A pénzt könnyű megkeresni ahhoz képest, mint amilyen művészet azt célszerűen kiadni. A krumplit mindenki ki tudja szedni a földből, de tíz asszony közül csak egy tudja azt jól elkészíteni, jó ebédet főzni belőle. Nem azért gazdagszik meg az ember mert sokat keres, hanem mert célszerűen tudja beosztani és kiadni azt a pénzt amit kereset. Sok gazdag embernek annyi esze van mint disznón a gyapjú. Nem lettek okosabbak negyven éves korukban sem, mert a százasok úgy siklanak ki a zsebükből,mint a víz színére dobott lapos kövek. Amit apáik gereblyével gyűjtöttek össze azt ők lapáttal szórják széjjel. A zsugorinak tékozló az utóda.
Ha a tékozló vagyonhoz jut,vagyona azonnal olvadni kezd mint a vaj a napon. Nála mindig április elseje van. Ha felkínálják mindig hajlandó elefántot venni. Nincs olyan bolondság, ami neki meg ne tetszene. Házát képes volna fánkkal is befedni. A pénz lyukat éget a zsebébe, és ezért okvetlenül el kell költenie. Emellett azzal dicsekszik, hogy: Aki a pénzt kiadja annak Isten megadja. – Juhait előbb nyírja meg, mielőtt megvette volna, fizetését előre veszi fel és felemészti tőkéjét. Megöli azt a tyúkot ami néki az aranytojásokat tojta, s utána így sopánkodik: „Ejnye ki gondolta volna?” Sose takarékoskodik a rét szélén, azt gondolja a közepén behoz mindent. Kölcsönt vesz fel magas kamatra Tolvaj Csalárdfy és Szédelgő uraktól, és ha ezek végén teljesen kifosztották, akkor mindenekért az ügyvédeket és a rossz időket okolja. Az idő természetesen sosem volt kedvező a lustáknak és a pazarlóknak,de ha nekik volna jó akkor rossz volna a világ becsületesebb részének.
Rejtély előttem, hogy miért futnak annyian a koldusbot után. Ha az ember végignézi a lóversenyen a fogadásokat, a munkakerülőket és az üzérkedőket, arra gondol hogy a világ, repülőjáratott állítatott be hogy ezek az emberek minél előbb Nyomorfalvára jussanak. Sok embernél a készpénz valóságos ritkaságszámba megy és ha mégis hozzájutnak, úgy költekeznek mint a grófok vagy bárók lennének. Nagyurak ők vagyon nélkül amely olyan mint a tejleves tej nélkül. „Aki házában sok a barát, üríti a kamrát pincét konyhát.” Ha aztán az ilyen könnyelmű élethez még egy kis kártya szenvedély is járul, a pénz úgy olvad el mint a hógolyó a meleg kályhán. fiatal kártyásból egész biztos, hogy öreg koldus lesz. – ha sokáig él.
Sokkal több szamár van a világon mint ahány négylábú szalad az utcán! Sajnálattal állapítottam meg, hogy ezek nem csak az alsóbb társadalmi osztályokból kerülnek ki, hanem a magasabb körökből is. Olyan legények, akik a kezük munkájával nehezen megszerzett pénzükön kívül más jövedelmük nincs, és akiknek kéziszerszámuk az egyetlen családi hírnevük, sovány keresetük kocsmában vagy más hasonló helyen könnyelmű módon verik el. Alig kapták meg fizetésüket, máris rohannak a „Zöld hordóhoz” vagy az „Arany kacsához” címzett csapszékbe, hogy keservesen megkeresett garasaikat, a vörös orrú és dagadt hasú kocsmáros jólétét támogassák. A víztől még sose lett beteg senki, őzveggyé sem tett sose senkit, mégis sokan azt se tudják milyen az íze. A sőr vagy a bor amit sok ember bő mennyiségben önt le a torkán, tulajdonképpen nem más mint folyékony halál. Mégis ott ülnek ezek a lusta eltompult birkafejek,és elisszák azt a kis eszüket is ami még megmaradt.
Szerintem a falusi ember jobban gazdálkodik a pénzével mint a városi, mert gyermekei ünnepek és vasárnapok alkalmával, tisztábban és rendesebben járnak. Igaz, hogy házbér falun nem annyira magas, mint a városban és a falusi embernek a konyhakert is nyújt segítséget, de a városi embernek több a keresete, nem is szólva arról, hogy az olcsóbb vásárlásra is több alkalma van. Véleményem szerint a jó gazdálkodás titka annak, hogy az egyik család tisztességesen megél egy csekély összegből, és csupán a rossz beosztás és ésszerűtlen gazdálkodás az oka annak, hogy a másik család ugyanakkor két-háromszor akkora fizetésből sem tudja magát fenntartani. Vannak családok ahol szerény kereset mellett oly jól élnek, mint egerek a malátában, míg ugyanakkor kétszer akkora keresettel bíró családok, úgy vergődnek, mint patkány a csapdában. Mindenki maga tudja, hol szorít a cipő. De a takarékos családnál az a csodálatos, hogy száz garasból többre jut, mint mások egy tallérból. Sokan a fűből is tudnak jó levest főzni, míg mások a pecsenyehúsból sem képesek elfogadható ebédet készíteni.
Sokan a piacra csak annyi ésszel mennek, mint amennyi Sámson vállában volt. Nem értenek a vásárláshoz. A vevőnek mindig száz szeme kell, hogy legyen. – ehhez legtöbbször még félszemük sincs és a legnagyobb baj az, hogy még azt sem nyitják ki. Azért igaz e mondás: „Ha a bolondok nem mennének a vásárra, a silány áruk nem találnának gazdára.” Ezek sosem jutnak pénzük ellen értékéhez és gyakran csak azért mert figyelmüket az olcsó áru kelti fel. Elfeledkeznek arról, hogy az olcsó áru gyakran a legdrágább. Ahol egy garasért öt tojást kínálnak, ott biztos, hogy ötből legalább négy záp. A szegény ember leginkább kis tételben vásárol de akkor kétszeres áron, mert aki garasonként vesz, az tulajdonképpen saját háztartása mellet, még egy másikról is gondoskodik. Arra kellene törekednünk, hogy két három heti szükségletet egyszerre szerezzük be, mert így az kevesebbe kerül. A készlet nem pazarlás!
Gyakran helytelen módon takarékoskodunk. A csónakot korhadni hagyjuk, pedig néhány garas árú szurok, - amit sajnálunk megvenni, megmenthette volna. Mások az apró-cseprő kiadásokkal takarékoskodnak, de pazarolnak a komoly összegeknél. Ezek az emberek bölcsek a garasoknál, de esztelenek a talléroknál. Takarékosak a cseppeknél de nyitva hagyják a hordó csapját.
Sokan azért vesznek meg valamit mert olcsó holott arra sosem lesz szükségük. Ezzel megfeledkeznek arról, hogy ami nem kell az akkor is drága ha feláron adják. A szép ruhák vásárlása a szegény ember költségvetésében súlyos tétel. - De minek is törődnének Szántó János és társai, akik két kezük keserves munkájával keresik kenyerüket, - a selyemmel és a bársonnyal. Dolgozhat e a kovácsmester fehér selyemkötényben? Mindig furcsának találtam ha egy szolga vagy egy munkásember leánya úgy fölcicomázta magát, hogy messziről föl lehetett ismerni hogy az előkelő dáma képében való megjelenés hiú erőltetés. Nem sok tudás kell ahhoz, hogy a békaporontyot megkülönböztessük a haltól vagy a mákfejet a rózsától. Egy leány tiszta, magához illő ruhában, szerény üde bájával olyan megnyerő, hogy hiú kisasszonykák a nyomába sem léphetnek. Ha egy leánynak van egy kis megtakarított pénze, okosan teszi, ha azon szükséges dolgokat vásárol, nehogy a Sátán haszontalan piperkőc dolgok vásárlásával kísértse meg. Csak azt vedd meg ami hozzád illik, s ha másnak nem tetszik hunyja be a szemét, Egy nő vagy jóravaló vagy semmirekellő és hogy ki hová tartozik legtöbbször a ruháról megállapítható.
Általános vélemény, hogy a pénz gyorsan fogy. Bár az is igaz, hogy az a rendeltetése. Jó ha forog és gazdát cserél mert nem ér semmit ha kupacokba rakva őrizzük. Nem az a baj a pénznél, hogy olyan mint a rossz szolga: hamar megszökik, Hanem hogy megtelepszik, urunkká válik. Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk az arany középutat, amint a bölcs mondja: „ne legyünk se tékozlók se fösvények.”
A legjobban az adja ki pénzét akinek a legjobb felesége van. A férfi a pénzt megkeresi, de azzal takarékoskodni az asszony dolga. A családi házat az okos asszony építi, de rosszul takarékoskodó nő romba is döntheti. Bölcs Salamon szerint a nők építik vagy rombolják a házakat. A férfinak nincs szerencséje, ha feleségével szerencsétlen. A takarékos asszony többet ér a nagy jövedelemnél. A jó feleség és egészség a legnagyobb érték, amelyet az ember a földön kívánhat magának.
Ha a tékozló vagyonhoz jut,vagyona azonnal olvadni kezd mint a vaj a napon. Nála mindig április elseje van. Ha felkínálják mindig hajlandó elefántot venni. Nincs olyan bolondság, ami neki meg ne tetszene. Házát képes volna fánkkal is befedni. A pénz lyukat éget a zsebébe, és ezért okvetlenül el kell költenie. Emellett azzal dicsekszik, hogy: Aki a pénzt kiadja annak Isten megadja. – Juhait előbb nyírja meg, mielőtt megvette volna, fizetését előre veszi fel és felemészti tőkéjét. Megöli azt a tyúkot ami néki az aranytojásokat tojta, s utána így sopánkodik: „Ejnye ki gondolta volna?” Sose takarékoskodik a rét szélén, azt gondolja a közepén behoz mindent. Kölcsönt vesz fel magas kamatra Tolvaj Csalárdfy és Szédelgő uraktól, és ha ezek végén teljesen kifosztották, akkor mindenekért az ügyvédeket és a rossz időket okolja. Az idő természetesen sosem volt kedvező a lustáknak és a pazarlóknak,de ha nekik volna jó akkor rossz volna a világ becsületesebb részének.
Rejtély előttem, hogy miért futnak annyian a koldusbot után. Ha az ember végignézi a lóversenyen a fogadásokat, a munkakerülőket és az üzérkedőket, arra gondol hogy a világ, repülőjáratott állítatott be hogy ezek az emberek minél előbb Nyomorfalvára jussanak. Sok embernél a készpénz valóságos ritkaságszámba megy és ha mégis hozzájutnak, úgy költekeznek mint a grófok vagy bárók lennének. Nagyurak ők vagyon nélkül amely olyan mint a tejleves tej nélkül. „Aki házában sok a barát, üríti a kamrát pincét konyhát.” Ha aztán az ilyen könnyelmű élethez még egy kis kártya szenvedély is járul, a pénz úgy olvad el mint a hógolyó a meleg kályhán. fiatal kártyásból egész biztos, hogy öreg koldus lesz. – ha sokáig él.
Sokkal több szamár van a világon mint ahány négylábú szalad az utcán! Sajnálattal állapítottam meg, hogy ezek nem csak az alsóbb társadalmi osztályokból kerülnek ki, hanem a magasabb körökből is. Olyan legények, akik a kezük munkájával nehezen megszerzett pénzükön kívül más jövedelmük nincs, és akiknek kéziszerszámuk az egyetlen családi hírnevük, sovány keresetük kocsmában vagy más hasonló helyen könnyelmű módon verik el. Alig kapták meg fizetésüket, máris rohannak a „Zöld hordóhoz” vagy az „Arany kacsához” címzett csapszékbe, hogy keservesen megkeresett garasaikat, a vörös orrú és dagadt hasú kocsmáros jólétét támogassák. A víztől még sose lett beteg senki, őzveggyé sem tett sose senkit, mégis sokan azt se tudják milyen az íze. A sőr vagy a bor amit sok ember bő mennyiségben önt le a torkán, tulajdonképpen nem más mint folyékony halál. Mégis ott ülnek ezek a lusta eltompult birkafejek,és elisszák azt a kis eszüket is ami még megmaradt.
Szerintem a falusi ember jobban gazdálkodik a pénzével mint a városi, mert gyermekei ünnepek és vasárnapok alkalmával, tisztábban és rendesebben járnak. Igaz, hogy házbér falun nem annyira magas, mint a városban és a falusi embernek a konyhakert is nyújt segítséget, de a városi embernek több a keresete, nem is szólva arról, hogy az olcsóbb vásárlásra is több alkalma van. Véleményem szerint a jó gazdálkodás titka annak, hogy az egyik család tisztességesen megél egy csekély összegből, és csupán a rossz beosztás és ésszerűtlen gazdálkodás az oka annak, hogy a másik család ugyanakkor két-háromszor akkora fizetésből sem tudja magát fenntartani. Vannak családok ahol szerény kereset mellett oly jól élnek, mint egerek a malátában, míg ugyanakkor kétszer akkora keresettel bíró családok, úgy vergődnek, mint patkány a csapdában. Mindenki maga tudja, hol szorít a cipő. De a takarékos családnál az a csodálatos, hogy száz garasból többre jut, mint mások egy tallérból. Sokan a fűből is tudnak jó levest főzni, míg mások a pecsenyehúsból sem képesek elfogadható ebédet készíteni.
Sokan a piacra csak annyi ésszel mennek, mint amennyi Sámson vállában volt. Nem értenek a vásárláshoz. A vevőnek mindig száz szeme kell, hogy legyen. – ehhez legtöbbször még félszemük sincs és a legnagyobb baj az, hogy még azt sem nyitják ki. Azért igaz e mondás: „Ha a bolondok nem mennének a vásárra, a silány áruk nem találnának gazdára.” Ezek sosem jutnak pénzük ellen értékéhez és gyakran csak azért mert figyelmüket az olcsó áru kelti fel. Elfeledkeznek arról, hogy az olcsó áru gyakran a legdrágább. Ahol egy garasért öt tojást kínálnak, ott biztos, hogy ötből legalább négy záp. A szegény ember leginkább kis tételben vásárol de akkor kétszeres áron, mert aki garasonként vesz, az tulajdonképpen saját háztartása mellet, még egy másikról is gondoskodik. Arra kellene törekednünk, hogy két három heti szükségletet egyszerre szerezzük be, mert így az kevesebbe kerül. A készlet nem pazarlás!
Gyakran helytelen módon takarékoskodunk. A csónakot korhadni hagyjuk, pedig néhány garas árú szurok, - amit sajnálunk megvenni, megmenthette volna. Mások az apró-cseprő kiadásokkal takarékoskodnak, de pazarolnak a komoly összegeknél. Ezek az emberek bölcsek a garasoknál, de esztelenek a talléroknál. Takarékosak a cseppeknél de nyitva hagyják a hordó csapját.
Sokan azért vesznek meg valamit mert olcsó holott arra sosem lesz szükségük. Ezzel megfeledkeznek arról, hogy ami nem kell az akkor is drága ha feláron adják. A szép ruhák vásárlása a szegény ember költségvetésében súlyos tétel. - De minek is törődnének Szántó János és társai, akik két kezük keserves munkájával keresik kenyerüket, - a selyemmel és a bársonnyal. Dolgozhat e a kovácsmester fehér selyemkötényben? Mindig furcsának találtam ha egy szolga vagy egy munkásember leánya úgy fölcicomázta magát, hogy messziről föl lehetett ismerni hogy az előkelő dáma képében való megjelenés hiú erőltetés. Nem sok tudás kell ahhoz, hogy a békaporontyot megkülönböztessük a haltól vagy a mákfejet a rózsától. Egy leány tiszta, magához illő ruhában, szerény üde bájával olyan megnyerő, hogy hiú kisasszonykák a nyomába sem léphetnek. Ha egy leánynak van egy kis megtakarított pénze, okosan teszi, ha azon szükséges dolgokat vásárol, nehogy a Sátán haszontalan piperkőc dolgok vásárlásával kísértse meg. Csak azt vedd meg ami hozzád illik, s ha másnak nem tetszik hunyja be a szemét, Egy nő vagy jóravaló vagy semmirekellő és hogy ki hová tartozik legtöbbször a ruháról megállapítható.
Általános vélemény, hogy a pénz gyorsan fogy. Bár az is igaz, hogy az a rendeltetése. Jó ha forog és gazdát cserél mert nem ér semmit ha kupacokba rakva őrizzük. Nem az a baj a pénznél, hogy olyan mint a rossz szolga: hamar megszökik, Hanem hogy megtelepszik, urunkká válik. Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk az arany középutat, amint a bölcs mondja: „ne legyünk se tékozlók se fösvények.”
A legjobban az adja ki pénzét akinek a legjobb felesége van. A férfi a pénzt megkeresi, de azzal takarékoskodni az asszony dolga. A családi házat az okos asszony építi, de rosszul takarékoskodó nő romba is döntheti. Bölcs Salamon szerint a nők építik vagy rombolják a házakat. A férfinak nincs szerencséje, ha feleségével szerencsétlen. A takarékos asszony többet ér a nagy jövedelemnél. A jó feleség és egészség a legnagyobb érték, amelyet az ember a földön kívánhat magának.