A
Biblia tele van olyan hősökkel, akik hibáztak, akiknek hibáik voltak, mégis fel
tudta Isten használni Őket. Mert Isten nem azt látja, hogy mi az ember, hanem
hogy mi lehet.
Hiszen ha egyszerűen nézzük: Jákob csaló volt, Péter
indulatos és elárulta Istent, Dávid félrelépett, Noé berúgott, Jónás elszaladt
Istentől, Pál gyilkos volt, Gedeon bizonytalankodó, Mirjam pletykás, Márta
aggodalmaskodó, Tamás kételkedő, Sára türelmetlen, Illés depressziós, Mózes
dadogós, Zákeus alacsony, Ábrahám öreg... Mégis a biblia alapvető embereiről beszélünk, milyen érdekes, nem? Ha
röviden le szeretném vonni a következtetéseket akár a mi életünkre, két
mondatban meg lehet tenni: Isten
nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá! Ami azt
jelenti, hogy nem vagy tökéletes, de Isten dolgozik az életedben!
"Baál prófétái megölésével hatalmas lelki
megújulás útja nyílt meg az északi királyság tíz törzse között. Illés
rávilágított hitehagyásukra. Felszólította őket, alázzák meg magukat és
térjenek az Úrhoz. A menny ítéletét végrehajtotta. A nép beismerte bűneit.
Megvallották, hogy atyáik Istene az élő Isten." Ez volt az eredménye annak, hogy Isten fel
tudta használni. Egyedül tömegek ellen, emberek tömegeivel szembe mert szállni;
Istennél egy
ember is elég, hogy csodálatos munkát tudjon végezni
általa.
" Isten azért használhatta fel Illést
Izráel történetének ezekben a válsággal terhes óráiban, mert nagy hite
volt." Azt hiszem nem mondok újat, ha azt állítom, a mai idők is elég válságosak,
erkölcsileg és szellemileg az emberiség válságban él, a látszat ellenére, aki
nyitott szemmel nézi a dolgokat, az látja milyen időben élünk.
" Ilyen hitre van szükség ma a világon.
Hitre, amely belekapaszkodik Isten Igéje ígéreteibe, és nem tágít, amíg a menny
meg nem hallgatja. Ez a hit szorosan összekapcsol Istennel, és erőt ad, hogy
megbirkózzunk a sötétség hatalmaival. 'Isten
gyermekei hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket
nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől
menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek
seregeit futamították meg' (Zsid
11:33-34). Hit által nekünk is el kell jutnunk a csúcsra, oda, ahova
Isten akar elvezetni. 'Minden lehetséges annak,
aki hisz" (Mk 9:23). '"
Illés csodálatos dolgokon ment keresztül;
szavára nem lett eső évekig, majd a Karmel hegyi párbajban megmutatta, hogy
Isten egyedül az Isten: a vízzel lelocsolt oltáron még a kövek is teljesen
megégtek; majd pedig imájára újra eső lett: mi mást mondhatnánk, hogy Illés
tökéletes eszköz volt Isten kezében, és hite 100%-os volt? Sőt, mégegy
tanulság, Illés nem bízta el magát: "Az az előzékeny magatartás, amelyet
Isten követe tanúsított a gonosz király iránt, tanítást rejt magában mindazok
számára, akik, miközben Isten szolgáinak vallják magukat, nagyra értékelik
önmagukat.""A király elmondta feleségének a nap eseményeit. Beszámolt
Isten hatalmának csodálatos megnyilatkozásáról, amely bebizonyította Izráelnek,
hogy Jahve az igaz Isten, Illés pedig kiválasztott szolgája. Amikor a király
elmondta a királynénak, hogy megölték a bálványimádó prófétákat, a
megátalkodott, konok Jézabel bőszült haragra gerjedt. Nem volt hajlandó a
Kármel-hegyi eseményekben meglátni Isten intézkedését. Hajthatatlan maradt.
Vakmerően kijelentette: Illésnek meg kell halnia. "
Mi így utólag pontosan jól tudjuk,mit kellett
volna Illésnek tennie: "Illésnek nem lett volna szabad a kötelesség
helyéről elmenekülnie. Jézabel fenyegetésének hallatára oltalomért kellett
volna fordulnia ahhoz, aki megbízta Jahve becsületének megvédésével. Azt
kellett volna mondania a követnek, az Isten, akiben bízik, meg fogja oltalmazni
a királyné gyűlöletével szemben. Tudnia kellett volna, hogy Isten nem hagyja
el. " De nem ez történt;elmenekült, és tényleg elmondható, hogy
depresszióba esett, és gyakorlatilag a halálát kérte Istentől...
Illés sem volt tökéletes. Pedig tudjuk, hogy a
mennyben van, Isten magához vette Őt. A nagy hitpróbák után elengedte Isten
kezét. És igen, félt az emberi bosszútól. Nem Istennel volt a baj, Illés
engedte el a kezét. S ennek az eredménye: "Teljesen kimerülve ült le egy
fenyőfa alá pihenni. Amint ott ült, kérte Istent, hadd haljon meg. "Elég
most már, Uram! - mondta. Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb
elődeimnél!"
"A legsötétebb napokban se félj! Akkor
sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged.
Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne
félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem
változtatja meg szövetségét, amelyet az Őt szeretőkkel kötött. "
Nézzük meg, mi történt Illéssel:
És mit tudunk magáról
Illésről?
Mire van szükség a mai
világban is?
Isten is ember volt,
hozzánk hasonló
És ami történt
ezután..
Jézabel és a
megölt Baál papok jól mintázzák azokat az embereket, akiknek semmilyen Isteni
csoda sem elegendő ahhoz, hogy hátat fordítsanak gonosz énjüknek. Egyszerűen
annyira egyesültek a gonosszal, hogy képtelenek belátni annak gonosz mivoltát.
Lucifer is túl vak volt büszkesége fényében, hogy meglássa Isten
igazságosságát.
"Azt gondolná az ember, hogy, miután Illés olyan rettenthetetlenül bátor
volt és olyan tökéletesen győzött királyon, papokon és népen, többé már nem
vehet erőt rajta a csüggedés, és senki nem tudja őt megfélemlíteni. De ő - aki
Isten szerető gondoskodásának sok bizonyságát tapasztalta - nem volt mentes az
emberi gyengeségektől és ebben a sötét órában hite és bátorsága elhagyta."
Ismerős ez a fajta emberi feledékenység a Bibliai feljegyzésekből? Gondoljunk
az Egyiptomból kivándorolt népre, hogy a csodák ellenére is hányszor
elfordultak Istentől? Gondoljunk csak a tanítványokra. Hányszor voltak
hitetlenek, annak ellenére, hogy Jézus pedig ott volt velük? Hányszor kellett
Jézusnak a tanítványok kicsiny hitük miatt megfednie Őket? Amikor jött a vihar
a tengeren, és a tanítványok az utolsó pillanatban fordultak Jézushoz azzal a
kérdéssel, hogy "nem törődsz vele, hogy
elveszünk?" Egy régészeti lelet alapján megállapítható, hogy
Jézus valószínű egy "kabinban"aludhatott. Valószínűleg a tanítványok
mindent megpróbáltak először, például a vízet kimeríteni, majd amikor már
tényleg minden veszettnek tűnt, fordultak Istenhez. Jézus ezért feddi meg
Őket: "kicsinyhitűek".
Jézushoz kellett volna fordulniuk azonnal; ahogy nekünk is, hogyha az élet
vihara tombol. Megtörtént-e már az velünk, hogy olyan dolgok történtek az
életünkben, amelyről egyértelműen elmondható, hogy igen, Isten végtelen
szeretete miatt tapasztalhattuk meg; mégis nem sok idővel később, mintha nem is
történt volna semmi, teljesen a csüggedés és a hitetlenség kerített hatalmába?
Nézzük tovább, mi történt Illéssel:
"Attól
az ellenhatástól, ami gyakran jár a nagy hit és fényes eredmények nyomában,
Illés sem volt mentes. Attól félt, hogy nem lesz tartós a Kármelen elkezdődött
reformáció, és erőt vett rajta a csüggedés. Korábban a Pisga csúcsáig
emelkedett, most pedig lent volt a völgyben. Amíg a Mindenható ihlette, kiállta
a hit legkeményebb próbáját. Most pedig, amikor elcsüggedt, elengedte Isten
kezét. Jézabel fenyegetése csengett fülében"
Felfigyeltem
erre a kifejezésre: "amikor elcsüggedt, elengedte Isten kezét". Nem
azt mondja, hogy elengedte Isten kezét és és elcsüggedt, hanem még fogta Isten
kezét, amikor elcsüggedt. Hogyan értelmezzük ezt? Attól, hogy fogod Isten
kezét, még érni fognak próbák és a gonosz fog kísérteni. A kérdés csak az, te
mit fogsz tenni? Még jobban megragadod Isten kezét, vagy pedig elengeded azt?
Isten sohasem engedi el a kezünket, egyedül mi vagyunk azok, akik el tudjuk
engedni az Ő kezét, mivel szabad akaratunkban képesek vagyunk erre.
"Mindenkit
érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés;
amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos
segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább
kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik Isten kezét, és a
kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor megnyílna lelki
szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat
látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor
új hit, új élet ébredne bennük. "
Mi volt
Isten válasza Illés depressziójára? Az erre való válaszában mutatkozik meg
szerető Isteni mivolta, hiszen szerető Barátként kereste fel Illést; és ez a
hozzáállás ránk is vonatkozik: "Most sem szerette kevésbé, mint akkor,
amikor imájára válaszként tűz lobbant az égből és fénnyel árasztotta el a
hegytetőt. Most pedig, amikor Illés ott aludt, szelíd érintés és kedves hang
ébresztette fel. Rémülten felugrott, mintha menekülni akarna. Megijedt, hogy az
ellenség rátalált. De a fölébe hajló szánakozó arc nem ellenség arca volt,
hanem baráté."
Mi az
üzenete Istennek számunkra:
Miért
beszéltünk Illésről? Mert tudjuk, hogy mennyire sok mindent tudott Isten általa
elérni. Egyetlen emberként tökéletesen elég volt Isten számára tömegekkel
szemben. Ma is, ha csak egy ember őszintén elhívatottnak érzi magát arra, hogy
Istenért munkálkodjon, akkor az emberi hibák ellenére is meg fogja áldani Isten
őt. Láthattuk Illés történetéből is bebizonyosodott: Isten az elhívatottakat teszi
alkalmassá. Mindenkinek más körülményei vannak, van aki tanul,
van aki édesanya, vagy dolgozik. Hogyan szolgálhatunk mi Isten művében? Ha már
az apró lehetőségekben tudunk beszélni Jézus szeretetéről, kedvesen és
tisztelettel élünk embertársaink iránt, igyekszünk jót tenni, és sugározni
magunkból egyfajta nyugodtságot, amelyet Krisztus békessége ad, akkor lehet
csak egy apró "magot" ületünk el az emberek szívében, a többi a
Szentlélek dolga. Megtettük az első lépést. Az is fontos, hogy ez Sátánnak nem
fog tetszeni; biztosan fog adni nehézségeket, "hegyeket". De Illés
történetéből is láthatjuk, hogy Isten szerető. Nem haraggal tekint ránk, és ha
elcsüggedünk is, Ő akkor is nagyon szeret bennünket, és meg akar erősíteni.
Istennek
pedig mindenre van válasza, szerető apaként gondol ránk. Hiszen ha mi bűnösként
mindennél jobban tudjuk szeretni a gyermekeinket, vajon Isten tökéletes
mivoltában mennyire tud szeretni bennünket? Mennyire vagyunk fontosak annak,
aki az életét adta értünk?