Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Máté 7,1.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Máté 7,3.
És így folytatja az apostol:
Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)
„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]” (Róm. 14,4)
„Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé”(Róm. 14,10)
„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)
„[ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el,[magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező.[miközben ítélkezel]” (Róm 2,1)
„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)
Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst?) és ti is szabadon bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)
21. A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22. A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é?
23. Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24. Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva. Róma 2, 21,24.
Keresztény szokás, hogy magunkat jobbnak érezzük a másik embernél. Hitetlenekkel hasonlítjuk össze magunkat és elégedettek vagyunk, hiszen szinte mindenben jobbak vagyunk náluk. Előfordul, hogy a hitben nálunk hátrébb járókat ítéljük meg rendszeresen. Vajon Istentől van-e ez a gondolkodás? Nem, mert minden ilyen összehasonlításnál egyben már ítélkezünk is a másik ember felett, hiszen kimondjuk, hogy ő ebben vagy abban rosszul cselekedett, bűnt követett el. Azután képesek vagyunk napokig ilyen mások által elkövetett bűnökön gondolkodni. Isten Igéje egyértelműen azt mondja: ne ítélkezzünk a másik felett, mert nincs jogunk a másik embert bűnei miatt elmarasztalnunk, hiszen mi ugyanazokat a bűnöket követjük el. Nem helyes tehát ítélkeznünk, mert az ítélkezés utálatos az Isten előtt. Ehhez egyedül neki van joga. Mi látszatok alapján ítélkezünk, egyedül Isten az, aki a szíveket vizsgálja, és tisztán látja a valóságot minden emberi életben.
Az előbbi gondolatsorból egyértelműen látszik, hogy mikor ítélkezünk, azt nem az Isten lelke késztetésére tesszük. Az ember, akit valóban a Szentlélek vezérel, az soha nem a másik embert, hanem mindig magát fogja vizsgálni. A gonosz sarkall arra minket, hogy mások bűneivel foglakozzunk, mert addig sincs időnk a saját magunk gyarlóságait szemlélni. Aki igazán Krisztusban van, az soha nem a másik emberhez méri magát, hanem mindig Krisztushoz. Ő a példaképe, és őt szemlélve látja meg a hívő tökéletlenségét. El kell kezdenünk a saját szemünkben is a gerenda keresését. Mert bizony ott fogjuk találni, csak bele kell néznünk az Ige tükrébe. Ha pedig az ítélkezésnek helye van valahol, az csak is a saját életünkben lehet. Isten szavát olvasva és Lélek által megértve kell kimondanunk magunk felett, igen én ebben és ebben vétkes vagyok.
Továbbá az ítélkezés nem csak Isten szemében, hanem az embertársaink szemében is utálatos, hiszen valamennyien látják, hogy úgy keressük más szemében a szálkát, hogy közben a miénkben ott a gerenda. Ahogyan az Ige írja: az ilyen képmutató keresztények miatt káromolják Isten országát a pogányok.
Nagy tehát a felelősségünk mind a kereszténység egésze, mind a személyes életünk terén.
Próbáljunk ma úgy az Ige tükre elé állni, hogy megláthassunk minden olyan gyarlóságot az életünkben, amit már minden körülöttünk élő ember lát, csak mi nem látjuk, mert nem nézünk tükörbe. Kérjük Istent, hogy szabadítson meg az ítélkezés bűnétől, és támogasson abban, hogy csak magunkat és Jézust szemlélhessük.
Az Úr áldja meg ezt az elhatározásunkat!
