2012. január 12., csütörtök

A szív és a száj


Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
— RÓMA 10,10.

Az ember mindig szívvel hisz,és szájjal tesz vallást az üdvösségre.Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod a száddal,akkor az valósággá válik számodra.

A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!

A Zsidó 9,12. például azt mondja: „És nem bakok és tulkok vére által,hanem az Õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe,örök váltságot szerezve.”Jézusnak sohasem kell ezt újra megtennie;megtette egyszer és mindenkorra.A Róma 10,10.pedig elmondja nekünk, hogyan kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a valóságát: hisszük a szívünkkel — a belsõ emberrel — a szánkkal pedig vallást teszünk róla.


Olykor,ha az Írásokban olvasod ezeket:„Krisztusban”, „Õbenne” és „Akiben”, talán nem úgy látod, mintha valóság lenne, amit az igeversek állítanak.De ha elkezded megvallani (mert valóban hiszed Isten Igéjét a szívedben):„ez már az enyém,ez már megvan”,akkor valóságossá válik a számodra. A szellemi világban ez már valóságos.Te viszont azt akarod,hogy a fizikai világban is valóságos legyen,ahol most élsz.


Megvallás:A szívemmel hiszem Isten Igéjét, a számmal pedig megvallást teszek ígéreteirõl és rendeleteirõl.Hitem megvallásai teremtik meg ezeknek az ígéreteknek és rendeléseknek a valóságát az életemben.Az vagyok,amit Isten mond rólam, most!Birtokolom mindazt,amit Isten mond,hogy az enyém,most!


Január 11.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése