minden téren, azt gondolom, fontos, mit is jelent az, hogy hordozzuk
egymás terhét.
Ezek jutottak eszembe erről:
„Egymás terhét hordozzátok!”
Galata 6:2
„Egymás terhét hordozzátok és így be fogjátok tölteni a Krisztus törvényét!”
Róma 15:1
„Mi, erősek, tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk tetszését keressük.”
Jézus ment a Golgota felé, körülötte nagy tömeg: volt, aki szánta, siratta, volt, aki gyűlölködött, nagy volt a tolongás.
A legtöbben már letartóztatása óta ott voltak mindenhol a környéken, ahol fogva tartották, éjjel-nappal és várták, mi fog történni.
Látták a korbácsolást, a megaláztatást, látták, ahogy vánszorog kimerülten, rajta a fa, és nem jutott eszükbe segíteni rajta.
Lehet, hogy volt akinek eszébe jutott, de hát a római törvények, ugye…: római szokás szerint az elítéltnek kellett vinni a keresztfát a kivégzőhelyig.
Tehát ment Jézus, egy ember, akit kereszthalálra ítéltek, ment, vitte a keresztfáját, roskadozott alatta, a tömeg meg körülötte hömpölygött.
Nem volt ez szokatlan akkoriban, sokan kíváncsiskodva, mások bosszút lihegve, de lehettek olyanok is, akik csak azért voltak ott, mert ez más volt, mint a szokásos!
Jézus nem bírt már menni, nem bírta a terhet, mert előtte már rég nem evett, nem ivott, nem aludt, megverték, rengeteg vért veszített…nem volt már erő benne!
Ekkor arra ment egy ember.
Máté 27:32
„Kifelé menet találtak egy Simon nevű kürénéi embert, ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztfáját.”
Márk 15:21
„Egy arra járó embert, bizonyos kürénéi Simont, Alexandrosz és Rufus apját, aki a mezőről jött, arra kényszerítettek, hogy vigye Jézus keresztfáját.”
Lukács 23:26
„Amikor elvezették, megragadtak egy bizonyos kürénéi származású Simont, aki épp a földjéről jött be, és őrá tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.”
Azt olvassuk róla, hogy éppen a mezejéről, a földjéről jött, tehát nehéz fizikai munkát végzett = a saját terhét hordozta, vitte, dolgozott.
Galata 6:5
„Mert ki-ki a maga terhét hordozza.”
Fáradt lehetett, nem olvassuk, hogy kimondottan a „szenzáció” miatt ment arra, hanem lehet, csak hazafelé tartott.
És érdekes!
Éppen őt, aki munkából ment, aki azon volt előtte, hogy a saját terhét hordozza, éppen őt választották ki, ragadták meg, kényszerítették, hogy vigye egy másik ember, egy agyongyötört, megkínzott, terhe alatt roskadozó ember terhét!
Vagy éppen ezért választották őt???
Ez a Simon szó nélkül odament, aláhajtotta fejét, vállát, hátát Jézus keresztfájának súlya alá, felvette és engedelmesen vitte.
Nem hivatkozott arra, hogy: „De kérem, most jöttem a földemről, dolgoztam hajnal óta, fáradt vagyok, itt van ez a ráérő tömeg, aki esetleg csak attól fáradt, hogy kimerült a kiabálásban, a sírásban, vigye közülük valaki ezt a terhet!”
Nem!
Odament és felvette a másik ember keresztfáját és vitte.
Nem olvassuk, hogy mérlegelte volna, jogos-e a büntetése ennek az embernek, nem kezdte el se szidni, se siratni, mert az mit se ér, hanem azt tette, amivel valóban segített = vitte a terhét!
Galata 6:2
„Egymás terhét hordozzátok és így be fogjátok tölteni a Krisztus törvényét!”
Simon betöltötte Krisztus törvényét, a Nagy parancsolatot!
Látszólag nem nagy dolgot tett, és mégis.
Engedelmeskedett és szolgálta Istent és szerette felebarátját.
Lk 10,27
„... Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.”
Hasonlóan Simonhoz, mi is éljük életünket, dolgozunk a mezőnkön, a földünkön, ahova Isten helyezett.
Hordozzuk a saját terhünket.
Majd egyszer csak szól az Úr, mutat valakit, hogy segítsünk neki vinni a terhét!
„..minden erődből…” = azzal, amid van éppen!
Nem akkor, amikor erőd teljében vagy, ki vagy pihenve, nem!
Akkor, amikor szól az Úr, hogy menj oda, és vedd fel a terhet, akkor, amennyi erőd van, azzal vedd fel!
Vajon hogyan reagálunk?
Tudunk-e kürénéi Simonok lenni?
