Ezt tette velem az agykontroll

(Egy lány vallomása, aki belekerült az agykontroll csapdájába, de sikerült kiszabadulnia belõle)

Nem fontos az, hogy ki vagyok, de egyet szeretnék neked mondani, azt, hogy Jézus Krisztus nagyon nagyon szeret téged. Tudod tegnap láttam Vitray Tamás mûsorát, és benne az agykontrollt, és akkor könnyes lett a szemem, és azt mondtam: "Uram amíg én itt ezen a földön élek, és nem kell hazamennem, addig én harcolni fogok a Te nevedért Úr Jézus. Harcolni fogok azért, hogy az emberek megtudják, hogy mi ennek az agykontrollnak a háttere, hogy ki ennek az irányítója.

Emberek milliói tudatlanságban szenvednek, nem tudják, hogy mi ez az egész. De én, aki átéltem ezt, én elmondhatom az embereknek, hogy hogyan kerültem ki, és mi ez az egész. Kérlek hallgass meg és ne tépd össze ezt a levelet, mert úgy érzem ,hogy ez számodra hasznos lesz.

14 éves voltam ,amikor elõször álmodtam Jézussal. A szüleim nem hívõk, és nem voltak vallásosak, ezáltal nem is kerültem kapcsolatba a hittel. S egyszer álmodtam vele. Olyan jó volt meglátni álmomban, olyan jó volt érezni azt, hogy ott van. És amikor fölébredtem, kirohantam apukámhoz, és mondtam neki: "Figyelj csak apu! Álmodtam Jézussal. Olyan boldog vagyok!" - És apukám egy kézlegyintéssel elintézett: "Ugyan már kislányom, hiszen azt mindenki megteheti" - És akkor én beletörõdtem. Hát ha apukám azt mondja, hogy mindenki álmodik Jézussal, akkor az biztosan úgy van, hiszen õ már olyan tapasztalt, és olyan nagy ember.

Késõbb is megtörtént az, hogy álmodtam Vele, és ez még sokszor megtörtént. Mindig mondott és mutatott valamit, de nem értettem belõle semmit. Hát miért pont én álmodok Vele, miért nem a másik, miért nem a rokonom, miért nem a szomszédom, miért pont én? Már 3 éve mindig volt, hogy álmodtam Vele; volt, amikor egy héten egyszer, egy hónapba kétszer, de mindig álmodtam valamit Vele. És tavaly nyáron kaptam egy ajánlatot. Nagymamám szomszédja beszélt velem, és ezt mondta:"Figyelj csak Móni! Én tudok a te problémáidról, és tudok neked segíteni. Tudok egy olyan módszert, amivel megfejtheted ezeket az álmokat, tudod irányítani az álmaidat, lesz hatodik érzéked, lesz tehetséged ..." - Én bele is egyeztem ebbe az egészbe, és azt mondtam, hogy milyen jól hangzik az, hogy különb leszek, mint mások, végre meg tudom fejteni az álmaimat, s ezáltal beszélhetek Istenhez. S elkezdtem az agykontrollt. Megvettem a könyveket, elkezdtem olvasgatni, és ehhez a nõhöz jártam, meg néhány tanfolyamra. És akkor észrevettem, és õ is észrevette, hogy van nekem valamilyen gyógyító erõm, te biztosan tudod,hogy mi ez, én akkor még nem voltam vele tisztába, de azt hiszem, hogy akkor felismertem azt, hogy ez egy adottság. Egy olyan valami, amit ezáltal kaptam. Én ezt fel is használtam, embereket gyógyítottam, de nem kaptam visszajelzést arról,hogy meggyógyultak-e vagy sem, de azt mondták, hogy ez ideig óráig jó volt.

Elmentem az egyik barátnõmhöz, akinek van egy kistestvére, és mondta nekem, hogy mi lenne, ha megvizsgálnám, mert olyan régóta beteg, amióta megszületett, egyfolytában mûtik a veséjére. Én boldogan vállaltam a feladatot, hiszen segíthetek egy emberen, segíthetek egy gyermeken, hát ez milyen jó dolog, és megvizsgáltam a kisfiút. Elmentem, és másnap azt mondta a barátnõm: "Na Móni ezt jól megcsináltad. - de hát mit csináltam meg? Azt mondta: "Egész éjjel nem aludt az öcsém, egész éjjel sírt, és nem bírt aludni, mert nagyon félt." S akkor elkezdtem gondolkodni: Figyelj csak Móni! Egy gyereknek a lelke még tiszta, úgyhogy benned lehet a hiba. És akkor rájöttem ,hogy ez az egész gyógyítás, ez az egész agykontroll, valami hamis dolog lehet, és azt mondtam, hogy nem csinálom tovább. És nem csináltam tovább. És ekkor következett maga a pokol. Tudod én nem hittem, hogy van Sátán, hogy létezik, de meg kellet látnom. Tudod én álmodtam vele, mindig megjelent álmaimban, és közölte, hogy õ a Sátán. Álmomban mindig templomba menekültem és akkor odaült mellém, és akkor közölte: "Én vagyok a Sátán!" És én rohantam és futottam elõle, és tudod ezek az álmok olyan furcsák voltak mert mindig fölébredtem belõle, mindig éreztem egy ilyen nyomasztó érzést, olyan hatalmas erõt, amely lenyom az ágyra és nem bírom a kezemet fölemelni, mert meg vagyok bénítva, fel akarom kapcsolni a villanyt, de nem jut el odáig a kezem, és szólni akarok apuéknak, de nem jön ki hang a torkomon, és le voltam bénítva és nem tudta megmozdulni, és úgy éreztem, hogy soha senki sem segített rajtam, és itt fogok maradni, és itt kell meghalnom. Azután azt álmodtam, hogy egyik nap fojtogatnak, és én kiabálom a nõvérem nevét, Bea! Bea! És akkor hirtelen felébredtem, és telefonáltam a sógoromnak,hogy : "Figyelj Laci! Mondd meg Beának, hogy beteg lesz, és ne menjen ki az utcára, és öltözzön fel." És akkor Laci ezt mondta: "Persze! Ugyan már Móni már megint a hülyeségeid, maradj nyugton!"

És másnap jött a telefon: Úr Isten! Móni! A nõvéred olyan beteg, hogy föl se bír kelni - és akkor mondtam: "Ugye megmondtam, hogy beteg lesz! Ugye megmondtam ,hogy vigyázzatok!"

Nem hittek nekem az emberek, de késõbb elkezdtek hinni, mert látták a beteljesedését.

Egyszer karácsonykor azt álmodtam, hogy apukám és anyukám elém áll álmomban és azt mondják, hogy: "Móni meg fogsz halni!" Én futottam a szobába körbe-körbe és kiabáltam, hogy nem fogok meghalni, és jöttek utánam és kiabálták, hogy "Móni meg fogsz halni!". Én annyira féltem, fölébredtem, és nagyon féltem. Nem mertem a lábamat kidugni a takaró alól, és nagyon meg voltam ijedve, egész éjjel nem aludtam. Tudod nagyon kikészített ez az egész, mert naponta és havonta álmodtam ezeket, és nem hagytak békén ezek az álmok.

Mindig megjelent a Sátán álmomban és nem hagyott békén. Nappal fáradt voltam, mert nem bírtam éjszaka aludni, és éjszaka meg fenn voltam, mert nem mertem lefeküdni, nem mertem lehunyni a szemem, mert mindig attól féltem, hogy meg fog jelenni. Úgy éreztem, hogy valóban meg fogok halni, már nem sokáig leszek az élõk között, hát meghalok, hát ennyit ért ez a 18 év, nincs tovább. Látták a munkahelyen, hogy semmi sem stimmel velem, hogy valahogy mindig rettegek és húzódozok az emberektõl, hogy félek és akkor az egyik kolléganõm kérdezte, hogy: "Mi van Móni? Mondd el nekem! - És én kiöntöttem neki a szívemet. És januárban jött egy telefon, hogy: "Figyelj csak Móni! Én ismerem a te problémádat. Én nem ismerlek téged, személyesen, de hallottam rólad. Szeretnék neked segíteni. Tudok valakit, aki tud rajtad segíteni."

- Rajtam ugyan ki tudna segíteni - kérdeztem. Rajtam már orvos sem, pszichológus sem tud segíteni. Rajtam már senki sem tud segíteni.

Azt mondta nekem: "Jézus Krisztus az, aki tud rajtad segíteni!" - Jézus rajtam? - kérdeztem, s elkezdtem gondolkozni. Igen, igen én ezzel a valakivel álmodtam valamit, de kavargott minden az agyamban. És akkor megbeszéltünk egy idõpontot, hogy találkozzunk.

Találkoztunk, és mesélt nekem Jézusról, és mesélt nekem Istenrõl. Olyan jó volt hallgatni, olyan jó volt érezni, hogy ebbõl az emberbõl nyugodtság, békesség, szeretet jött, pedig nem is ismertük egymást, de ez az ember mégis szeretett engem, és elmondta, hogy Jézus szeret engem, és szeretne rajtam segíteni. Hívott, hogy menjek el az õ gyülekezetébe, és ismerjem meg Jézust. Elmentem a gyülekezetbe egy vasárnapi evangélizációra, és éreztem, hogy ez az egész nekem szól, hogy az Úr hozzám szól, a szívemhez, hogy milyen bûnös vagyok hogy nem kellett volna ebbe az egészbe belelépnem, hogy igenis a Sátánnal van dolgom, és igenis magának akar, és igenis nem hagy békén. És akkor a lelkész föltette a kérdést: Ki az, aki Jézus mellett szeretne dönteni? És én fölemeltem a kezem, hogy én akarok. Nagyon meglepõdtem, mert mondta, hogy menjek ki oda mellé és imádkoznak értem; és akkor kérdeztem: Most mi fog történni? Szétnyílik alattam a föld, vagy mi? Kimentem elõre és imádkoztak értem. Becsuktam a szememet, és éreztem azt, hogy valaki simogat, hogy valaki szeret, hogy valakinek fontos vagyok, és ez a valaki Isten volt. Akkor éreztem elõször, hogy Jézus él, és hogy nagyon szeret engem, és én olyan boldog vagyok. Tudod, akkor úgy éreztem, hogy ez az egész minden, ami bennem volt, megoldódott, és valóban, megoldódott. A szívemrõl egy akkora kõ esett le, mert megismerhettem Õt, és megéreztem azt, hogy Õ vár. Tudod, azóta Vele járok, ez januárban történt, és boldogan mondom el neked, hogy Jézus a szabadulás, hogy Jézus az egyetlen út az Atyához. Rajta kívül nincsen más út az Atyához, csak Õ van. Tudod, a Sátán most mindent meg fog tenni az utolsó idõkben, tõlünk emberek elõl egyszerûen elrejtse Krisztust, hogy ne lássuk meg Õt, hogy ne forduljunk Õhozzá, hanem induljunk el afelé, hogy önmagunk valljuk, hogy tudunk magunkon segíteni. De ez egyszerûen nem igaz, az ember nem képes arra, hogy önmagát meggyógyítsa, hogy saját magát segítse. Az ember bûnben lévõ ember, akinek igenis bûnei vannak, és nem képes arra, hogy saját magát megváltsa. Nekünk nincsen más megváltónk csak Jézus Krisztus. Jézus Krisztus az, akinek köszönhetjük az életünket. Tudod, Õ hatalmas, kegyelmes, és jóságos Úr. Úgy sajnálom, hogy az emberek félreismerik Õt, és nem ismerik Õt meg valójában. Nem tudják, hogy Õ milyen kegyelmes. Tudod, hogy ma Õ jött el hozzád? Tudod, hogy ma Õ szól hozzád? Tudod, hogy Õ nagyon szeret téged? Mert ha nem hát tudd meg, hogy Õ nagyon szeret téged. Nekem most könnyek folynak az arcomon, de boldogan mondom neked, hogy igenis van Isten, és hogy szeret téged. Én nagyon-nagyon örülök annak, hogy ezt most neked elmondhatom, és hogy elolvastad ezt a levelet, és nem dobtad ki, és nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért a feladatért. Hogy igenis elkérhettem ezt, hogy nyomorúságomból kiemelt, mert megtehette volna azt is, hogy ezt mondja: Ó ez az ember engem nem érdekel maradjon ott, ahol van. - de nem ezt tette. Rám nézett, és látta az én nyomorúságomat, az én szívemnek az összetörését, és azt mondta, hogy én ennek az embernek segítek. És tudod, mit tett értem? Nemcsak hogy lenyúlt értem, hanem lejött értem és kiemelt. Tudod milyen nagy szó az, hogy Isten a Fiát adta értünk? Maga az Isten hagyta azt, hogy a Fia elvérezzen értünk. Tudod te ezt? Te sem és én sem soha nem lennénk képesek arra, hogy életünket feláldozzuk másokért, nemhogy a gyermekünket. De Õ megtette, hogy a Fiát adta értünk, akit a legjobban szeretett, mert tudta, hogy csak ezáltal lesz egy híd, lesz egy kapcsolat közte és köztünk.

Figyelj, ha még eddig nem tudtad, hogy mi ez az agykontroll, akkor lásd meg a te szemeiddel, ha máshogy nem akarod elhinni, akkor nézz az én életemre, és tudd meg, hogy ez az egész agykontroll egy sátáni dolog, hogy igenis a Sátán áll mögötte, igenis, õ van mögötte. Tudod Isten egy gentleman. Õ nem erõszakoskodik, Õ nem tolakodik, Õ azt mondja: Ember, ha behívsz az életedbe én bemegyek, de hát ha nem hívsz, én nem megyek. A Sátán pedig tolakszik, furakodik, és akarja a te életedet, tönkre akarja tenni.

Tudod, amióta én Istennel járok, én nem bántam meg azt, hogy Õ él is értem, átélhetem minden napon, hogy találkozhatok Vele. Tudod én nem tudtam, hogy lehet Vele beszélgetni, de lehet Vele beszélgetni. Igenis Õ mond neked valamit, és Õ szeret téged.

Jézus azonban egy szeretõ Úr, Jézus egy megmentõ Úr. Ha eddig még nem döntöttél igazán mellette, akkor én tanácsolom, és azt mondom, hogy dönts mellette igazán, és add át neki életedet egészen és tagadj meg mindenféle sötét oldalt, ami mögött sátáni erõ rejlik (agykontroll)!

Tisztelettel: Egy olyan ember, aki már egyszer beleesett a Sátán csapdájába (de kikerült onnét Jézus segítségével) és arra kér, hogy te ne kövesd el azt a hibát, amit õ már egyszer elkövetett.