Isten volt az (személyesen volt jelen) a
Krisztus-ban, aki megbékéltette magával és a kegyeltségébe visszahelyezte a
világot, nem számolva fel nekik (az embereknek) az õ bûneiket és nem hajtva be
rajtuk azokat (hanem eltörölve teljesen), és ránk bízta az Õ megbékélésének (a
kegyeltség állapotába való visszafogadásnak) az üzenetét.
—
2KORINTHUS 5,19. (Amplified)
— Hagin testvér — kérdezte
egy asszony —, én miért nem gyógyulok meg? Tudom, hogy Isten megígérte, hogy
meggyó-gyít engem. — Megértettem a problémáját, és megpróbáltam segíteni neki:
— Nem, drága testvérnõ. Isten nem ígérte azt, hogy meggyógyít téged, mint ahogy
azt sem ígérte, hogy üdvözíteni fogja az elveszetteket.
Isten Igéje sehol sem mondja,
miszerint Isten ígérete az, hogy üdvözít téged. Nem, Isten Igéje kijelenti,
hogy Isten már tett valamit az üdvösségeddel kapcsolatban. Isten ráhelyezte a
bûneidet és vétkeidet Jézusra.
Isten már megbékéltetett
minket Önmagával a Krisztus által. És nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
Nekünk kell elmon-danunk az embereknek, hogy Isten nem tulajdonít (nem számítja
be) bûnt nekik, illetve többé nem szembesíti õket vétkeikkel. — Tehát — mondta
erre valaki — akkor mind-nyájan üdvözülni fogunk, igaz? — Nem. Az embereknek el
kell fogadniuk azt a megbékéltetést, amit Isten felkínál. Mi,
természetünk szerint, az ördög gyermekei vagyunk, ezért újjá kell születnünk!
Megvallás:
Isten
megbékélt velem a Krisztus által. Isten visszaállított engem kegyelmébe,
és Isten nekem adta a békéltetés szolgálatát.
Január 14.
Január 14.