Dicséretek

A hegyek és a völgyek énekeljék feltámadásodat Krisztus!

Tanulmányok

Folyamatban

2012. július 9., hétfő

Dieter Bestaendig - Elkülönített idő, Istennel való közösségre


Jön a sötétség!


Mielőtt tovább adom, azt amit az Úr kinyilatkoztatott számomra, egyet tisztázni szeretnék: Isten gyermekének életében a legértékesebb idő az, amit visszavonultságban egyedül tölt el Istenével. Mert csak ebben a szoros közösségben tanuljuk meg Őt imádni - és akkor átáramlik rajtunk szent folyója! Először is a vele való közösség tesz képessé minket, hogy mások számára áldás eszközei legyünk!

Istennel való közösségemnek második napján, láttam magam előtt egy világító menorát, mintegy méter magasat. Mialatt szemügyre vettem, hirtelen egy szempillantás alatt elvétetett a szemem elől; már nem volt többé ott. Mialatt elgondolkoztam, hogy miért tünt olyan gyorsan el a fény-menora, a következő látomást nyilatkoztatta ki az Úr, amit megbízásából itt leírok.

A sötétség jön. A világosság elvétetik!

Magamat a föld fölött a magasságban találtam és nyugati irányba tekintettem. USA-nak egy részét láttam, amit egy feljövő sötétség-front befedett. Mintegy nagyító üvegen át, mégis csak egy részt láttam abból, ami most történni fog. Kértem az Urat, hogy mutassa meg közelebbről ezt a sötétség-frontot, amely szélesen húzódott az egész föld fölé.
A látvány félelmetes volt. Ezt a következőképpen tudom kifejezni: Ez egy szellemi sötétség volt ami mindent elnyelt! Ez a sötétség különböző felhőrétegekből állt, állandóan újak képződtek, egymásra torlódtak és tornyosodtak. Mialatt egy fekete áthatolhatatlan sötétség közvetlenül körülölelte a föld felületét, más rétegek a sötét lilától, izzóvörös és kénsárga színüek voltak. Állandóan mozgásban voltak és egymásba torlódtak, bodrozódtak; szószerint a föld egész légterét betöltötték.

Hirtelen, az első felhő-torony közepében megláttam egy óriási fekete fegyverzetű lovast, aki ugyancsak fekete lovon félig álló félig űlő harci helyzetben volt. Míg ezt a félelmetes apokaliptikus jelenetet figyeltem, egy kiáltást hallottam mellettem:
"A sötétség jön, a sötétség jön - a világosság elvétetik!"
Ézsaiás 5,30 beszél erről: "Ha rátekint valaki az országra, sötétséget és nyomort lát, a világosság sötétséggé lesz a viharfelhőktől." Továbbá, Ézs. 8,22-ben: "...és akkor a földre tekint, és lásd, szorongattatás és sötétség, nyomasztó ború, és (az ember) sűrű homályba taszítva." Pontosan ezt éltem itt át.

A nagy fekete lovas mögött, amely a különböző színü felhő-tornyok között volt - mintegy része annak - hirtelen kis méretü démoni lények (40-50cm magasságúak) megszámlálhatalan hordáit vettem észre és tisztátalan szellemeket, amiket előzőleg nem tudtam felismerni, mivel részét képezték ennek a félemetes állandóan növekedő bodrozódó felhő-frontnak, amely a föld fölé vonult.

Aztán felismerhetően láttam, amint ezek a démoni hordák - nagy szorgalommal a sötétségben élő emberekre öntötték - a nagyméretü fekete vördreikben lévő bűzlő ürüléket. Ezeknek az embereknek ettől habzó váladék borította be az egész testét! Azután láttam amint egyes démonok e habzó és bűzlő szerencsétleneknek a hátára ugrottak, rajtuk lovagoltak, miközben hámot tettek a szájukba és a patáikkal az oldalukba vágva hajtották őket oda ahova ők akarták. Minden oldalrúgás arra vitte őket, hogy még több gonoszságot cselekedjenek!
Mialatt e képet elszörnyedve figyeltem, hallottam Jézus hangját: "Ezek (az emberek) választottak, és a sötétség mellett döntöttek."

János 3,19-ben mondja Jézus: "Ez pedig az ítélet, hogy a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak."
Hallottam tovább, amint mondta: "Ezekből az ő gonoszságuk tajtékzik ki, mert be kell hogy teljen a gonoszságuk!"
Júdás 13 mondja még: "tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák;"

Láttam, amint a démonok a bűzlő és habzó teremtmények hátán ültek és egy tölcsért tartottak a fejük fölé, hogy a pokol új gonoszságait juttassák a gondolatukba és értelmükbe - és mindíg ha ők elfáradtak - ezáltal új erőt kaptak a démonok és tisztátalan szellemek akaratának véghezvitelére. Ezek az emberek mint 'zombik', akik saját kívánságaikat űzték és azoknak rabjaik - a sötétség hatalmainak teljesen kiszolgáltatva -,a gonoszságot kell tenniük (perverz szégyenteljes praktikák, gyűlölet, szörnyűséges tettek, gyilkoságok stb.) anélkül hogy valaha is megnyugodhatnának.
Ők jobban szerették a sötétséget mint a világosságot; ezért a sötétség és pokol rabszolgái lettek.

Láttam másokat az un. "tekintélyesek" köréből, akik mint a "velencei álarcosbál"-ban maszkokkal az arcukon közlekedtek. A maszkokat azonban lerántották róluk; amit eddig titokban gyakoroltak, most mindenki szemeláttára nyílvánosan kellett csinálniuk. Ők ugyancsak saját perverz kívánságaik és hajlamaik áldozatai lettek, amiket most nyíltan - soha többé nem tudva abbagyagyni - tajtékozták.
Az Úr azt mondta nekem: "Ez mind nyilvánvaló lesz, ha a világosság felfedi!" Márk 4,22: "Mert nincsen elrejtett dolog, ami nem kerül nyilvánosságra, és semmi titkos, ami világosságra nem jön!"

Láttam, amint a - démonok szórakozásaiknak áldozatain - addig 'lovagoltak', amíg azok össze nem estek és szabályosan belepusztúltak. Azután azonnal másik áldozatot kerestek akin lovagolhattak, hogy velük ugyanezt a procedúrát végig csinálják -kínozzák - míg ezek is kimúltak. Valóságos volt, hogy mindenki aki e sötétség alatt élt, örökre elveszett. Számukra nem volt már lehetőség a visszafordulásra. Ez már pokol volt a földön és Isten ítélete sújtotta. Ez volt a sötétség, ami az egész földre jött.
Ami e látomásban különösen feltünt, hogy ezek az emberek az "Istehez való hasonlatosságukat" elvesztették és igazából már csak rabszolga lénynek voltak nevezhetőek. A Jel. 22,11-ben azt mondja az Úr angyala: "A jogtalanságot cselekvő, tegyen jogtalanságot ezután is, és a tisztátalan, legyen tisztátalan ezután is...!"

A halál ködje száll az alvó keresztényekre

Továbbá láttam, mintegy a halál előhírnökeként - mint óriási szürke ködfelhő - a sötétség a földet beborította kelet felé terjedve. Magam előtt alvó keresztényeket láttam, akik nyitott szemmel és nyitott szájjal feküdtek ott, és nem vették észre, hogy a halál ködje ereszkedik rájuk. Hallottam hogy valaki ezt mondja: "Ki ébreszti ezeket föl, mielőtt túl késő lesz számukra?"

A köd célja, hogy ezeknek az alvó és figyelmetlen keresztényeknek az érzékeit és gondolatait teljesen letompítsa és a sötétség dolgai iránt közönbössé tegye; ezáltal a szellemi ítélőképességüket elveszítsék és ne legyenek képesek a sötétséget a világosságtól különválasztani.
Ezek testies/lelki és földies gondolkodású keresztények, akik a titkos hajlamaikat nem tették le a keresztnél. Azért mert nem járnak a világosságban és nem tudják azt tovább adni, ezért ebben a veszélyes szürke-zónában találtatnak, ahol a ködfelhő és sötétség elérte és betakarta őket.

Láttam, amint Isten angyalai jöttek és megpróbálták ezeket a szellemi alvókat "fénylándzsával" az oldalukba szúrván felébreszteni, és hallottam amint kiáltottak: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból! és felragyog neked a Messiás/Krisztus!" Ef. 5,14.

Saul/Pál apostol Írástekercse

Hirtelen megpillantottam a jobbomon Sault/Pált. Már találkoztam vele korábban, amikor Pátmoszon voltam. Nem beszélt hozzám, de a kezében lévő Írástekercsek közül néhányat átadott nekem. Csak most vettem őt észre, de úgy hiszem, hogy velem együtt nézte végig ezt az apokaliptikus végidő jelenetet - anélkül, hogy én őt észrevettem volna. Végül is ő volt az, aki Isten népét e dologban figyelmeztette tanító levelei által, szellemben ébernek lenni, nem aludni és Isten világosságában járni. Saulnak már akkoriban egy tiszta prófétai és szellemi látása volt az Úrtól a világosságnak a sötétségtől való szétválasztásáról a Zsid.4,12 alapján.

Következzenek kijelentései a tekercseiből:

Róm. 13,12: "Az éjszaka már elmúlt, a nappal pedig már közel jött. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit!"
2.Kor. 6,14: "Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában! Mert mi köze van egymáshoz az igazságnak és a törvénytelenségnek? Vagy milyen közössége van a világosságnak a sötétséggel?"
Ef. 5,8: "Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei!"
Ef. 5,11: "És ne legyen közösségetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket!"
Kol. 1,13: "Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett minket szeretett Fiának királyságába!"
1.Thessz. 5,4-5: "Ti azonban, testvéreim, nem a sötétségben vagytok, hogy az a nap tolvajként ragadhatna meg titeket; hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!"

Ezután kényszerített az Úr, hogy nyissam ki a másik Írástekercset is. Az egyiken a következő mondat állt a 2.Kor. 11,2-ből: "...mert eljegyeztelek titeket egy Férfiúnak...!"
Amint a másik tekercset kinyitottam, nagy betűkkel írott mondatot olvastam a Gal. 4,19-ből: "...amíg kiformálódik bennetek a Felkent/Krisztus!"

Az eljegyzés előfoka a házasságnak, amivel egy szövetségbe lépünk, melynek egyetlen célja a házassági szövetség! Hós. 2,21-22-ben Istennek szabad 'szerelmi vallomását' olvassuk Izráel iránt, és a végét, az eljegyzést - amit egyébként soha nem oldott fel - és minden ember felé (ezzel a nemzetek felé is) nyíltan megvall: "Eljegyezlek magamnak örökre, és eljegyezlek magamnak az igazság és a jogosság, a kegyelem és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak hitben/bizalomban, és megismered az Örökkévalót/Et-JHWH."

A menyasszony követi a vőlegényt és ezzel az Ő lényét magára veszi. Ha a Messiás nem tud bennünk kiábrázolódni, akkor nem vagyunk az Ő igazságában - vele szövetségben. Saul/Pál apostol mondja a Gal. 4,19-ben: "Gyermekeim, akikért újra meg újra szülési fájdalmakat szenvedek, amíg kiformálódik bennetek a Messiás/Krisztus!"
A mi emberi akaratunkat le kell tenni és Krisztust kell felvennünk, különben "földi terheltek" leszünk és visszamaradunk ha az Úr Jézus jön, hogy az övéit egy szempillantás alatt elvigye.

Hallottam, amint Jézus komolyan mondta: "Sokan elvesznek, mert ők nem maradnak velem szellemben és igazságban összekötve. Saul/Pál tanító leveleiben állandóan erre a velem való összeköttetésre utal. Az ördög mindazokat megjegyzi, akik csak felületesen voltak összekötve velem. Az ő felületességük végül is csapda lesz nekik, mert nem gyökereztek és nincs alapjuk bennem."

Amíg az Úr ezeket mondta, láttam néhány hurok-csapdát drótból, amelyeket Isten ellensége azoknak helyez az útjába, akik az Örökkévalónak egyenes útját elhagyják. E helyen meg kell hogy jegyezzem: Még soha nem éreztem az Örökkévalónak szerető hívását népe felé olyan intenzíven, mint ez alkalommal itt fent a hegyen. A 2.Kor. 11,2-ben így fejezi ki: "Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy Férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé."
Jakab mondja a 4,5-ben: "Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás/Tenach ok nélkül mondja: féltékenységre kívánkozik a Szellem, amely bennünk lakozik."

Jézus érthetően mondta a következő komoly szavakat: "Mondd meg a gyülekezetek vezetőinek ezt az üzenetet - elfogadják vagy nem - az én szavam: Gyermekeimet hozzám kössétek, és ne magatokhoz! Vezessétek őket velem való függőségbe, és tanítsátok őket velem való kapcsolat kiépítésére és ápolására, hogy mindegyiknek közülük kinyilatkoztathassam magamat! Egy se mondhassa majd egykor: Az Úr nem beszél hozzám, Ő sosem nyilatkoztatta ki magát nekem! A visszajövetelem előtt álltok és sok gyermekem tényleg nincs rá felkészülve!"

Az összeköttetés botja

Miután az Úr ezeket mondta, egy kb. 70cm hosszú és 7cm széles fény-botot mutatott nekem, összekötő csukló volt mindkét végén és nagy betűkkel a szó KAPCSOLAT állt. Aztán hallottam az Ő üzenetét: "Halld én népem, akit magamnak formáltam. Itt van botom: KAPCSOLAT! Ragadd meg és tartsd szilárdan, mert meg akarlak menteni! Muszáj hogy igazán maradj velem összekapcsolva, akkor senki nem ragadhat ki a kezemből! Eljött a KAPCSOLAT órája. Tedd magad szabaddá minden kötődéstől, ami megakadályoz abban, hogy velem ebbe a kapcsolatba jöjj! Kell, hogy belém légy horgonyozva, hogy ha a sötétség vihara a földre jön, nehogy elragadjon!"

Szellemben láttam egy óriási vitorlás hajót és kapitányát, akivel közölték a meteorológiai központból, hogy egy nagy vihar van úton. Erre ő kiadta a rendelkezését a legénységnek, hogy a hajón minden fontos részt, mint kormány, vitorlák, árbócok stb. meg kell vizsgálni és viharállóvá tenni; minden szabadon fekvő tárgyat bebiztosítani, hogy ne álljon fenn az a veszély, hogy a szabadon lévő tárgy valakinek repül és sérülést okoz. Ugyancsak a hajó-szirénát és a navigátort is megvizsgálták. Semmit nem hagytak könnyelműen figyelmen kívül.

Mialatt elgondolkoztam erről az apokaliptikus sötétségről szóló látomásról amely mint egy film pergett le előttem, észrevettem, hogy mind a kinyilatkoztatások és üzenetek összefűződnek Isten szavával népe számára; hogy minket minden tekintetben előkészítsen a bekövetkező eseményekre, midőn személyes kapcsolatunkat Vele alaposan felülvizsgáljuk, megalapozzuk és megszilárdítjuk. Közben az Ef. 4,13-16-ra gondoltam, ahol ez áll: "Míg eljutunk mindnyájan a hitnek egységére és az Örökkévaló/JHWH Fiának megismerésére, a Messiás/Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik ide-oda hányódnak a tanítás ilyen-olyan szelétől és az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem szeretetben az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel mindenben őhozzá, aki a fő, a Messiás/Krisztus; akiben az egész test egybeszerkesztve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben."

Szellemben láttam egy tönkretehetetlen halászhálót a Mennyből aláereszkedni, amely fény-botokkal volt összerősítve és a morajló tengerbe leeresztve. Tudtam, hogy az összekötő elemek Isten újjászületett gyermekei, akiket az Örökkévaló az aratásban fog használni. Ez az óriási halászháló a föld északi-pólusától a déli-pólusáig ért, mert egy 'hal' sem veszhetett el. A halászháló fölül ugyancsak erős összekötő elemmel záródott. Akkor nagy bronz színü kezek nyúltak le az égből, és minden egyes összekötő elemet erősen fogtak. Úgy hiszem, hogy ezek angyalok kezei voltak, akik ebben az utolsó nagy lélek-halászatban segédkeztek.

Tekintetem a morajló tengeren újra nyugat felé irányult oda, ahol a sötétség démon-hordái az élet minden maradékát uralták és felkerekedtek hogy az egész földet bevegyék. A sötétség-front, és keleten a halászháló között a morajló tengerben emberek úsztak mindenhol, akiket tényleg szószerint az utolsó pillanatban rántottak ki az angyalok a halálos káoszból valamint a sátáni seregek szorításából - midőn egy erős hullámlökés által a hálóba sodortattak.

Nem találok megfelelő szavakat, hogy ezt az apokaliptikus jelenetet - amit átéltem, helyesen leírjam. Egy fizikailag legyengült állapotba kerültem, melyben felismertem, hogy ez egyedül Isten szuverén tette volt; minden amit láttam és még történi fog, teljesen az Ő ellenőrzése alatt van.
Mindebben a végidő ítélet-káoszban egyértelműen felismertem Isten mentő szeretetét, melynek szemei mindent látnak, és angyalait mindenhova irányította, ahol az embereket a fulladás veszélye fenyegette, hogy őket kihúzzák és megmentsék.

Hallottam az Úr szavát: "Szeretett gyermekeim, hagyjátok hogy használjalak benneteket! Ehhez szükséges, hogy hagyjátok magatokat általam egybeszerkeszteni. Adjátok fel testies saját-életeteket, ami az emberek megmentési üdvtervének útjában áll! Vegyétek a KAPCSOLAT-botomat! Ehhez szükséges, hogy szilárdan összekötve éljetek velem. Adjatok nekem időt, hogy mindegyikőtökkel beszélhessek: Nélkülem semmit nem cselekedhettek! Szükségetek van arra, hogy időt vegyetek amit csak velem töltötök el (Elkülönített idő - Istennel való közösségre), úgy amint én is tettem, midőn csendes helyre visszahúzódva egyedül Atyámmal közösségben voltam. Telve vagytok nyugtalansággal, és sokan közületek félnek az én nyugalmamba bejönni. Igen, sokan félnek tőlem. A szereteben nincsen félelem. Az a ti rossz lekiismeretetek ami vádol titeket, hogy úgy érzitek, nem állhattok meg előttem. Az én irgalmam és szeretetem, amellyel vagyok hozzátok "Ő teszi fel az oromzat kövét, miközben ujjonganak: Kegyelem, kegyelem szálljon rá!" Zak. 4,7. A mai napon hívlak téged: Jöjj hozzám és hagyd, hogy minden salakból kitisztíthassalak, úgy amint ahogy szolgám Jósua tette (Olvasd: Zak. 3,1-7); úgy hogy Atyám és az én dicsőségemre használhassalak. Ez az utolsó óra. Akinek van füle a hallásra, hallja!"

Az Úr isteni meghívása

Az Úr mondta: "Jöjjetek hozzám, mind akik meg vagytok terhelve! Jöjjetek szent hegyemre, mert ott akarom számotokra kinyilatkoztatni magamat!" A szent hegy alatt az Úr azt a helyet értette, ahova az ember egy időre visszavonul, hogy kizárólagosan csak Vele egyedül legyen közösségben.

Illés prófétát láttam magam előtt egy hatalmas sófár-kürttel, amelybe belefújt és hangos kürtöléssel Isten szolgáit gyülekezésre hívta. Itt van az Isteni rendelkezés a 4.Móz. 10,4-ből népe számára: "Ha egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezreinek (nemzetség)fői."
Ez a Seregek Urának meghívója volt a felkentekhez, a 'visszavonultság' hegyére az Örökkévalóval visszavonulni. Egyszer (2003 októberében) megbízott az Úr, hogy meghívóját - egy kis könyv alakjában - "Kerekedj fel, hogy Isteneddel találkozz!" címmel kiadjak. Amint most Jézusnak érveltem: "Uram, arról már írtam", mondta nekem: "Ismételd meg mégegyszer meghívásomat!" (Ezúttal elsősorban gyülekezetvezetőknek szól és mindazoknak, akiket Isten az Ő szolgálatába elhívott). Ahogy az Úr így beszélt velem, éreztem a hangjáról, hogy nem tűr ellenvetést, mint ahogy némely szolgái a múltban gyakorolták, midőn érveltek: "De Uram, nem hagyhatom cserben a gyülekezetet!"

Ami igaz: Először jön az Úr, és minden más utána!. Jézus akarata az volt tőlem, hogy a 'meghívottak' példázatát említsem: Mindnek volt egy 'fontos terminje' mint kifogás, hogy a meghívásnak ne kelljen eleget tennie! Az Úr itt a következő üzenetet adta, amit engedelmesen tovább adok: "Milyen gyakran határoztad el, hogy követed meghívásomat és nem tetted, jóllehet Szellemem ezt neked tanusította, és tudtad belsődben, hogy ideje hozzám jönnöd, úgy ahogy én mentem a hegyre, hogy Atyámmal közösségben legyek. Nem azért van ez így, mert nehezedre esik követeimet akceptálnod? Jelentéktelennek találod őt? Nem tudtad, hogy a jelentékteleneket választottam ki, hogy a fennhéjázókat megalázzam, mert én nem személyét nézem. Az engedelmesség jobb az áldozatnál. Ha IGEN, akkor az legyen IGEN." Ebben az összefüggésben a következő bibliai helyeket adta az Úr mint Isteni prioritás, amelyeknek maga Jézus is alávetette magát: Luk. 5,15-16: "De a Róla való beszéd annál jobban terjedt; és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyuljanak betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.
Meggyőződésem, hogy a mennyei Atya Fiát a vele való közösségbe hívta, hiszen nélküle Jesua/Jézus sem cselekedhetett. Csak azután volt arra kész - hogy a tömeg felé aki Őt várta - szolgáljon és betegeket gyógyítson. Mialatt elgondolkoztam, miként írjam meg amit rám bízott, mondotta: "Az én népem nehezen hall és nehézsége van azzal, hogy a hallottakat és olvasottakat tettekbe vigye át; mert túl sok más dologgal foglalkoznak és a 'tologatás' szelleme befolyást nyer. Sokan elfelejtették, hogy egy áldott szolgálat érdekében, az Atyával és velem való kapcsolatnak első rangja van. Tanulj tőlem és ismerd fel, hogy az Atyával való közösségemnek elsőbbsége volt - amikor a földön tartózkodtam. Mondd nekik: Ennek, az első szeretethez van köze!"

Jesua/Jézus a főpap és az emlékezés könyve

Ebben a nagyon áldott időben Vele a hegyen, kinyilatkoztatta magát az Úr egy főpap alakjában, hasonlóan amint az Ószövetségben le van írva: Öltözéke magas fehér fejfedő; az efód, a mellpajzs a tizenkét drágakővel, amik Izráel tizenkét törzsét ábrázolták. A köntöse ragyogó fehér volt, alul arany rojtokkal díszítve. A Zsid. 4,14-16 beszél Róla: "Mivel tehát nagy Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jesua/Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz! Mert nem olyan Főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, de bűn nélkül. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!"

A Zsid. 7,25-26 mondja: "Ezért teljesen meg tudja menteni azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen Ő mindíg él, hogy közbenjárjon értünk. Mert ilyen Főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtelen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél."

A Zsid. 10,22 mondja: "Járuljunk azért oda igaz szívvel és hittel teljes bizalommal, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel!"

Mélyen megérintett, Jézust a főpap tisztségében látni. Gyakran látjuk magunk előtt a szenvedő Messiást/Krisztust a Gecsemáné kertben, amint vért izzadva imaharcot vív. Itt azonban mint az örökkévalóság FŐpapja nyilvánította ki magát, Isteni hatalommal és meghatalmazással, aki az Atya trónja előtt személyesen mindenkiért közben jár, akiket véren vásárolt meg Istennek - és meghallgattatik! Ez nagyon felbátorított. Éreztem az Ő 'búzgolkodását és harcát' gyermekeiért. Aztán azt mondta nekem: "Írd meg: Vágyom szeretetetek után!"

Ezek után láttam egy nagy könyvet, kb. 70cm magas és 30cm széles, piros-barna volt a fedele, rajta arany betűkkel voltak a következő szavak impregnálva: "EMLÉKEZÉS KÖNYVE". Ez a vastag könyv kinyittatott előttem és Jézus olvasott belőle. Malakiás 3,16-18 mondja: "Ott beszélgettek egymás között azok, akik félték az Örökkévalót, és az Örökkévaló figyelte, és hallgatta. És egy könyvbe, az EMLÉKEZÉS könyvébe beírattak azok, akik félik az Örökkévalót és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek - mondja az Örökkévaló a Seregek Ura - azon a napon, amelyen cselekszem. És kíméletes leszek velük, mint az ember kíméletes a fiához, aki szolgálja/tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és az istentelen között, azok között akik Istent szolgálják/tisztelik és akik nem szolgálják/tisztelik."

Aztán láttam, amint Jézus e könyvbe - választottainak neveihez - piros tollal személyes megjegyzéseket írt, pl. 'hűséges'. Másiknak a nevéhez beírta: 'megbízható'; következőnek úgyszintén: 'hasznos'. Közben mondta nekem: "Szeretnék még több jó tulajdonságot írni a személyetekhez, mert kihatással van a jutalmazásotokra."
Ennél a kinyilatkoztatásnál egészen éreztem, hogy ez mint isteni motiváció és bátorítás minden gyermekére érvényes - teljes szívből az Urat és a vele való KAPCSOLATOT keresni és abban elmélyülni.

A szorultságban lévők felüdülés ideje

Továbbá rámutatott Jézus, hogy az "EMLÉKEZÉS KÖNYVÉNEK" további különleges helyzete van. Ez mindazokat érinti, akik tévelygés nékül kitartóan, könyörögnek az Úrhoz beavatkozásáért, és nem bátortalanodnak el. Hallottam a szavakat: "A felüdülés ideje jön majd nekik."
Úgy hiszem, hogy a felüdülésnek ez az ideje nem a Mennyben jön először, hanem már itt a földön. Egy meghatározott mértéke van Isten beavatkozásának. Az Úr emlékeztetett az özvegy kitartó kérésére a keményszívű bíróval szemben a Luk. 18,7-8-ban; itt Jézus maga mondja: "Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel és nappal kiáltanak hozzá, és várakoztatja-e őket? Mondom néktek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e benne való bizalmat/hitet a földön?"

Dávid mondja a Zsolt. 23,3-ban: "Lelkemet felüdíti, helyes/igaz ösvényen vezet az Ő nevéért."
Felüdíteni - azt jelenti: Újra éleszteni, helyreállítani, megújítani, megszilárdítani. Ehhez az ígéret az Ézs. 40,31-ben: "De akik az Örökkévalóban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, mennek és nem fáradnak el."
Zsolt. 103,5 ezt mondja ehhez: "Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé." Isten gondolata nem népének meggyengítése - ellenkezőleg! Ő nem bátortalanít el hanem bátorít pl. megígéri annak, aki Ő érte szenved és megvetés alanya Jer. 15,11-ben: "Szól az Örökkévaló: Javadat munkáltam, közbeléptem érted a veszedelem és nyomorúság idején az ellenséggel szemben!"

Hogy a felüdülés idejét megtapsztaljuk, hívja az Úr az övéit a 'hegyre', ahol a kimerülteknek a nyugalom és a megújulás idejét ajándékozza megerősödésükre.
Most van az Isten számára elkülönített órának az ideje! Az Úrral töltött idő alatt a hegyen, többször elém jött szellemben Mózes képe, amint Isten megbízásában átfut a táboron és az Istenfélőket Izráel népéből a lázadó Korách, Datan és Abiramtól különválasztotta (olvasd 4.Móz. 16,24-33), mert Isten elhatározta hogy ezeket az elpártoltakat megítéli.
Teljesen meg vagyok győződve: Egészen bizonyosan az Isten számára elkülönített utolsó napokban élünk, amelyben Isten Szelleme népét sürgeti: Tisztítsátok meg magatokat, szenteljétek meg magatokat és a tisztátalant távolítsátok el magatoktól!

Amikor Saul/Pál az Úr megbízásából a tekercseket átadta nekem, mindet ki tudtam nyitni és olvasni - az utolsó tekercs kivételével, amelyet most itt ebben az összefüggésben nyithattam ki és olvashattam. Ez a 2.Kor. 6,16-7,1-ig ahol Isten népének elkülönüléséröl van szó: "És hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk; ahogyan Isten mondta: 'Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők népemmé lesznek. Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük!' Így szól az Örökkévaló, 'tisztátalant ne érintsetek! És én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól az Örökkévaló a Mindenható'. Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, és Isten félelemben tegyük teljessé a mi megszentelődésünket."
A gonosztól való elkülönülés nélkül nem lesz erőben való növekedés! Pontosan ez az amire Isten népének szüksége van, hogy hivatását és feladatát mint fény és só a végidő sötétségében Isten mértéke szerint betölthesse! Jób 17,9 mondja ezért: "...akinek keze tiszta, ereje megnő!"


Utószó

Minden kinyilatkoztatást és látomást amit itt fennt Istentől kaptam, pontosan úgy adtam vissza, ahogyan azt átéltem. Néhány dolgot mégis érthetően tisztázni szeretnék:
1. Azért mentem a hegyre mert Jesua/Jézus hívott, és a Vele való közösség számomra életszükségletü jeletőséggel bír - életemben első prioritása van.
2. A kinyilatkoztatások és látomások ebből a mély személyes közösségből jöttek elő.
3. Végül is ezek a kinyilatkoztatások Krisztus Testének rendeltettek.
Ő bízott meg, hogy ezeket nyilvánosságra hozzam. Ezt teljesítettem.

Amint az utolsó estén a házikó teraszán a Rhone-völgy fölött - kimerülten de boldogan -, a lemenő nap fényében a hegyi panoráma látványában gyönyörködtem, szellememben újra és újra hallottam az Úr szavait: "Hamarosan, teljesen elpusztítom a gonosz bástyáit/erősségeit!"

Akkor láttam egy óriási piramist pentagrammal (ötágú csillag) és más okkult jelekkel ellátva. Láttam, amint a Seregek Ura mindenhol a földön ezeket - a sötétség hatalmának szimbólumait - rövidesen elpusztítja, és az ezeréves Béke-Birodalmát megalapítja. Dán. 7,14 beszél erről: "És adatott Neki hatalom, tisztesség és királyság, és mind a népek, nemzetek és nyelvek szolgáltak neki. Hatalma örök hatalom, amely nem múlik el, és királysága nem semmisül meg." ÁMEN. IGEN ÚR JÉZUS JÖJJ HAMAR!

Dieter Bestaendig evangélista brossúráiból

Dieser Artikel wurde der Broschüre
"Zeit der Absonderung für Gott - Die Finsternis kommt - 09.2005!"
von Evangelist Dieter Bestaendig, entnommen.

Fordította: Katharina Becker