A lélek sötét éjszakája! Gyakran találkozom ezzel a kifejezéssel, miközben keresztül kasul utazok Amerikában és külföldön. Úgy tűnik, sok hívő halad át egy folyamaton, amely nehéz és fájdalmas. Mindazonáltal, ennek gyümölcsökkel teli célja van.
Az alábbi leplet elmozdító találkozás melyben néhány évvel ezelőtt részem volt, segített keresztüljutnom e folyamaton. Hiszem, hogy ez a vezetőkre különösen vonatkozik de Krisztus egész testére szintúgy.
Sok vezető tapasztalta meg a siker bizonyos szintjeit a szolgálatban, akik egyszeriben Isten műtőasztalán találták magukat. A jó hír, hogy ennek Istennel való sokkal mélyebb közösség és nagyobb szellemi tekintély a végeredménye.
Látomásban láttam, hogy a világosság hadserege összegyülekezett egy nyílt mezőn, csatasorban állva, készen állva arra, hogy megütközzön a sötétség seregével. A világosság katonái csodálatra méltóak voltak a sereg minden soraiban, ősi hadi fegyverzetben, mindegyik kezében kard.
Amint a harc egyre bontakozott, rendkívül agresszívvé vált, és úgy hittük, hogy az „utolsó idők nagy harca". Minden egyes kardcsapásunkkal látszólag visszavertük az ellenséget, ami biztos győzelem jelének mutatkozott.
Annak ellenére, hogy a harcok erőszakosak és brutálisak voltak, az előrenyomulás folyamatos volt, ahogy tovább szorítottuk az ellenséget, és töretlenül hódítottuk a területeket. Arra való képességünk miatt, hogy visszaszorítsuk az ellenséget, úgy érzékeltük, hogy megnyerjük a „végidők ütközetét" és hogy megfelelően fel vagyunk szerelve e hatalmas csatára.
Hirtelen a Szentszellem leállított minket és nem engedte, hogy egy tapodtat tovább menjünk. Érezhető döbbenet és a csalódás terjengett, ahogy harci előrenyomulásunkban le lettünk állítva, nem az ellenség, hanem a Szentszellem által. Miközben a tőlem mindössze néhány méterre lévő ellenségünkkel közvetlenül szemben álltam, mintha megmerevedtem volna és képtelen lennék az előrenyomulásra.
Összezavarodva és lelombozódva kérdeztem az Urat, hogy miért áll ellenünk. A kérdéssel egy időben az Úr megnyitotta a felhőt, és szemeink megnyíltak, hogy lássuk az ellenség hatalmas és masszív lőfegyvereit, melyek rejtve voltak és egyenesen felénk irányultak.
A valóságban nem a mi nagy erőnkkel hajtottuk vissza az ellenséget. Inkább az ellenség hagyta magát, hogy visszaszorítsuk őket, ami egy megtévesztés volt, melynek az volt a célja, hogy elhitesse velünk, hogy fel vagyunk szerelve a csatára. Abban az állapotban, melyben a csatamezőn voltunk, rendelkeztünk az erő és erény bizonyos mértékével, amely az Úrral való járásunk során adatott nekünk, nem testesítettük azonban meg az Úr ellátásának teljes dimenzióját, ami e régen előre kijelentett konfliktusban életfontosságú.
Egyik dolog, melynek való ellenállás tekintetében az ellenség felettébb hajthatatlan, Isten Szellemének teljes körű kitöltetése az egyházra. Ellenségünk tudja, hogy amikor Isten népe felkenettetik a prófétai küldetéssel, hogy kijelentése és ereje teljével átitatódjon, vissza fogunk térni az Úrhoz, Aki meggyógyít minket. E gyógyulás nem egyszerű fizikális és érzelmi helyreállítás lesz, hanem az Édenkert óta Isten és ember közt tátongó szakadás teljes begyógyítása.
Amikor ez beteljesedik, akkor a "KRISZTUS MIBENNÜNK—A DICSŐSÉG REMÉNYSÉGE" valósága nyilvánvalóvá válik bennünk, és az írásokban megjövendölt prófétai rendeltetésünkben fogunk járni. Ez megmagyarázza a feltámadó prófétai nemzedékkel szembeni oly nagy ellenállást.
Az ellenség felismeri, hogy egyedüli esélye a győzelemre, ha idejekorán és éretlenül becsal minket a csatába. Ha egyszer Krisztus menyasszonya megnyeri a Krisztus teljes mértékéről és ennek rendelkezésére álló voltáról való kijelentést és bemegy az ebben való lakozásba, ettől kezdve az ellenségnek semmilyen esélye nem marad a győzelemre.
Ennek helyén az ellenségen való rajtaütésünk során a pokol minden erőivel szemben megállunk, nem saját erőnk miatt, hanem mivel a mennynek és az Ő végső diadalt arató győzelmének láthatatlan forrásaiból merítünk.
Isten irgalma és kegyelme, hogy egy tapodtat sem engedett minket tovább nyomulnunk. Ez ugyanis halálukra lett volna. Az Atya szeretete olyan nagy, hogy nem engedi meg, hogy úgy menjünk bele ebbe a konfliktusba, hogy előbb ne kapnánk rá lehetőséget, hogy teljességgel átitatódjunk Krisztussal és ellátása fegyverzetével.
Ha egy tapodtat tovább mentünk volna, az ellenség, végidők nagy csatájára kibocsátott masszív fegyverei könnyűszerrel megsemmisítettek volna bennünket.
E felfedezéssel egy helyre emeltettünk át, ami jelképesen olyan volt, mint egy mennyei műtő és kiképző központ. Különös módon, e rendkívüli helyiségben egyidejűleg feküdtem a műtőasztalon és álltam az angyalok mögött, akik a műtőasztal körül álltak. Figyeltem ahogy előkészültek a „műtéthez".
Valami hat-nyolc angyal állhatott a műtőasztal körül úgy két méter magasságban. Mindegyik erősen koncentrált az előttük álló feladatra. Azaz, hogy elvégezzék a „szellemi" műtétet, ami életfontosságú volt számunkra ahhoz, hogy rendkívüli csatánkra felkészüljünk.
A helyiségben jelen lévők azonnal elkezdték rétegenként „lehántani" a hústestet, eltávolítván a testiesség és világhoz igazodás vonásait. Figyeltem, ahogy saját önazonosságaim, célkitűzéseim, ambícióim és vágyaim különválasztattak és kihajíttattak.
Megértést kaptam, hogy az elkövetkezendő csatában nincs helye a keveréknek. Nem engedhetjük meg, hogy saját gondolataink és elképzeléseink kovásza beoltasson az Ő igazsága ártatlan tisztaságába, melynek emberi kéztől érintetlennek kell maradnia.
E folyamat mindaddig folytatódott, amíg végül az egyik angyal válla fölé nem húzódtam, és fel nem tettem neki a kérdést: "Hol vagyok, mivel már nem látom magam?" Egy hang válaszolt az élet kicsiny de vibráló magjára mutatva, ami a műtőasztalon megmaradt. Minden, amit aprólékos munkájuk végeztével létezni hagytak, az élet beültetése volt, amit Istentől kaptam.
Ez a lehántási folyamat lényegében visszavitt minket egészen az élet keletkezéséig, eltávolítván a hústest minden jellemzőjét, melyek az Édenkertben az ember bukásával születtek. Ezt azért végezték, hogy képessé tegyenek rá, hogy „átitatódjunk Krisztussal" és szellemileg minősítetté váljunk arra, hogy a sötétség hadseregei elleni csatában győztesen megálljunk.
(Ford: Alan Vincent nyomán a „felöltözni" szó helyett következetesen az „átitatódni" szavat használom, ami inkább megfelel az eredeti görög jelentésnek és az Isteni célnak.)
A jelenlévők nekiláttak a feladatnak, hogy újból felépítsenek bennünket, immár Istenben hatalmas jellemvonásokat használva, amelyek erősek Istenben és alkalmasak a csodálatos csatára. Az angyalok erőteljesen és elszántan végezték az újraszerkesztési munkálatokat miként a lehántási folyamatot is. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a felhasznált anyag "az Ő csontjából való csont és az Ő húsából való hús" volt. Bármi más felkészülés - mint az itt leírt - vége biztos kudarc.
"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
Itasson át, járjon át benneteket az Isten teljes fegyverzete, hogy szilárdan megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben." (Eféz. 6.10-11)
Amikor a helyreállítási folyamat teljességgel elvégeztetett, visszaküldtek minket a csatamezőre. Ezúttal ahelyett, hogy kard lett volna a kezünkben, mi VOLTUNK a kard vagy fegyver az Úrnak kezében. Ahelyett, hogy mi lettünk volna egy ígéret birtokosai, magunk VÁLTUNK az ígéretté.
A kard az írásokban az ígéret Szavát jelenti. Jelenleg azzal kísérletezünk, hogy ígéreteinkkel csatázunk az ellenség ellen. Az Úr terve az, hogy minket TEGYEN az ígéretté. Nekünk kell Élő Igévé válnunk.
"Hanem itatódjatok át az Úr Jézus Krisztussal és ne tápláljátok a testet annak kívánságaira." (Róm. 13,14)
Az egyik leghatalmasabb titok, amely teljességgel valósággá válik bennünk: Krisztus mibennünk, a Dicsőségnek reménysége. Ismételgetjük a szavakat, de a gyakorlatban nagyon kevesen fedezzük fel az abszolút és teljes valóságot.
Az írások azonban ígéretet tesznek arról, hogy a hívők egész serege fog hamarosan feltámadni. Az igazság teljességében fognak járni, nagy hatalommal és tekintéllyel, és ami ennél is fontosabb, Krisztus természetét és jellemét fogják sugározni, az Ő megnyilvánuló dicsősége által.
Sokaknál az Úr seregébe sorozottak közül e transzformáció folyamata most zajlik. Az új, Istenben hatalmas felépítés a kijelentés és erő szellemének kitágult dimenzióját jelképezi, amely képessé tesz arra, hogy hozzá kiáltsunk, hogy válaszoljon, és nagy és hatalmas dolgokat mutasson nekünk, amiket jelenleg nem tudunk. Ez biztosítja számunkra mennyei stratégiával és mintával való ellátásunkat a végső győzelemre.
Ahogy Szellemben belépünk eme új napba és dicsőségről dicsőségre haladunk előre, számos szent él át szellemi megtapasztalásokat, melynek során lehántva (lemeztelenítve) majd ragyogóbb és dicsőségesebb ruhákba öltöztetve látják magukat.
"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől." (2 Kor. 3,18)
Ezután hallható hang szólt a látomásban és kijelentette: "Az 'ellenetek állított' fegyverek sokkal erősebbek, mint valaha is képzeltétek! ... A 'számotokra adott', Istenben erős fegyverek szintén sokkal hatalmasabbak annál, mint valaha is gondoltátok."
Az ellenség egyik legfőbb stratégiája ebben az órában az, hogy megcsalja az egyházat, hogy azt gondolja, hogy megfelelően fel vagyunk szerelkezve az eljövendő ütközetre. Az ellenség tudja, hogy egyedüli esélye a győzelemre az, ha Isten ellátásának teljes mértékű igénybevételétől valahogy vissza tud tartani minket.
E születési előjog csak úgy szabadítható fel, ha megengedjük a Szentszellemnek, hogy égesse ki belőlünk a hústest szerinti természetünket, és ha Egy Szellemként válunk egyé Krisztussal, mint akik isteni természet fogadói (2 Péter 1:4).
Amikor ez bekövetkezik, az Úr szálásra talál bennünk és teljes egyesülés útján éli Életét rajtunk keresztül.
Ennek ára nagy – halál az énünknek - , jutalma mindazonáltal felette sokkal nagyobb, mint amit emberi értelmünkkel felfogni képesek vagyunk.
Paul Keith and Wanda DavisAz alábbi leplet elmozdító találkozás melyben néhány évvel ezelőtt részem volt, segített keresztüljutnom e folyamaton. Hiszem, hogy ez a vezetőkre különösen vonatkozik de Krisztus egész testére szintúgy.
Sok vezető tapasztalta meg a siker bizonyos szintjeit a szolgálatban, akik egyszeriben Isten műtőasztalán találták magukat. A jó hír, hogy ennek Istennel való sokkal mélyebb közösség és nagyobb szellemi tekintély a végeredménye.
Látomás a világosság hadseregéről
Látomásban láttam, hogy a világosság hadserege összegyülekezett egy nyílt mezőn, csatasorban állva, készen állva arra, hogy megütközzön a sötétség seregével. A világosság katonái csodálatra méltóak voltak a sereg minden soraiban, ősi hadi fegyverzetben, mindegyik kezében kard.
Amint a harc egyre bontakozott, rendkívül agresszívvé vált, és úgy hittük, hogy az „utolsó idők nagy harca". Minden egyes kardcsapásunkkal látszólag visszavertük az ellenséget, ami biztos győzelem jelének mutatkozott.
Annak ellenére, hogy a harcok erőszakosak és brutálisak voltak, az előrenyomulás folyamatos volt, ahogy tovább szorítottuk az ellenséget, és töretlenül hódítottuk a területeket. Arra való képességünk miatt, hogy visszaszorítsuk az ellenséget, úgy érzékeltük, hogy megnyerjük a „végidők ütközetét" és hogy megfelelően fel vagyunk szerelve e hatalmas csatára.
A Szentszellemmel szembekerülve
Hirtelen a Szentszellem leállított minket és nem engedte, hogy egy tapodtat tovább menjünk. Érezhető döbbenet és a csalódás terjengett, ahogy harci előrenyomulásunkban le lettünk állítva, nem az ellenség, hanem a Szentszellem által. Miközben a tőlem mindössze néhány méterre lévő ellenségünkkel közvetlenül szemben álltam, mintha megmerevedtem volna és képtelen lennék az előrenyomulásra.
Összezavarodva és lelombozódva kérdeztem az Urat, hogy miért áll ellenünk. A kérdéssel egy időben az Úr megnyitotta a felhőt, és szemeink megnyíltak, hogy lássuk az ellenség hatalmas és masszív lőfegyvereit, melyek rejtve voltak és egyenesen felénk irányultak.
A valóságban nem a mi nagy erőnkkel hajtottuk vissza az ellenséget. Inkább az ellenség hagyta magát, hogy visszaszorítsuk őket, ami egy megtévesztés volt, melynek az volt a célja, hogy elhitesse velünk, hogy fel vagyunk szerelve a csatára. Abban az állapotban, melyben a csatamezőn voltunk, rendelkeztünk az erő és erény bizonyos mértékével, amely az Úrral való járásunk során adatott nekünk, nem testesítettük azonban meg az Úr ellátásának teljes dimenzióját, ami e régen előre kijelentett konfliktusban életfontosságú.
Egyik dolog, melynek való ellenállás tekintetében az ellenség felettébb hajthatatlan, Isten Szellemének teljes körű kitöltetése az egyházra. Ellenségünk tudja, hogy amikor Isten népe felkenettetik a prófétai küldetéssel, hogy kijelentése és ereje teljével átitatódjon, vissza fogunk térni az Úrhoz, Aki meggyógyít minket. E gyógyulás nem egyszerű fizikális és érzelmi helyreállítás lesz, hanem az Édenkert óta Isten és ember közt tátongó szakadás teljes begyógyítása.
Amikor ez beteljesedik, akkor a "KRISZTUS MIBENNÜNK—A DICSŐSÉG REMÉNYSÉGE" valósága nyilvánvalóvá válik bennünk, és az írásokban megjövendölt prófétai rendeltetésünkben fogunk járni. Ez megmagyarázza a feltámadó prófétai nemzedékkel szembeni oly nagy ellenállást.
Az ellenség felismeri, hogy egyedüli esélye a győzelemre, ha idejekorán és éretlenül becsal minket a csatába. Ha egyszer Krisztus menyasszonya megnyeri a Krisztus teljes mértékéről és ennek rendelkezésére álló voltáról való kijelentést és bemegy az ebben való lakozásba, ettől kezdve az ellenségnek semmilyen esélye nem marad a győzelemre.
Ennek helyén az ellenségen való rajtaütésünk során a pokol minden erőivel szemben megállunk, nem saját erőnk miatt, hanem mivel a mennynek és az Ő végső diadalt arató győzelmének láthatatlan forrásaiból merítünk.
Isten irgalma és kegyelme, hogy egy tapodtat sem engedett minket tovább nyomulnunk. Ez ugyanis halálukra lett volna. Az Atya szeretete olyan nagy, hogy nem engedi meg, hogy úgy menjünk bele ebbe a konfliktusba, hogy előbb ne kapnánk rá lehetőséget, hogy teljességgel átitatódjunk Krisztussal és ellátása fegyverzetével.
Ha egy tapodtat tovább mentünk volna, az ellenség, végidők nagy csatájára kibocsátott masszív fegyverei könnyűszerrel megsemmisítettek volna bennünket.
A műtő
E felfedezéssel egy helyre emeltettünk át, ami jelképesen olyan volt, mint egy mennyei műtő és kiképző központ. Különös módon, e rendkívüli helyiségben egyidejűleg feküdtem a műtőasztalon és álltam az angyalok mögött, akik a műtőasztal körül álltak. Figyeltem ahogy előkészültek a „műtéthez".
Valami hat-nyolc angyal állhatott a műtőasztal körül úgy két méter magasságban. Mindegyik erősen koncentrált az előttük álló feladatra. Azaz, hogy elvégezzék a „szellemi" műtétet, ami életfontosságú volt számunkra ahhoz, hogy rendkívüli csatánkra felkészüljünk.
A helyiségben jelen lévők azonnal elkezdték rétegenként „lehántani" a hústestet, eltávolítván a testiesség és világhoz igazodás vonásait. Figyeltem, ahogy saját önazonosságaim, célkitűzéseim, ambícióim és vágyaim különválasztattak és kihajíttattak.
Megértést kaptam, hogy az elkövetkezendő csatában nincs helye a keveréknek. Nem engedhetjük meg, hogy saját gondolataink és elképzeléseink kovásza beoltasson az Ő igazsága ártatlan tisztaságába, melynek emberi kéztől érintetlennek kell maradnia.
E folyamat mindaddig folytatódott, amíg végül az egyik angyal válla fölé nem húzódtam, és fel nem tettem neki a kérdést: "Hol vagyok, mivel már nem látom magam?" Egy hang válaszolt az élet kicsiny de vibráló magjára mutatva, ami a műtőasztalon megmaradt. Minden, amit aprólékos munkájuk végeztével létezni hagytak, az élet beültetése volt, amit Istentől kaptam.
Ez a lehántási folyamat lényegében visszavitt minket egészen az élet keletkezéséig, eltávolítván a hústest minden jellemzőjét, melyek az Édenkertben az ember bukásával születtek. Ezt azért végezték, hogy képessé tegyenek rá, hogy „átitatódjunk Krisztussal" és szellemileg minősítetté váljunk arra, hogy a sötétség hadseregei elleni csatában győztesen megálljunk.
(Ford: Alan Vincent nyomán a „felöltözni" szó helyett következetesen az „átitatódni" szavat használom, ami inkább megfelel az eredeti görög jelentésnek és az Isteni célnak.)
Húsából való hús
A jelenlévők nekiláttak a feladatnak, hogy újból felépítsenek bennünket, immár Istenben hatalmas jellemvonásokat használva, amelyek erősek Istenben és alkalmasak a csodálatos csatára. Az angyalok erőteljesen és elszántan végezték az újraszerkesztési munkálatokat miként a lehántási folyamatot is. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a felhasznált anyag "az Ő csontjából való csont és az Ő húsából való hús" volt. Bármi más felkészülés - mint az itt leírt - vége biztos kudarc.
"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
Itasson át, járjon át benneteket az Isten teljes fegyverzete, hogy szilárdan megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben." (Eféz. 6.10-11)
Amikor a helyreállítási folyamat teljességgel elvégeztetett, visszaküldtek minket a csatamezőre. Ezúttal ahelyett, hogy kard lett volna a kezünkben, mi VOLTUNK a kard vagy fegyver az Úrnak kezében. Ahelyett, hogy mi lettünk volna egy ígéret birtokosai, magunk VÁLTUNK az ígéretté.
A kard az írásokban az ígéret Szavát jelenti. Jelenleg azzal kísérletezünk, hogy ígéreteinkkel csatázunk az ellenség ellen. Az Úr terve az, hogy minket TEGYEN az ígéretté. Nekünk kell Élő Igévé válnunk.
"Hanem itatódjatok át az Úr Jézus Krisztussal és ne tápláljátok a testet annak kívánságaira." (Róm. 13,14)
Krisztus mibennünk
Az egyik leghatalmasabb titok, amely teljességgel valósággá válik bennünk: Krisztus mibennünk, a Dicsőségnek reménysége. Ismételgetjük a szavakat, de a gyakorlatban nagyon kevesen fedezzük fel az abszolút és teljes valóságot.
Az írások azonban ígéretet tesznek arról, hogy a hívők egész serege fog hamarosan feltámadni. Az igazság teljességében fognak járni, nagy hatalommal és tekintéllyel, és ami ennél is fontosabb, Krisztus természetét és jellemét fogják sugározni, az Ő megnyilvánuló dicsősége által.
Sokaknál az Úr seregébe sorozottak közül e transzformáció folyamata most zajlik. Az új, Istenben hatalmas felépítés a kijelentés és erő szellemének kitágult dimenzióját jelképezi, amely képessé tesz arra, hogy hozzá kiáltsunk, hogy válaszoljon, és nagy és hatalmas dolgokat mutasson nekünk, amiket jelenleg nem tudunk. Ez biztosítja számunkra mennyei stratégiával és mintával való ellátásunkat a végső győzelemre.
Ahogy Szellemben belépünk eme új napba és dicsőségről dicsőségre haladunk előre, számos szent él át szellemi megtapasztalásokat, melynek során lehántva (lemeztelenítve) majd ragyogóbb és dicsőségesebb ruhákba öltöztetve látják magukat.
"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől." (2 Kor. 3,18)
A hallható hang
Ezután hallható hang szólt a látomásban és kijelentette: "Az 'ellenetek állított' fegyverek sokkal erősebbek, mint valaha is képzeltétek! ... A 'számotokra adott', Istenben erős fegyverek szintén sokkal hatalmasabbak annál, mint valaha is gondoltátok."
Az ellenség egyik legfőbb stratégiája ebben az órában az, hogy megcsalja az egyházat, hogy azt gondolja, hogy megfelelően fel vagyunk szerelkezve az eljövendő ütközetre. Az ellenség tudja, hogy egyedüli esélye a győzelemre az, ha Isten ellátásának teljes mértékű igénybevételétől valahogy vissza tud tartani minket.
E születési előjog csak úgy szabadítható fel, ha megengedjük a Szentszellemnek, hogy égesse ki belőlünk a hústest szerinti természetünket, és ha Egy Szellemként válunk egyé Krisztussal, mint akik isteni természet fogadói (2 Péter 1:4).
Amikor ez bekövetkezik, az Úr szálásra talál bennünk és teljes egyesülés útján éli Életét rajtunk keresztül.
Ennek ára nagy – halál az énünknek - , jutalma mindazonáltal felette sokkal nagyobb, mint amit emberi értelmünkkel felfogni képesek vagyunk.
Forrás
