Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig
vallást az üdvösségre.
— RÓMA 10,10.
Az ember mindig szívvel hisz,és szájjal tesz vallást az
üdvösségre.Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod a száddal,akkor az
valósággá válik számodra.
A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!
A Zsidó
9,12. például azt mondja: „És nem bakok és tulkok vére
által,hanem az Õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a
szentélybe,örök váltságot szerezve.”Jézusnak sohasem kell ezt újra
megtennie;megtette egyszer és mindenkorra.A Róma
10,10.pedig elmondja nekünk, hogyan kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a
valóságát: hisszük a szívünkkel — a belsõ emberrel — a szánkkal pedig vallást
teszünk róla.
Olykor,ha az Írásokban olvasod ezeket:„Krisztusban”,
„Õbenne” és „Akiben”, talán nem úgy látod, mintha valóság lenne, amit az
igeversek állítanak.De ha elkezded megvallani (mert valóban hiszed Isten Igéjét a szívedben):„ez már
az enyém,ez már megvan”,akkor valóságossá válik a számodra. A szellemi világban
ez már valóságos.Te viszont azt akarod,hogy a fizikai világban is valóságos
legyen,ahol most élsz.
Megvallás:A szívemmel
hiszem Isten Igéjét, a számmal pedig
megvallást teszek ígéreteirõl és rendeleteirõl.Hitem megvallásai teremtik meg
ezeknek az ígéreteknek és rendeléseknek a valóságát az életemben.Az vagyok,amit
Isten mond rólam, most!Birtokolom mindazt,amit Isten mond,hogy az enyém,most!
Január 11.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése