, én szóltam hozzájuk, sok időt töltöttem azzal, hogy kopogtattam a szívük ajtaján, de nem akartak keresni Engem. Nos, most hátra maradtak, és már semmit sem tehetek értük. Miért? Mert a Gyülekezetemet már magamhoz vettem. Míg az enyéim Velem lesznek a mennyben a Bárány Menyegzőjét élvezve, mindezek az emberek itt lesznek és nagy fájdalmat fognak szenvedni, azután sírás lesz és fogcsikorgatás. Mert nem akartak engedelmeskedni az Igémnek, inkább kigúnyolták és kritizálták azt.”

AZ ÉLET KÖNYVE

Ezután az ÚR megmutatott egy nagy, gyönyörű könyvet. Igen fénylett, és aranyból készült. Így szóltam: „Uram, mire való ez a nagy könyv?” Elmondta nekem: „Szolgám, ebben a könyvben mindazoknak a neve áll, akik dicsőítenek Engem, mindazok, akik megbánták a bűneiket és az Én utaimat keresték. Ez az Élet Könyve. Mindazok benne vannak ebben a Könyvben, akik azért gyűlnek össze, hogy dicsérjék és magasztalják a Nevemet.” A könyv oly nagy volt, és a betűket arannyal írták be! Így szólt az ÚR: „Nézd, szolgám, ezek közül a nevek közül sokat még azért nem töröltem ki, mert kegyelmes vagyok, pedig sokan hátat fordítottak Nekem. Sokan elfordultak Tőlem, de a Kegyelmem olyan nagy, hogy még nem töröltem ki őket, mivel nem akarom, hogy bárki elvesszen, hanem hogy mindenki örök életet nyerjen.” Megérintettem a Könyvet, és láttam, milyen sok név volt beleírva.

A POKOL

Ezután az ÚR ezt mondta nekem: „Szolgám, most megmutatom neked a poklot.” Így ezt válaszoltam: „Uram, ne, nem fogom tudni elviselni; mindaz, amit már eddig megmutattál, elég volt nekem.” És az ÚR így felelt: „Szolgám, megmutatom neked a poklot, hogy utána elmehess és elmondhasd a gyülekezetben és az enyéimnek, hogy létezik a mennyország, de létezik a pokol is.” Elkezdtünk egyre lejjebb ereszkedni. Még mindig messze voltunk a pokoltól, amikor kiáltásokat és nagy nyögéseket kezdtem hallani. Így szóltam: „Uram, vigyél el innen, mert ezt nem fogom kibírni!” Az ÚR így válaszolt: „Nézd, szolgám: ne félj, mert Én veled vagyok.” Leereszkedtünk néhány alagúton keresztül. Igen nagy sötétség volt azon a helyen, olyan sötétség, amit a Földön sosem tapasztaltam. Néhány fal mellett haladtunk el, és olyan sok lelket hallottam kiáltozni, a fájdalom és gyötrelem sikolyaival! Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, menjünk előre!” Megérkeztünk egy helyre, ahol egy személy kiáltozott. Megkérdeztem az Úrtól: „Uram, miért álltunk meg itt?” Ezt felelte: „Nézd, szolgám, nézd meg figyelmesen ezt az embert, mert ő egyik rokonod volt a Földön.” Ezt kérdeztem: „Uram, ki ez? Nem tudom felismerni őt.” Az ÚR így válaszolt: „Ez a személy a nagymamád volt a Földön, a rokonod volt, de nagyon hitetlen volt, ezért van most itt.” Az asszony így szólt: „Kérlek, adj vizet, vigyél el innen, mert nem bírom tovább ezt a fájdalmat, szomjas vagyok!” De nem tehettem semmit érte; az egyetlen, amit tehettem, az volt, hogy sírtam. Ezt mondtam: „Uram, a végtelen kegyelmedből és a végtelen jóságodból kérlek, vedd őt ki innen! Miért van itt, hiszen a szüleim azt mondták nekem, hogy a mennyben van?”

Az Úr ezt mondta: „Szolgám, a pap azt mondta a szüleidnek, hogy a mennybe ment, de ez hazugság volt. Hazugság volt, mert ez az asszony képek előtt hajolt meg, képeket imádott, és nézd, mennyire nem tudták megmenteni őt azok a képek. Sokszor kopogtattam a szívén, hogy kinyissa, és én bemehessek, de ehelyett úgy döntött, hogy csúfot űz az Igémből. Úgy döntött, hogy jobb, ha a világot követi, mint hogy tisztességet adjon a Nevemnek, és emiatt van most itt. Soha nem akarta elfogadni az Igémet, soha nem akarta megbánni a bűneit, és a pap azt mondta a szüleidnek, hogy a mennybe szállt fel, és hogy már a mennyei lakhelyén van, de ez hazugság volt. Nézd, szolgám, hol van most!” Az asszony iszonyú kínok között sikoltozott. Ezt mondta: „Adjatok vizet, vigyetek el innen!” Az ÚR azonban ezt mondta: „Szolgám, már nem tehetek semmit érte, ez a lélek már többé nem tartozik Hozzám.” Megfordultunk és elmentünk onnan. Ő tovább kiáltozott hozzám: "Ne! Ne hagyjatok itt! Adjatok vizet! Vigyetek ki innen!” De az ÚR már nem tehetett érte semmit. Továbbmentünk, és annyi embert láttunk! A lelkek megpróbálták megragadni az ÚR ruháját, mondván: „Vigyél minket ki innen!” De az ÚR ezt mondta nekik: „Távozzatok Tőlem, mert többé nem tartoztok hozzám, ti mind a sátánhoz tartoztok és a démonaihoz!” Annyira borzalmas hely volt, annyira sok lélekkel, sok-sok emberrel!

A SÁTÁN TRÓNJA

Továbbmentünk és egy igen szörnyű helyre értünk, s az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, megmutatom neked a sátán trónját.” Ezt feleltem: „Ne, Uram, nem akarom látni azt a trónt!” Ezt válaszolta: „Ne félj, szolgám, mert Én veled vagyok.” Azután egy borzalmas, horrorisztikus helyre értünk, egy hatalmas széket láttam, melyen a sátán ült. Hosszú körmei voltak, és csak nevetett és nevetett, nem tudta abbahagyni a nevetést. Démonokat is láttam mindenütt. Mindenféle méretűek voltak, láttam fejedelemségeket, hatalmasságokat és sok másféle démont. Láttam, ahogy a sátán parancsokat osztogatott a démonoknak, hogy menjenek fel a Földre, és szítsanak mindenféle gonoszságot. Láttam, ahogy azok a démonok felmentek, majd baleseteket, mészárlásokat, harcokat,
válásokat és mindenféle gonoszságot szítottak. Azután visszatértek és mindent jelentettek, amit tettek. És a sátán csak nevetett és nevetett. A sátán jutalmakat adott a démonoknak, és a démonok elkezdték ünnepelni, dicsérni őt, és énekelni neki. Láttam, hogy a sátánnak milyen sok terve volt arra, hogy a keresztényeket elpusztítsa, nagy tervei voltak, hogy tönkretegye Isten szolgáit. Nagy templomokat s gyülekezeteket láttam tele modernizmussal. Az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, ezeket a gyülekezeteket elfoglalta a sátán, nem fognak tudni Velem felemelkedni.” Az ÚR megmutatta, ahogy ezek a démonok oly sok gyilkosságot provokáltak, s mindazok a lelkek a kárhozat helyére, egy borzalmas helyre érkeztek. Láttam egy kemencét, s az ÚR ezt mondta: „Nézd szolgám, ez a tűznek tava, és ez a pokol.” Minden alkalommal, amikor a démonok mészárlást szítottak, mindazok a lelkek erre a helyre estek le. A tűz emésztette el őket, és olvadni kezdtek. A lelkek gyötrelemmel és horrorral sikítoztak, és a démonok visszajöttek a sátán trónjához, és elmondtak neki mindent, amit cselekedtek. A sátán meg csak nevetett és nevetett, és jutalmakat osztogatott a démonoknak. A démonok meg énekeltek és ugráltak előtte, és mindenféle mással ünnepelték őt. A sátán örömmel és büszkeséggel telve nevetett, mert mindezek a lelkek a pokolba érkeztek meg. Minden másodpercben folyamatosan hullottak a lelkek, és a sátán olyan büszke volt, hogy nem tudta abbahagyni a nevetést. Sok démonikus erőt is érzékeltem azon a helyen, oly sok erősséget! Így szóltam: „Uram, kérlek, vigyél el innen, mert nem bírom tovább.” A démonok döfködték és kínozták a lelkeket ott. A lelkek sikítoztak: „Hagyjatok békén! Hagyjatok békét nekünk, nem akarunk több kínzást, nyugalmat akarunk!” A démonok csak nevettek.

A SZENT VÁROS

Ezután továbbmentünk, és az ÚR ezt mondta: „Nézd, szolgám, most megmutatom neked a Szent Várost, hogy elmehess és elmondhasd az Enyéimnek, hogy milyen hatalmas dolgokat tartogatok számukra.” Felemelkedtünk, és egy gyönyörű helyre érkeztünk, ahol gyönyörű fák voltak; fenyőfák, igen magasak. Minden csodálatos volt ott. Oly nagy békesség töltött el! E lenyűgöző város aljában egy gyönyörű szivárvány volt. Sok angyal volt ott, az út mindkét oldalán. Keresztülmentünk az ajtón s az ÚR így szólt: „Szolgám, ez a Szent Város.” Addig mentünk, míg egy kertbe értünk, ami tele volt oly csodálatos rózsákkal, amit még sohasem láttam a Földön. Elengedtem az ÚR kezét és a kertbe szaladtam. Megöleltem a virágokat, olyan szépek voltak és az illatuk is egyedülálló volt. Akartam szakítani egy virágot, de az ÚR ezt mondta: „Nem, szolgám, nem szedhetsz még le egyet sem. Akkor szedhetsz majd ezekből a virágokból, ha majd az Enyéim ide jönnek; mikor az Egyházam megérkezik ide, akkor szedhetsz majd a virágokból.” Én ezt mondtam: „Uram, csak egyetlen virágot akartam elvinni a Földre, hogy megmutassam minden gyülekezetnek.” De az ÚR így szólt: „Nem, szolgám, mivel az Enyéim még nem érkeztek meg.” Sok különböző típusú, gyönyörű virágot láttam. Azután keresztülvágtattunk a gyönyörű, zöld füvön. Majd az ÚR leült a fűbe, és elragadó mosollyal ezt mondta: „Szolgám, mindazt, amit megérintesz és látsz, az Enyéimnek készítettem el.”

Azután tovább lovagoltunk egy helyre, ahol hatalmas fák voltak, tele gyümölcsökkel. „Uram, mi ez a fa? Mit jelent ez a fa? És mindezek a gyümölcsök?” – kérdeztem. Ismét le akartam szedni egy gyümölcsöt, de az ÚR újra elmondta, hogy: „Nem, szolgám, még nem szakíthatsz azokból a gyümölcsökből, mert ez az Élet Fája, és erről a fáról az Enyéim fognak enni, mikor ide jönnek majd. Addig még semmiből sem vehetsz, amíg az Enyéim megérkeznek.” A fán olyan csodás gyümölcsök voltak! Azután folytattuk a lovaglást, és sok gyönyörű pillangót és állatokat láttam. Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, mindezek a dolgok az Enyéimnek vannak itt. Mondd meg ne- kik, hogy nagyon hamar itt lesznek velem, és lovagolhatnak a szent városban!”

Folytattuk utunkat és egy másik gyönyörű helyre értünk, ahol hatalmas fák és fenyők voltak. Az ÚR így szólt: „Szolgám, mindez az Enyéim kedvéért van itt. Szolgám, gyere ide, mert csodákat fogok mutatni neked!” Egy gyönyörű helyre értünk, ahol mindenütt angyalok voltak. Az egyik hatalmas volt, és egy nagy trombita volt a szájában. Így szóltam: „Uram, az az angyal; mit jelent ez?” Az ÚR így válaszolt: „Nézd, szolgám, ez az angyal épp egy jelre vár; arra a parancsra vár, amit én fogok kiadni, hogy elkezdhesse fújni a trombitát, és amikor ez az angyal elkezd játszani a trombitán, az Enyéim fel fognak vitetni, fel fognak támadni, és el fognak változni. De egyben legyél biztos, szolgám: ezt a trombitát csak azok fogják meghallani, akik éberek! Úgyhogy menj el és mondd el az Enyéimnek, hogy legyenek éberek, ne aludjanak, mert ha elalszol, nem fogod meghallani a trombitát; mondd meg az Enyéimnek, hogy legyenek éberek, mert azokat, akik alszanak, nem fogom tudni feltámasztani!” Az angyal olyan magas volt és szépséges, mögötte még sok másik angyal is volt, akik alacsonyabbak voltak, és trombita volt náluk. A trombiták aranyból voltak, és igen fénylettek.

Az ÚR így szólt: „Szolgám, mondd meg az Enyéimnek, hogy készüljenek, mert hamarosan parancsot fogok adni, hogy megfújják a trombitát!” Újra lovagolni kezdtünk, és az ÚR ezt mondta: „Nézd, szolgám, megmutatom neked az Atyám Trónját! Eddig még nem mutattam meg neked, de most megteszem, hogy elmehess és elmondhasd az Enyéimnek, hogy az én Atyám valóságos, és hogy én is az vagyok.” Mindannyian elkezdtünk sétálni, az ÚR, az angyalok és én. Amikor még messze voltunk az Atya Trónjától, azt éreztem, hogy nem tudok többet elhordozni, nem tudok megállni ekkora erő és dicsőség előtt. Ahogy egyre közelebb jutottunk, úgy éreztem, mintha csak egy tollpihe lennék, menni is alig tudtam. Ha az angyalok nem tartatottak volna, nem tudtam volna továbbmenni. Megérkeztünk az Atya Trónjához; olyan elképesztően nagy erő áradt a Tróntól! Erőteljes villámok jöttek ki a Trónból, dicsőséges volt és hatalmas. Ilyen erő vette körül a Trónt, parázslott és az egész aranyból volt. Valaki ült a Trónon, de nem láthattam az arcát, nem tudtam megállni ez előtt az erő előtt, ami a Trónból áradt. Csak deréktól le- fele láthattam az Atyát. Deréktól felfele nem láttam, mert a padlóra estem. Azért estem össze, mert nem tudtam elhordozni ekkora erőt és dicsőséget.

Ezután láttam a 24 vént, dicsőítve és magasztalva az ÚR Nevét. Hatalmas arkangyalokat is láttam, akik szintén magasztalták az ÚR Nevét. A 24 vén letérdelt ezt mondva: „Szent, Szent, Szent vagy Te, ó, Urunk!” Az angyalok soha nem fáradtak bele az ÚR magasztalásába és dicsőítésébe, és a vének sem hagyták abba soha az ÚR Nevének magasztalását. Hatalmas tűz csapott fel a Trónból, és oly sok gyönyörű dolog volt a Trónnál!

Azután elhagytuk a termet, és egy olyan helyre értünk, ahol egy hatalmas angyal volt. Így szóltam: „Uram, ki ez az angyal?” Az ÚR ezt válaszolta: „Nézd, szolgám, ez az angyal Gábriel, és nézd ezt a másik angyalt, mert ő Mihály.” Oly nagyok és gyönyörűek voltak! Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, mondd el az Enyéimnek, hogy Gábriel és Mihály angyal tényleg léteznek!” Mindezek után az ÚR ezt mondta: „Szolgám, gyere ide, mert megmutatom neked az ostort!” Egy másik helyre értünk, ahol láttam, hogy az ÚR elővesz egy ostort, aminek három vége volt. Egy igen nagy székre ütött vele és így szólt: „Szolgám, ez az engedetlenek számára van itt; ez az ostor azoké, akik nem akarnak engedelmeskedni az Igémnek. Mivel nem akarnak engedelmeskedni az Igémnek, nos, ezzel az ostorral fenyítem meg őket, mert megfenyítem azokat, akiket szeretek.” Láttam, ahogy az ÚR a székre ütött azzal az ostorral, s én ezt mondtam: „Kérlek, Atyám, engem ne üss meg ezzel az ostorral!” Így válaszolt: „Nos, szolgám, akkor engedelmeskedjél nekem, mert aki nem akar engedelmeskedni, azt megfenyítem!” (Jelenések 3,19. „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát és térj meg!”)

Azután az ÚR elvitt engem egy becses helyre; egy óriási helyre, ahol sok aranykoronát láttam. De ezeken a koronákon már nevek voltak írva, és tele voltak gyöngyökkel! Az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, ez a korona itt Yiye Avila nevű szolgámé, és ez a másik Arturo García nevű szolgámé.” A koronák oly értékesek voltak! Egyik koronára „Aida Vadillo” neve volt írva, egy másikra „Miguel Duran”, és ismét másikra „Armando Duran”. „Uram, most már látom, és meg is tudom érinteni a szolgáid koronáit.” Láttam koronákat még „Pablo Pintado”, és „Nahum Zamudio” számára is. Az ÚR ezt mondta: „Szolgám, most megengedem, hogy megláss dolgokat. Megmutatom neked, hogy a Szolgáim koronáit, akik az Én szőlőskertemben dolgoznak, itt tartogatom számukra. Így láthatod a Szolgáimat, akik hirdetik az Igémet. Nagy jutalmat tartogatok számukra.” Ezerszer ezernyi koronát láttam, és mindegyiken egy név volt írva. Megérintettem egy másik koronát, de láttam, hogy kezdi elveszíteni az összes drágakövét, ami rajta volt. „Uram, add, hogy ne ez legyen a koronám!” Az ÚR így szólt: „Nézd, szolgám, ez történik azokkal, akik már nem akarnak a Szőlőskertemben tovább dolgozni, azokkal, akik inkább hátat fordítanak Nekem, ahelyett, hogy dicsőítenének. Nézd, szolgám, ez történik azoknak a szolgáimnak a koronájával, akik már nem akarnak többé dicsőíteni Engem. És nézd, ez történik azoknak a szolgáimnak a koronájával is, akik már nem akarnak többé a Szőlőskertemben dolgozni.” (Jelenések 3,11.) Az ÚR azután elvitt egy másik igen gyönyörű helyre; nagyon sok embert láttam ott álomba merülve. Nagyon fehér köntösben voltak. Így szóltam: „Uram, kik ezek az emberek?” Az ÚR így válaszolt: „Nézd, szolgám, mindezek az emberek, akik itt vannak, azok a hívők, akik meghaltak a Földön, és most itt pihennek a paradicsomban, és amikor parancsot adok, hogy megszólaljon a trombita, először azok, akik meghaltak, fognak feltámadni, azután azok a szolgáim, akik a Földön élnek.” Olyan sok ember volt ott, és az öltözetük olyan fehér volt! (1 Thessz 4,16-17.) Senki sem szólt hozzám, csak aludtak, nagyon mély álomba merülve. És az ÚR elmondta nekem: „Szolgám, ezek a lelkek pihennek, de ahogy felharsan a trombita, ezek fognak először feltámadni, azután azok, akik még a Földön maradtak, feltámadnak együtt ezekkel, hogy azután Velem legyenek. Azután megünnepelhetjük a Bárány Mennyegzőjét.” 

Read More

Kenneth Hagin: Isten üzenete az eljövedő időkről (prófécia)

Sokak kérésére a prófécia, melyet Kenneth Hagin kapott az Úrtól földi élete végén:
Az Ő irgalmában és kegyelmében az Úr megengedte Hagin testvérnek, hogy a jövőnkbe tekintsen, és ránk hagyja a következő próféciát, mielőtt hazaköltözik. 2003. február 18-án, kedd este kapta a Winter Bible Seminar alatt. Ahogy a jövőbe tekintünk, bátran járva az Istenbe és az Ő Igéjébe vetett hitben, ahogy Hagin testvér tanította nekünk, a hangja elkísér minket ezekkel a prófétai szavakkal:
Sokan aggódnak a jövő miatt, kíváncsiak, hogy mi fog történni? Vajon a sötétség kerekedik felül, vagy a fény fog ragyogni?

Igen, azt mondja a Seregeknek Ura: emlékezzetek, hogy az Én kezemben vagytok. Emlékezzetek, hogy én jobban ismerem a jövőt, mint ti a múltat — és minden rendben van!Figyelmeztetni foglak benneteket azokra a dolgokra, amik hatással lesznek rátok. Megmutatom az utat, amerre mennetek kell, és azon fogtok járni, és áldottak lesztek. A föld minden népénél áldottabbak lesztek. Mert az én népem vagytok, és az én népem uralkodni fog. És az Úr áldásai az én népemre szállnak.Kiöntetik a kései eső. Igen, azokra a nemzetekre, amelyek most kietlenek és puszták. De az eső kiöntetik. A mag el lesz ültetve. Az aratás el fog jönni. Isten dicsősége fog ragyogni a földön.A világból valók pedig továbbmennek azon az úton, amelyen jártak, és a sötétség erőt vesz rajtuk. Ti azonban a világosságban fogtok járni! Az Ő Igéjének megnyilatkozása világosságot ad! Járjatok az Ige szerint. Járjatok az Igében. Járjatok a Szellemben. És az erő megnyugszik rajtatok, és Isten dicsősége látható lesz a ti arcotokon! Sokan fordulnak majd az Úrhoz. Nagyszerű napok, csodálatos idők, hatalmas áldások várnak rátok. Ezért örvendezzetek és örüljetek! Sokakat aggasztanak a közelmúltban történt dolgok, a rémület, ami sok ember szívét megragadta. Sokan tartanak a háborúktól. Sokan aggodalmaskodnak a jövő miatt. Úgy tűnik, hogy a sötétség nőttön-nő. Az idő horizontján sötét felhők gyülekeznek. De — azt mondja a Seregeknek Ura — ne annak alapján járjatok, amit a fizikai szemetekkel láttok. Annak alapján járjatok, amit az Én Igém mond! Annak alapján járjatok, amit a Szent Szellem mond nektek!
Mert Ő sok ember szívéhez beszél, de azok továbbra is a természetes síkon járnak, és nem figyelnek a szívükre. Ő sok szellemhez szól! Ők azonban továbbra is az értelem birodalmában járnak, a saját gondolataikon gondolkodnak, saját útjaikat tervezgetik. De, azt mondja a Seregek Ura, figyeljetek arra, amit a Szellem szól a szívetekhez, a szellemetekhez. És amit mondott neked, aszerint cselekedj! Arra alapozd a cselekedeteidet! Úgy cselekedj, mintha már úgy lenne, ahogy megmondta! 
Örvendezz és örülj! A nehézségek közepette. Az elkerülhetetlennek tűnő vereséggel szemben is! A látszólagos kudarc közepette! Mert belső információkkal rendelkezel, információkkal az Igében, a Szellem által adott információkkal.És ezek mind valóra fognak válni.
Ámen.
Büszkék vagyunk rá, hogy Igei gyülekezet vagyunk, Igei emberek vagyunk. Ez így is van, és jó dolog. Mert igaz, azt mondja az Úr, hogy ti Igei emberek vagytok. De ne feledjétek, hogy a Szent Szellem népe is vagytok – szellemi emberek. Igen, az Ige megy előre. De a Szellem újra és újra mozdulni akart közöttetek, de ti figyelmen kívül hagytátok Őt, és csendben maradtatok.
Néhányatok ideiglenesen megnyitotta magát a Szellemnek. Mert a Szellem arra törekszik, hogy kinyilvánítsa Önmagát. Kinyilvánítja magát kijelentésben, felfedi magát nektek a tudás szaván keresztül, a bölcsesség szaván keresztül, a szellemek megkülönböztetésén keresztül. Folyamatosan törekszik rá, hogy szóljon! Mert Ő szól az Ő népéhez a Szent Szellem által. A nyelvek nemei és magyarázata által, próféciában. Sokan visszatartották, és nem voltak hajlandóak kimondani. Ezáltal kioltották a Szellemet, és nem csak kioltották, hanem meg is szomorították a Szellemet. Igen, figyeljetek arra, amit a Szellem mond. Mert a Szent Szellem ki fog áradni ezekben az utolsó napokban. A kései eső – a korai és a kései eső, hogy összegyűjtse a föld gyümölcsét, amire az Úr vár, mielőtt újra eljön. Igen, az eső közeledik!

Ez az év, a 2003-as év, pedig a felkészülés éve. Az elkülönülés éve! Lesznek, akik elkülönülnek tőletek, és a saját útjukat járják, a saját terveiket viszik véghez, és nem lesz ott az erő, nem lesz ott a dicsőség, nem lesz ott a Szellem. A halál dermedtsége lesz úrrá rajtuk. De lesznek olyanok, akik teljesen megnyitják magukat, és azt mondják: „Igen Uram. Igen, Uram, eltévesztettem az elmúlt időben. Sokszor engedetlen voltam, bocsáss meg nekem.” Emlékezzetek: Ő megbocsát. Emlékezzetek, hogy van irgalom. Emlékezzetek, mit mond az Ige: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyiszékéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk; a szükség idején segítséget kapjunk.” Van tehát irgalom, és van kegyelem. Ezért szedd össze magad és menj előre és tanulj. Tanuld meg a Szellem útjait. Tanulmányozd! Elmélkedj rajta! Helyreállítás következik! Már folyamatban van a helyreállítás. Helyreállítás! Helyreállítás, szellemi értelemben, amikor a Szellem megnyilvánulásai teljességgel helyreállíttatnak… Ő igyekezett kiosztani ezeket a megnyilvánulásokat sokatoknak, akik most itt ültök, és ti nem reagáltatok rá. Ne féljetek! Igen, az ember ember, és gyakran hibázik — elvéti, rosszul értelmezi, amit Ő mond. De ne hagyd, hogy ezek a dolgok elrettentsenek, szolgáljanak inkább tapasztalatban való gazdagodásul. Igen! Igen! Ez a helyreállítás ideje. Helyreállítás következik a világban, az érzékek birodalmában. Házasságok helyreállítása. Helyreállítása azoknak, akik nem voltak közösségben egymással… Sokan közösség nélkül vannak! Kerüljetek közösségbe! Kerüljetek közösségbe egymással. Kerüljetek összhangba Isten dicséretében és imádatában! És a dicsőség eljön, úgy, ahogy még soha nem láttad. 
A 2003-as év tehát a felkészülés éve. Nem csak a felkészülés éve, hanem a helyreállítás éve is. A 2003-as év dicsőséges lesz.
De nem csupán dicsőséges lesz. Igen, Isten áldásai mindig dicsőségesek. De ne feledd, Jézust a Szellem a pusztába vezette. És a pusztaság megtapasztalása nem volt dicsőséges, egészen a végéig. Néhányatok számára, akik itt ültök, jönnek időszakok, amik nem tűnnek majd dicsőségesnek. Könnyek (sírás), igen, könnyek fognak hullani. Gyászt kell elviselni. Reggelre azonban eljön az öröm. Sok szempontból 2003 a lehetőségek éve – a helyreállítás éve, az újjáépítés éve.

És 2004? Mi a helyzet 2004-el? 2004 olyan év lesz, amelyben mindenből több lesz. Több erő, több dicsőség, több megnyilvánulás, több üdvösség, több beteljesedés a Szellemmel, több gyógyulás! 2004 az az év lesz, amikor több lesz mindenből.

Mi a helyzet 2005-el? Az idő tovább megy, vagy megszűnik? 2005 – az ítélet éve. Ítélet. Ha megítéljük magunkat, nem kapunk ítéletet. De amikor ítéletet kapunk, átadnak minket a sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megmeneküljön az Úr Jézus napján. Ítélet jön az egyénekre. Ítélet a családokban. Ítélet a nemzetekben. A szigorúság ideje. A fegyelmezés ideje. A kiigazítás ideje. De az év vége dicsőséges lesz. Változások lesznek. Sokan megítélik magukat. Nemzetek fognak Istenhez fordulni. Dicsőséges módon fog befejeződni.

Mi a helyzet 2006-al kapcsolatban? Nincs rá mód, hogy elmondjuk! Ó, Uram! Hogyan lehetne leírni? És ez még csak a kezdet. Igen, amikor azt mondom, „kezdet”, arról beszélek, ami az év elején történik! Egyre növekszik majd az ereje… dicsőséges év lesz. A mennyország éve lesz a földön! De a vég még dicsőségesebb lesz, mint a kezdet. Ezért örülj és örvendezz! Az ellenség le van győzve! Jézus diadalmaskodott. A győzelem mindenkié. Senkinek nem maradhat üres a keze, hanem mindenkinek teljes győzelemben kell járnia, követelve a jogait és kiváltságait Jézus Krisztusban… semmit nem az Atyától követelünk – mert Ő az, aki mindenről gondoskodott. Hanem az ördögtől követelünk, aki igyekszik meghiúsítani Isten tervét, aki próbálja megakadályozni, hogy valóra váljon.
De minden valóra fog válni. Végül minden valósággá fog válni.

A Szent Szellem ma este nagyon sok szolgálóhoz szólt. Szólt hozzátok az elmúlt időkben is. Pontosan elmondta, mit tegyetek. Még nem tettétek meg! És azon csodálkoztok, miért tart vissza bizonyos dolgokat. Csodálkoztok, miért olyan nehéz, vagy miért tűnik olyan göröngyösnek az út. Menjetek, és figyeljetek arra, amit a Szent Szellem mond. A gyülekezeted ne csak Ige gyülekezet legyen, hanem a Szent Szellem gyülekezete is. Mindig tedd első helyre az Igét. Mozdulj a Szent Szellemben, az Igével összhangban.

És a dicsőség meg fog nyilvánulni. Sokan még látni is fogják a dicsőséget. És az Úr áldásai hatalmas folyamként fognak áradni. Köszönjük Neked, Úr Jézus!

Read More

„LÁTTAM A MENNYET” ROBERTS LIARDON BIZONYSÁGTÉTELE 1984.II.rész

II. RÉSZ
DICSŐÍTÉS ÉS KÖNNYEK

 
Jézus és én barátokként jártunk együtt a mennyben. Egyáltalán nem zavart, hogyan vagyok öltözve, mit mondok, vagy mit teszek. Úgy voltam öltözve, mint a többiek. Minden szent az igazak fehér köntösében járt. Láttam, hogy egyesek különböző színű öveket viselnek. Néhányan ékszert is hordanak. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy a mennyben mindenki csak lebegni fog a felhőkön. A mennyben nincs lustaság, mindenkinek van tennivalója, de mindenki élvezni fogja az ottani feladatát. Értelmetlen, mikor az emberek azt mondják: „Láttam az angyalkámat!” – a lelki szemeik előtt egy méteres félmeztelen angyalkát látnak lebegni. Nem így van! Az angyalok 2-2,5 méter magasak, teljesen öltözöttek, munkájuknak megfelelően. Egyeseknek van szárnyuk, másoknak nincs. Ahogy Jézussal a következő célunk felé haladtunk, több embernek bemutatott a múltból. A múltban történt eseményekről beszélgettünk, és olyan dolgokról, amelyeknek ezután kell megtörténni.
 

ISTENTISZTELET ÉS DICSŐÍTŐ SZOLGÁLAT

 
Rövidesen hatalmas épület elé érkeztünk, ami hasonlított a mi földi konferencia épületeinkre. Szentek gyülekeztek itt össze istentiszteletre. Még az épületet is dicsőséges fényáradat ragyogta körül. Jézust és engem két angyal fogadott, akik előrevezettek minket a második sorba, ahol két helyet tartottak fenn a részünkre. Útközben az emberek köszöntöttek minket, kezet fogtak velünk, megcsókoltak. Az egész épületben egyetlen szomorú arc sem volt. Azt gondolta volna az ember, hogy egy nagy családi találkozón van, ahol a jelenlevők már 100 éve nem látták egymást. Mindenki oly örömmel ölelte és csókolta meg a másikat, mondván: „Dicsőség az Úrnak! Hogy vagy?” Itt nem számított honnan jöttél, hogy nézel ki. Szeretetből fakadt minden. Ahogy Jézussal leültünk a részünkre fenntartott helyre, nagy csend lett, s jobbról egy 5-6000 tagú énekkar ment fel a pódiumra. (Nem angyalok voltak, azoknak más az öltözetük.) A légy zümmögését is meg lehetett volna hallani a teremben. Az énekkari öltözetek emlékeztettek az itteni, földi kórusi ünnepi ruházatra, az asszonyok haja szép, rendezett volt, minden tökéletes, minden arcon tökéletes mosoly. Ám amikor elkezdték dicsőíteni az Urat, elvesztették minden hasonlatosságukat a mi templomi kórusainkhoz! Kezeiket magasba nyújtva, hangjukat felemelve, lábaikkal táncban dicsérték az Urat! Százszor csodálatosabb volt, mint a földi énekszolgálataink! Teljesen megelevenedve, életre kelve, mindent betöltve magasztalták az Urat. Mindenki csatlakozott ehhez az örömteli dicsőítéshez, mindenki magasra emelt kezekkel táncolt, sőt voltak, akik örömükben ugráltak is. Nem szégyellték magukat, mert bennük minden az Urat dicsérte. Nem volt vezetője ennek a dicsőítő szolgálatnak, ami kb. két óra hosszat tartott. A dicsőítésnek tartalma van. Ha nem kényszerűségből származik, akkor megfogható, látható magasztalássá válik. Láttam, hogy a dicsőítés az ajkakból, mint arany lehelet szállt el, s amikor befejeztük, az egész dicsőítés felemelkedett a trónterembe! De én sem álltam ott tétlenül! Csatlakoztam az ujjongó tömeghez, s közben Jézusra néztem, akinek az arca ragyogott a belső örömtől. Minden ékesen és jó rendben ment végbe. Sehol sem volt egy hamis hang, egy percig el nem hallgatott a dicsőítés, sőt, nőttön-nőtt. A földön az a baj, hogy túl hamar ellankadunk, s hamar abbahagyjuk a magasztalást. 
Még nem tanultuk meg a dicsőítés és imádat áldozatát. Át kell lépnünk a határt, mikor nem kötelességből dicsérjük az Urat, hanem örömmé válik az, és akkor meg fogjuk tapasztalni a jeleket és csodákat is. Az Úr dicsőségben lakozik. Az imádatban történnek a csodák. Néha a dicsőítésben is, de az imádatban mindig. A csodák, melyek szolgálatom során megjelennek, mindig akkor történnek, mikor imádatban, egész lényét mindenki átadja az Úrnak. Ne tartsátok magatokat vissza! Mindenestől adjátok át magatokat Néki, hogy mind megkaphassátok! Nem 50 százalékot, de 100 százalékot kell adnunk mindenben. Azért olyan sok a válás is. Mindegyik partner csak 50 százalékot ad. Te adsz 50-et, s én is adok 50-et. Ez a baj. 100 százalékot kell adnunk, s akkor az is sikeres lesz minden téren. A szentek a mennyben 100 százalékot adnak mindenben. Olyan örömmel adták át magukat a dicsőítésben az Úrnak, hogy alig várták, hogy kezdődjön a következő istentisztelet – ahogy ezt később elmondták nekem. (Istent imádni mennyei tennivalóink egyike lesz.) Hirtelen minden elcsendesedett. Az énekkar visszament a helyére a pódiumon, ruháikat lesimították, majd csendben elvonultak. Jézus megkérdezte: „– Hogy tetszett az istentisztelet?” Így feleltem: „– Nagyon, de miért fejeződött már be?” „– Mert más dolgunk van” – felelte. Elmegyünk az Élet Vizéhez.
 

JÉZUS SÍR A HITETLENSÉG LÁTTÁN

 
Ahogy elhagytuk az épületet, Jézus elkezdett sírni. Jézus Krisztus, az Isten Fia sírt! Felém fordult, s könnyekre fakadt közbenjárói könyörgésében! Egyes dolgok túl szentek ahhoz, hogy most elmondhassam, de Jézus ezt megengedte, hogy elmondjam: „– Roberts, annyira szeretem az embereket, hogy még egyszer visszamennék a földre, prédikálni, szenvedni és meghalni, a pokolba újra alászállnék egy személyért is, aki vágyna a mennybe jönni, ha még nem történt volna meg a megváltás. Mindezt vállalnám a legnyomorultabb bűnösért is, egyért is, ha még meg nem tettem volna meg.”
Többször is elismételte. „– Annyira szeretem az embereket. Miért nem hisznek bennem? Miért nem fognak szavamon? Nem tudják, hogy enyém a hatalom a mennyben és a földön, és hogy én mindig megcselekszem, amit megígértem? Hisz olyan könnyű, olyan egyszerű! Csak álljanak rá az én ígéreteimre és megcselekszem!”
Egyre jobban sírt az Úr Jézus és így szólt: „– Nem tudom, miért mondják az enyéim, hogy hiszik, hogy megadom, amit kérnek, de ha nem az ő idejük szerint cselekszem, akkor már kételkednek. Ó, bárcsak hinnének, s ezt meg is vallanák, hogy bíznak Bennem, bizony én betölteném minden kérésüket a megfelelő időben.”
Jézus a hitetlenségünk felett sírt. Fájt neki, hogy mi bizalmatlanok vagyunk. Én is sírtam a saját hitetlenségem felett. Csak 8 éves voltam, de tudtam mi a hitetlenség, és, hogy az fáj Jézusnak. Szövetséget kötöttem Jézussal és megígértem, hogy soha nem fogok kételkedni a szavaiban. Azóta, ha bármiféle kétely merül fel bennem, gondolataimban vagy szavaimban, azonnal emlékezem Jézus könnyáztatott arcára, értünk való közbenjárásaiban.
 

ÉLET VIZÉNEK FOLYÓJA

 
A dicsőítő istentisztelet után meglátogattuk az Élet Vize Folyójának egy ágát. A víz itt csak térdig ért és kristálytiszta volt. Levettük a cipőnket és belegázoltunk. Tudjátok, mit tett Jézus, ahogy a vízbe léptünk? Megfogott, és pár percig vizicsatáztunk! Nem tudom, hogy magyarázzam meg, de a víz „belsejében” voltunk. Gondoljátok, mit jelentett nekem, kis 8 éves gyermeknek, hogy a Dicsőséges Király, Isten Fia időt szakít magának, hogy velem vizicsatázzon az Élet Vizének Folyójában! Mikor majd visszamegyek a mennybe, jelzőtáblát fogok arra a helyre állítani, amire az lesz írva: „Ezen a helyen Jézus Krisztus nemcsak Megváltóm és Uram, hanem egyben Barátom is volt!” Igen, a barátom lett! Azóta együtt járunk, együtt beszélgetünk. Az Élet Vizének Folyója egészen más, mint a földi vizek. Ha belelépsz, megtisztít. Minden rosszat, ami a földi életből megmaradt benned, elmos, és életet ad a Forrásból. Ez a Forrás maga az Isten trónterme. Az Élet Folyója olyan, mint egy hegyi patak, kristálytiszta, átlátszó. Miután Jézus és én a játék után kiléptünk a vízből, úgy érződött, mintha egy nagy hajszárító fújt volna ránk. Ruháink egy pillanat alatt megszáradtak. Felhúztuk cipőinket és elindultunk.
 

BIZONYSÁGTEVŐK SEREGE

Ezután egy igen kedves dolgot láttam! Mintha egy hatalmas futball-stadion mellett haladtunk volna el, de az ülések kifelé voltak fordítva, a Földünk felé. Rengeteg ember ült az üléseken, fejükön kis sapkák, sokaknak kezében kis zászló és mind kiabáltak! A Zsidókhoz írt levél 12:1 beszél a „bizonyságtevők fellegéről” (az angol Bibliában is: bizonyságtevők fellege). Én láttam őket. Figyelnek bennünket, s látják, amit itt a földön cselekszünk szellemi szolgálatunkban. Így például, ha prédikálok, kiáltásaikkal erősítenek: Fuss! Jól van! Csak így tovább! Félidőben térdre borulva imádkoznak. Utána felkelnek, és tovább bíztatnak bennünket. 100 százalékig mögöttünk állnak a harcunkban, óh, és milyen lelkesítően kiabálnak: „Menj tovább! Menj utána! Ragadd meg!” Ha fel tudjuk fogni, hogy egy családhoz tartozunk mennyen és földön, s ha feszülten figyelünk, akkor meghallhatjuk őket, amint buzdítanak, erősítenek bennünket életünk minden területén. De még meg kell tanulnunk ezt a felfelé hallgatást a Szellem által.
 

III. RÉSZ
AZ EL NEM KÉRT ÁLDÁSOK
 

Ezután egy hatalmas, szokatlan kinézetű épületet láttam. Fel volt díszítve mindenütt. Rendkívül érdekelt, hogy mi lehet. Mennydörgést hallottam a belsejéből és villámokat láttam a hátsó falából kilövellni. Eddig hallható beszéd formájában társalogtunk Jézussal, de most csak ennyit gondoltam, vajon, mi lehet ez az épület? S Jézus azonnal válaszolt: „– Ez Isten trónterme!” Szívem megdobbant, de tovább haladtam felé. Szokatlan volt ez is, hogy ez előtt az épület előtt hat sor virágot láttam, melyek egészen a bejáratig szegélyezték az utat. A virágok színe szinte állandóan váltakozott a szivárvány minden színében – virág, bimbó és levél egyaránt. Az épület előtt 12 fa is áll, de nem földi jellegű fák, hanem mennyeiek: a bölcsesség fája, mely a szeretet gyümölcsét termi, és így tovább. A 12 fa Dávid csillagának formájában volt elrendezve. Ez az oka annak, hogy Izrael a mai napig is ezt a jelképet használja nemzeti szimbólumának. A kapu előtt két harcos angyalt láttam őrt állni, kihúzott kardokkal, melyek pengéi tüzes lángok voltak. (Emlékeztek ugye, hogy Mihály arkangyal a harcos angyalok parancsnoka. Ez a két angyal állandóan a Trónterem kapujában áll lángoló kardjával.)
Mikor Szentháromság Isten benső tanácsában van jelen ott, azért, hogy az emberek dicsőítését, vagy sírását, panaszait, meghallgassa, az angyalok kardjaiból különösen hosszú lángnyelvek csapnak ki. Mikor valaki beszélni akar ott Istennel, de nem alkalmas az időpont, az angyal azt mondja: „– Most nem lehet” – s feléje fordítja a lángoló kard hegyét, de ez nem fájdalmas érintés, csak figyelmeztetés, hogy nem alkalmas. (De az imák mindig bejutnak a trónterembe.)
Mit gondoltok, miért voltak Smith Wigglesworth és John G. Lake olyan nagy emberei Istennek? Mert mindig az Úrral jártak és beszélgettek Vele. Legjobban úgy ismerhetjük meg Istent, hogy szellemben imádkozunk, nyelveken szólunk. A nyelveken való imádkozás azonnal összeköt a Trónteremmel. Ahelyett, hogy imáinkat csak benső bizonytalansággal mondanánk el, irányítsuk egyenesen a Trónterembe azokat.
 

A MENNY RAKTÁRHÁZAI

Kicsit továbbmentünk, és most jön történetem legfontosabb része. Három nagy raktárt láttam, kb. 200 m-re a trónteremtől. Nagyon hosszúak voltak és nagyon szélesek ezek a raktárházak. Tudom, hogy sokkal több is van, de én csak ezt a hármat láttam. Beléptünk az elsőbe és Jézus becsukta mögöttünk az ajtót. Körülnéztem és nagyon megdöbbentem. Az egyik oldal tele volt karokkal, ujjakkal és más külső testrészekkel. Lábak lógtak a falon, de így együtt mégis természetesnek tűnt az egész, és nem volt ijesztő. Az épület másik részében kicsi csomagokban szemek voltak, megjelölve: zöld, barna, kék stb. Ezek a raktárak tartalmazzák mindazokat a testrészeket, melyekre nekünk itt a földön szükségünk van, de nem fogjuk fel, hogy ezek az áldások el vannak készítve részünkre a szükségletünk szerint. Más nem használhatja. Ezek szentnek, bűnösnek egyaránt rendelkezésére állnak. Jézus így szólt: „– Ezek az el nem kért áldások. Ennek az épületnek nem kellene telve lennie. Ezt mindennap ki kellene üríteni. Ide hittel be kell jönnötök és elvenni a szükséges testrészt magatok számára, és annak, akikkel a nap folyamán kapcsolatba kerültök.” Ezek az el nem kért áldások mind ott vannak a raktárban: százával lábak, karok, bőr, dobhártyák, minden ott van. Annyiból áll az egész, hogy oda kell menni, a hit karját nyújtva ki érte, és el kell venni, mert ott van, minden megtalálható ott!
Kérd meg az Urat, hogy végezzen rajtad egy természetfeletti műtétet. Testvérek, nem kell rimánkodni érte, ott van elkészítve, csak nyúlj ki érte a hit karjával és kérd el, hozd el! Te lehetsz a szállítmányozó! Csak hozd el és add ezeket a részeket azoknak, akiknek szükségük van rá. De figyelj ide. Én elhozhatok egy lábat valakinek onnét, de az illetőnek el is kell vennie azt, különben hiába hoztam el. Addig nem ér számára semmit, amíg el nem veszi. A raktárház ajtaja soha nincs zárva. Mindig nyitva van, hogy bárki bemehessen, akinek szüksége van valamire. Ki kellene azokat az épületeket ürítenünk!
 

A SZENTSZELLEMMEL VALÓ TÖLTEKEZÉS

Az épület egyik hátsó részében egy gyógyszeres szekrényke áll. Mint egy kíváncsi 8 éves gyermek, amikor Jézus nem nézett oda, kinyitottam az ajtaját és belestem a szekrénybe. Gyógyszeres üvegekhez hasonlókat láttam benne. Egyiket levettem a polcról, melyen ez a felírás volt: BÉKE. Azután megnéztem egy másikat, azon ez állt, s talán ez volt a legérdekesebb: TÚLTÖLTEKEZÉS A SZENT SZELLEMMEL. A túladagolás bármiből is megölheti az embert, de az nem állhat a Szent Szellemre! Legfeljebb átváltozunk! Úgy, hogy biztos semmi hátrányunk nincs abból, ha Istenhez kiáltunk, hogy töltsön be fölöttébb az Ő Szent Szellemével. Ez soha nem árthat, sőt kérd ezt el Tőle, és élj vele! Mikor Jézus látta, hogy nézegetem az üvegeket, el kezdett ismét nevetni. Ha valaha látnátok, vagy hallanátok Jézust nevetni! Hátradőlve szinte hahotázik! Azt hiszed, hogy mindjárt összeesik a nevetéstől, annyira kacag. Azért olyan erős! Látod az Úr öröme az Ő erőssége! Ezután átmentünk egy ajtón egy másik részbe, ahol angyalokat láttunk nagyon szorgalmasan dolgozni. Egyik jobbra, másik balra sietett, egyik szortírozott, egy másik jegyzetelt, egyik ide adott utasítást, a másik más irányba. Mind nagyon el voltak foglalva, és nem is vették észre, mikor Jézussal bejöttünk. (Én szortírozó teremnek neveztem el ezt a helyiséget.)
Jézus odalépett az egyik fiókhoz és kihúzta. Kiemelt egy kartotékot belőle, amin az állt: „Kenneth Roberts Liardon” – az én nevem. Kinyitottam és belenéztem. Benne voltak az összes szükségleteim fontossági sorrendben: először a szükségleteim, mert ezek a legfontosabbak, utána a kívánságaim, melyek várhatnak. Ezek mind fel voltak írva születésem napjától kezdve, halálom napjáig. 
Testvérek, őrző angyalotok nem csak az Urat szolgálja, hanem titeket is és beszélhettek hozzá. A Bibliában mindenütt látjuk, hogy a próféták beszéltek az angyalokkal. Dániel is beszélt a 10. fejezetben az angyallal, és mi is beszélhetünk. Dániel volt az egyetlen ember a Bibliában, aki mindkét arkangyallal beszélt: Mihállyal és Gábriellel is. Mindkettő eljött Dánielhez és Dániel kérdéseket tett föl nékik. Valaki azt mondhatja: „Ha az ember angyalokkal beszél, valami furcsa hitbéli elképzeléssel fog előállni.” De ha mi a belső emberünktől vagyunk vezérelve, akkor meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Persze, hogy a gonosz mindent hamisítani akar, amit Isten cselekszik. De tudni fogod, hogy az Úr beszél-e, vagy a gonosz, mert fel fogod ismerni az Úr hangját, különbség van a két hang között.
 

A SZÜKSÉGLETEK ÉS KIVÁNSÁGOK BETÖLTÉSE
 

Ha az Isten által előírt feltételek szerint jársz, őrző angyalod fölmegy az égbe, kihúzza a kartotékodat, és Isten elé viszi, s ha te a legjobb akaratod és tudásod szerint jársz el, akkor Istennek nincs más választása, mint hogy kielégítse szükségleteidet. Ránéz a kartotékodra, s közben az angyal ezt mondja: „– Ő megtette mindazt, ami rá volt bízva. Erre és erre volt szüksége, mit gondolsz Uram?” A Szentháromság Isten belső tanácsot tart és azt mondja: „– Megadjuk néki, amit kért!” Néha azt mondja: „– Azt is megadjuk néki, amit szeretne!” (Zsolt. 37:4), s angyalod lehozza a választ, a gyógyulást, a pénzt, amire éppen szükséged van. De az angyalnak visszafelé jövet keresztül kell harcolnia magát a „víz nélküli helyeken” (Luk. 11:24). Jézus azt mondja: „A víz nélküli helyekre űzzük a démonokat.” Ez a második menny. Ott nincs semmi, amit a démonok birtokukba vehetnének, csupán egymással vannak benső hadakozásban.
A vallástételünk és imáink azok, melyek az angyalokat a menny és a föld között mozdítják. Ezért küzd a gonosz olyan erősen a hit és a bizonyságtétel ellen. Ez az oka annak is, hogy imáink időnként látszólag nem nyernek választ a mennyből. Szellemed már szinte ki tud nyúlni érte, hogy a tiéd legyen, de aztán az utolsó pillanatban elveszted – egy rossz szó vagy gondolat miatt, vagy teszel valamit, amit tudod, hogy nem kellene – és az angyalnak vissza kell fordulnia az áldással a mennybe.
 

JÉZUS FELSZENTEL A SZOLGÁLATRA

Egy darabig csendben haladtunk Jézussal. Aztán Jézus hozzám fordult, egyik kezével mindkét kezemet megfogta, másikat fejemre helyezte és így szólt: „– Roberts, nagy munkára kenlek fel téged. Nagy munkára hívlak el. Úgy kell futnod, mint még senki másnak, úgy kell prédikálnod, mint még senki másnak, más kell, hogy legyél, mint a többiek. Nehéz idők fognak jönni, de tekintsd úgy, mint felfelé vezető lépcsőfokokat és nem úgy, mint buktatókat. Menj hatalommal, menj hittel! Fuss úgy, mint ahogy más még nem futott! Menj és cselekedj, ahogy én cselekedtem.” Mikor Jézus először mondta, hogy „Fuss!”, kenet és tűz ömlött ki Belőle, s áramlott át rajtam, tetőtől talpig betöltve valómat. Azóta ahányszor beszélek Istenről akár egy, akár 3000 ember előtt, érzem ezt a tüzet, ahogy a Zsidókhoz írt levélben 1:7-ben áll: „…teszi az Ő szolgáit tűz lángjává.” Olyan forróság tölt el, hogy a veríték kiver, és teljes bensőmet eltölti a kenet.
Testvérek, be kell kerülnünk Isten tüzébe! A tűz az, ami elemészti a gonoszt és a pelyvát (Máté 3:12) az életünkből, az tisztít meg, hogy tisztán és szentül állhassunk meg Isten előtt. Látod, nem járhatsz bűnben Isten előtt. Ha megpróbálod, a tűz meg fog emészteni. De, ha hagyod, hogy a Szent Szellem tüze járja át testedet és megtisztítson, akkor nyugodtan járulhatsz Isten elé, tiszta szívvel, tiszta elmével. Akkor békességgel állhatsz színe elé, nem kell félned, hogy a tüze elpusztít. Miután Jézus felszentelt a szolgálatra és imádkozott értem, egy lépést hátralépett. Ekkor ránéztem a kezemre és láttam, hogy mindkettő lángvörös. Jézus filmvásznat húzott le előttem, amin megmutatta életemet, születésem napjától kezdve. Bár csak 8 éves voltam és nem sok időt éltem még, végignéztem a múltam, majd az előttem álló életutam is egészen a halálom napjáig. (Ez azonban nem azt jelenti, hogy várnotok kell Jézus visszajövetelére addig, míg én meghalok. Csak az Atya tudja Jézus visszajövetelének időpontját, Jézus Krisztus maga sem tudja ezt, ahogy Önmaga is megmondta. Ezért Ő úgy mutatta meg az életemet, mintha nem jönne vissza ez idő alatt. De hitem szerint Jézus még az én életem alatt vissza fog jönni.) 
Én nem félek meghalni, haza akarok menni a mennybe, szeretnék a mennyei palotában lakni, és Jézussal járni az arany utcákon. Ezután Jézus különböző arcokat mutatott meg, akik életemre nagy hatással lesznek. Megmondta keresztnevüket is, és vezetéknevük kezdőbetűit. Ezek közül már többel találkoztam is. Néhányan nem úgy cselekedtek, ahogy Isten akarta, de én ezeket az Úrra bízom. Nem avatkozom bele ezekbe az ügyekbe. Ha valaminek meg kell történnie, Isten azt el fogja végezni. Láttam magam szolgálat közben több helyen prédikálni. Vannak dolgok, amiket még egyelőre nem mondhatok el, mert még nincs itt az ideje. Jézus megölelt és megcsókolt. Ideje volt, hogy visszatérjek. Nem is akartam maradni, mert sok olyan életet láttam, akiket meg kell nyernem az Úrnak. A legnagyobb csoda nem a halottak feltámasztása, hanem az, amikor valaki újjászületik!
Elindultam a legközelebbi kijárat felé, Jézus utánam szólt: „Roberts!” Visszafordultam, s ott állt Jézus felém nyújtott kezekkel. Arcán könnyek folytak végig és így szólt: „Szeretlek!” S ahogy ezt mondta, én újból a testemben éreztem magam. Nagyon meg voltam lepve, de tudtam, hogy amit átéltem, valóság volt, mert a tűz és a kenet még 2 és fél óráig át- és átáramlott bennem, visszatértem után. Szoktunk szólni Istenről való átéléseinkről, hát én átéltem Istent. De Ő nem személyválogató. Amit velem cselekedett, veled is megcselekszi. Talán sokan azt mondják: „Oh, Isten ezt csak különleges emberekkel teszi meg, kiválasztott prófétával.” Nem így van, veled is megtörténhet, de először el kell döntened, kinek akarsz szolgálni. Mindent át kell adnod Istennek. Mindent A-tól Z-ig, mindent, hogy mint barátja is járhass előtte. Mert te is barátja lehetsz Istennek. Az én életem csak egy példa arra, mi történhet veled is, ha engedsz az Úrnak. Ezzel nem magamat akarom felmagasztalni. Én csak előfutárja vagyok a fiataloknak. Az én szolgálatom kétirányú: az időseket felrázom, és kérdés elé állítom, és a fiatalokkal azonosítom magam. Nem sok ilyen irányú szolgálatot ad az Úr. Talán azért hívott el ilyen fiatalon az Úr, mert tudta, nekem nem számít, hogy a világ mit gondol, vagy mit mond. Én azt fogom tenni, amit Isten mond, bármi történjen is. Jézus és én barátok vagyunk. Együtt járunk, együtt beszélgetünk. Együtt szállunk fel a repülőre, egymás mellett ülünk. Semmit sem kívánok nélküle tenni!
 

A SZENTHÁROMSÁG ISTEN MEGISMERÉSE

Mikor reggel felébredek, azt mondom: „Jó reggelt Istenem, jó reggelt Úr Jézus, jó reggelt Szent Szellem Isten!” S várom a választ, ami mindig meg is jön: „Jó reggelt, Roberts” – három különböző hangon. Hogyan ismerem meg a különbséget? Három megkülönböztethető Személyiség Egyben van. Ha átkerülne a Szellem által ebbe a világba, akkor fel tudnád ismerni, ki szól hozzád. Néha a nyelveken való szólás lefordításából is meg lehet állapítani a három közül melyik szólt. Soha nem szakítják félbe egymást. A Szentháromságot nem érzelmeinken keresztül ismerjük meg, hanem Isten Igéje alapján. Érzelmeink változnak és nem megbízhatóak. Ha tanulmányozzuk Isten Igéjét, jobban megismerjük Őt. A Szentháromság Isten is a Barátom. Mikor barátokká lesztek, megtanuljátok, mi tetszik Neki és mi nem. Ismerve Őt, azt is fogjátok tudni, miért cselekszik az Úr az Ő Egységében és Hármasságában. 
Isten lénye úgy is megnyilatkozik, mint világosság, élet és szeretet. Isten annyira szereti az embert, hogy ez a szeretet túlárad benne. Isten egy Személyiség. Érzelmei vannak. Sokszor fáj Neki, hogy már régen nem beszéltünk Vele. Te is lehetsz Isten barátja, megismerheted Istent. Mikor mondtad Neki utoljára: „– Istenem szeretlek!” Bizonyára már régen. Ő is meg akar téged ismerni. Félúton eléd jön, ha közeledsz feléje. Csak annyit kell tenned, hogy leülj és így szólj: „– Istenem beszélni szeretnék Veled.” 
A Szent Szellem is segíteni akar. Ő a legszínesebb egyéniség, akit valaha is megismertem. Ő az, Aki szellemi módon nevettet, táncoltat. Ő az, Aki kenete erejével földre dönti az embereket, s néha úgy földhöz szögezi őket, hogy egy ideig nem is tudnak felállni. Ő az, Aki megnyitja a vakok szemeit. Ő az, aki a szemellenzőnket leveszi szellemünkről. Ő az, Aki megmutat dolgokat. Ő a Szentháromságban rejlő erő. Ő az, Aki bennünk él. S ha felfognánk, hogy ugyanaz az erő, mely Jézust feltámasztotta halottaiból, amely bennünk is él, egyikünk sem maradna beteg. Meg kell tanulnunk járni és beszélni Istennel, mint Énók. Meg kell ismernünk Istent, hogy ki Ő, nemcsak azt, hogy mit kaphatunk Tőle. Ha a szíved rendben van, úgyis megkapod, amire szükséged van. Isten hatalmas Isten és gondot tud viselni a mi kis problémáinkra. Ahogy Smith Wiggleworth testvér is mondta, meg kell tanulnunk a földi problémákat mennyei szemszögből nézni. 
 

ISTEN ÉL ÉS URALKODIK

10 éves voltam, mikor másodszor láttam Jézust. A szobámban voltam és Jézus csak átjött a falon. Egy pillanatra meglepődtem, Jézus lehajolt, és megölelt, és erősítő szavakat szólt hozzám. Ez is egyike azoknak a beszélgetéseknek, amit nem oszthatok meg senkivel, mert olyan szent dolgokat szólt. Utána a szoba másik oldalán kiment. 
Harmadszor Jézust 11 éves koromban láttam. Az előszoba ajtón jött be, míg én tévét néztem. Odajött, leült mellém, egy pillanatra ránézett a tv-re, s egyszer csak minden kikapcsolódott a természetes világból. Semmit nem hallottam attól a perctől kezdve. Sem tv-t, sem a telefont, csak Jézust hallottam, s csak Őt láttam dicsőségben. Ránéztem, és Ő ezt mondta: „– Roberts, azt akarom, hogy generálisaim életét tanulmányozd. Úgy ismerd meg őket, mint a saját tenyeredet. Tudd meg, miért voltak sikeresek, tudd meg, miért buktak el, hogy azt az utat ne járd.” Felállt és kiment az ajtón. A tv bekapcsolódott és a film tovább ment. Azóta nagy figyelemmel tanulmányozom a Biblia nagy embereinek életét (és néhány kevésbé ismertét is), hogy megtanuljam sikereiknek vagy bukásaiknak titkát és okát. A Smith Wigglesworthról írt könyvvel kezdtem. Nagy férfiak és asszonyok életét tanulmányoztam: John Alexander Dowiw-t, Charles Finney-t, MarieWoodworth Etter-t, John G. Lake-t, Aimee Semple Mecpherson-t, Kathryn Kuhlmant-t és még sok más szolgálattevő életét is.
Mi rendszerint megfutunk a gonosztól. Ezeknek a szolgálóknak az életéből én úgy láttam, hogy ők viszont futottak a gonosszal való viadalra. Ezek az emberek nem féltek semmitől. Sokat tanulhatunk e nagy férfiaknak és asszonyoknak az életéből, akik most már mind az Úrnál vannak. Amikor a könyveket olvastam, a Szent Szellem tanított. Elmondta, melyik ember milyen volt. Azt kérdezte: „Észrevetted ezt vagy azt? Mit tettek, mit mondtak, milyen volt a kapcsolatuk Velem?” S felidézte a jelenetet, mondván: „Én tudom, hogy hogyan történt, hiszen én is ott voltam.” Ő az én barátom. Így beszélget velem, és én is Ővele. Megtanított a természetfölötti valóságban járni. Mikor gyülekezetben szolgálok, mindig belépek az Úr jelenlétébe és valóságába. 
Mikor Jézus otthonomban meglátogatott, azt mondta: „Ha engedelmes leszel ezekben a dolgokban, hamarosan többre hívlak el!” El kellett hagynom a tv-t. Ott kellett hagynom az iskolai sportokat. Mindent el kellett hagynom, még a legjobb barátomat is és cselekednem azt, amit az Úr várt tőlem, hogy betölthessem azt a szolgálatot, amire Ő elhívott. Jézus egy másik ígéretet is tett nekem aznap. Megígérte, ha hűséges leszek a generálisai életének tanulmányozásában, akkor találkozni fogok a mai kor generálisaival. Megtartotta ígéretét, kapcsolatba hozott velük. Ha engeded, hogy Isten cselekedjen, akkor helyére kerül minden. Istennek más az időbeosztása, mint a miénk. Nekünk is az Ő időbeosztása szerint kell lépnünk. Emlékezzetek rá, hogy a Biblia nagyjai közül nem sokan engedték, hogy a földi időbeosztás uralkodjon rajtuk.
 

VISSZANÉZTEM A MENNYBE
 

1983. januárjában reggel öt órakor egy angyal ébresztett föl. Azt mondta: „Nézz!” – és én visszanéztem a mennybe. Más a mennybe menni és más a mennybe nézni. Ez alkalommal nem mentem a mennybe, csak visszanéztem oda. Szellemi szemeink nem gyengülnek el, mindig tisztán látunk azokkal. A menny a világmindenség tetején van, messzire kell nézned, hogy elérd a tekinteteddel. A világmindenség olyan sebességgel terjed, amilyen sebességgel Isten létrehozta, de a világmindenség a menny kapujánál kezdődik. Mikor benéztem a mennybe, láttam azt a helyet, ahol 8 éves koromban látogatásom közben tízezrével láttam a tüzes szekereket. (Valószínű, hogy ezeket lovak húzzák, de akkor nem láttam a lovakat, csak játszottam a szekereken.) De most az összes tüzes szekér eltűnt onnan. Jézushoz fordultam és megkérdeztem: „Mit jelent ez? Miért adtad ezt tudtomra?” Így válaszolt: „Ahányszor nagy szellemi ébredés volt a földön, Istennek ezek a tüzes szekerei mindig elhagyták a mennyet, hogy elszállítsák a szükséges fegyvereket és az erőt ehhez a nagy munkához. Emlékszel arra a szövetségre, amit egymással kötöttünk, mikor itt jártál?” – kérdezte Jézus. „A szövetségünkhöz az is hozzátartozik, hogy megmondjam most neked, ezek leszálltak a földre, és továbbították a szükséges erőt, mert Isten elkezdte az Ő nagy munkáját. Nem kell már imádkozni, hogy az ébredés megjöjjön, mert már megjött, itt van!” – fűzte hozzá Jézus. Valóban nem kell már így szólnunk: „Imádkozzunk ébredésért” – mert már benne vagyunk! Most kezdjük csak felmérni, hogy valójában benne vagyunk! Mintegy „pünkösdi történész” megtanultam, hogy Isten minden nagy mozdulásban először új fegyvereket bocsátott rendelkezésre: Az Úr azt mondta nekem, hogy a tüzes szekerek hozzák le ezt a fegyverzetet, és harcos angyalok irányítják, hogy hova kerüljenek. Később még az iskola folyosóján is hallottam a szekerek kerekeinek zaját és hazafelé az autó tetején is észleltem robajukat.
 

AZ UTOLSÓ ÉS VÉGSŐ MEGMOZDULÁS

Ez egy különleges kor, amiben most élünk. Ez Isten utolsó megmozdulása a földön. A Szent Szellem erői rohamozzák a földet. A dicsőség felhői szállnak alá a földre. Isten villámai (ahogy John G. Lake nevezte őket) nyilaznak le a földre. A korai és késői esők egyszerre fognak hullani és Isten mennydörgései és a szelek zúgásai egyszerre lesznek hallhatóak. Ez a vihar a Szent Szellem vihara lesz, csak várjatok és meglátjátok, hogy így lesz! Akik kételkedni fognak, azokat félreállítja az Úr. Isten csak azokat fogja használni, akik készek alárendelni magukat az Ő erejének, mert Isten nem várhat már tovább, hogy az emberek készülődgessenek. Mindenkit beállít munkájába, aki kész akár 2 éves, akár 96 éves az illető. Legyen hajlandó, legyen kész, hogy Isten ereje, áradhasson rajta keresztül. Készülj fel rá, mert ha nem, akkor lemaradsz! Ez az Evangélium törvénye!
Az egész keresztény világ változásban van. Minden nagyobb sebességgel pereg. Sokkal több csodát fogunk látni, olyannyira, hogy el fogunk ámulni, annyira hihetetlennek fognak tűnni. A gyógyulások folyamatosak, a csodák azonnaliak. Sok gyógyulást fogunk látni és bár a gyógyulások fontosak, de sokkal több csodát fogunk látni: vak szemek fognak megnyílni, nyomorékok fognak meggyógyulni, hiányzó lábak pótlódnak majd egy pillanat alatt. Istennek ebben az új mozdulásában olyan összejövetelek lesznek, ahol mindenki meg fog gyógyulni egy szempillantás alatt. A fiatal generáció között bontakozik ki mindez először. 
 

„ILLÉS-PALÁSTOK” FOGNAK ALÁHULLANI

Palástok fognak aláhullani nagy emberekről és prófétákról olyanokra, akik felelősségteljesen tudnak azzal bánni. Jeremiásról, Ézsaiásról és az Újszövetségből is – Isten nagy embereiről palástok fognak hullani egyesekre, akik az alatt a hatalom alatt fognak munkálkodni és a sajátjuk alatt is. De nem mindenki fog palástot kapni, ezt meg kell értened. Isten fenntartotta ezeket a végidőkre, és az lesz a Szent Szellem kitöltésének legintenzívebb ideje, melyet a világ valaha is átélt. A palástok megőriztettek ezekre a végidőkre. Isten csodálatos dolgai mind körülöttünk vannak, csak fel kell fedeznünk őket. Végezz beható kutatást Isten csodálatos világába és meg fogod ismerni azt és annak működését. Isten Szent Szellemének munkája először a fiatalok közé érkezik, szellemi bátorságukat és kitartásukat kézbe veszi az Úr, és a Maga céljaira fogja felhasználni azt az Ő Királyságában. Harcba szállunk a sötétség uralmának lerombolására. 
Az idősebb nemzedék pedig, mint imaközbenjárók, imaharcosok fognak imáikkal fedezni bennünket. Soha nem láttam még Istennek ilyen nagy erejét megnyilvánulni, mint most. 1983-ban Tulsában, Oklahomában szolgáltam a Victory Christian Centerben 250 fiatal előtt. Miután befejeztem a prédikációt, és kézrátétellel imádkoztam értük, Isten tüze szállt kezeimen át az emberekre, amit a szentek és bűnösök egyaránt láttak. Magam is annyira meg voltam lepve, hogy a végén elfelejtettem oltárhoz-hívást végezni, de a bűnösök kétségbeesve kerestek embereket maguk körül, illetve keresték a pásztort, meg engem és kérdezték: „– Hogyan juthatunk Istenhez? Hogyan?” Mert amikor Isten ereje bizonyság lesz jelekben és csodákban, akkor nem is kell hívogatni, a bűnösök jönnek utánad, hogy megmutasd az Úrhoz vezető utat nekik. Olyan nagy volt Isten erejének jelenléte, hogy a pódiumtól két méterre állók is elestek Isten ereje alatt, még azok is, akik tudatosan ellenálltak. Fiatalok, akik, még a szüleik előtt sem sírnának, elkezdtek az egész gyülekezet előtt sírni.
 

A SZENT SZELLEMRE VÁRNI

Sokszor várunk arra, hogy a Szent Szellem mozduljon. Pedig a Szent Szellem mindig munkálkodik. Mindig mozdul, Ő mindig mozdul! És várjuk, hogy az ajándékok megnyilvánulhassanak, pedig azok mindig munkában vannak, de a baj abból ered, hogy mi nem vagyunk abban a szférában, ahol ezek megjelennek. Ha belépsz abba szférába, jelek és csodák fognak követni. Érzéketlenné válsz ennek a világnak a csábításaira és az emberek bírálatára. Ennek a világnak az érdekességei el fognak tűnni előled és teljességgel mennyei Atyáddal, Istennel leszel közösségben, és Reá leszel hangolva. Ez a test nem te vagy. Te szellemi lény vagy. Te csak élsz ebben a testben és van elméd is. De szükséges, hogy a szellemi lényed uralja a testedet és az elmédet. 
Nem lesz szükséged látomásra vagy külön kijelentésre az Úrtól, de fontos, hogy vezetésed legyen a Szent Szellemtől. Ez fontos és ez tanulásunk folyamatához is hozzátartozik. Én is várok arra a pillanatra, amikor Isten csak gondol valamit, és én már tudom is, mi az. A Biblia prófétái így éltek. Sokszor egyszerűen tudták, hogy mit kell tenniük és megtették. Például, amikor Illés feltámasztotta a kisfiút a halálból, csak azt mondta: „Szellem jöjj vissza ebbe a testbe!” – és a gyermek élt. Így kell, hogy mi is éljünk, olyan közel az Istenhez, hogy szólnia se kelljen: „– Menj, imádkozz ezért vagy azért a személyért!” Isten mindig a jelenben dolgozik. A mennyben nincs múlt, sem jövő. Minden a jelenben van. Ma van a megfelelő nap, most meggyógyultál! MOST! MOST!
Mi hozzászoktunk ennek a világrendnek az idejéhez, de ha átkerülünk Isten világrendjébe, ahova tartozunk, Isten időbeosztása szerint fogunk járni: a MOST-ban. Ott mindig minden a JELEN-ben van. Mindig jelenben járunk. Isten Szellemének ebben a nagy mozdulásában nekünk is el kell jutnunk erre a pontra, hogy Isten használni tudjon bennünket. El kell jutnunk oda, hogy akárcsak Ábrahám és Énók, mi is egy meghitt, közeli kapcsolatban legyünk és járjunk, sőt beszélgessünk is Vele, mint Istenünkkel és Barátunkkal.

Read More