Szívemből szól

Szívemből szól

Szívemből szól egy dal neked
Én megköszönni jöttem az egész életem
És nem kérek mást, csak hogy fordulj felém
Hogy elmondhassam mindazt, 
Mi a szívemben úgy ég.

Mert mindent, amire vágytam, 
Azt nálad megtaláltam,
Hogy örökké veled éljek, 
Ez lesz minden vágyam.

Mert nem minden könny keserű
Van, mely édes, mint a méz
Örömkönnyeket hullajtok én
Boldog a szívem, mert benne élsz
És ez mindig így lesz már
Én köszönöm, hogy 
Mindig így lesz már.

Beküldte: Baráth József

Read More

Jennifer Perez: A pokol valóság, én jártam ott! 3.rész

Felolvastam Joel próféta könyvének 2, 28-as versét, ez az utolsó próféciák egyike, minden része beteljesedett. Ez a prófécia az egyetlen, ami még nem teljesedett be, és állítom, hogy most ez is meglett. Sok fiatal kiáll, és hirdeti Isten Igéjét. Az ördög létrehozta a fiatalokból álló hadseregét, de Isten hatalmasabb nála. És ha te tényleg elfogadtad az Urat, és akarod szolgálni, Isten erőt ad arra, hogy legyőzd a gonoszt, így hirdetheted az Igét az egész világon, éppen úgy, ahogy Isten megparancsolta a Bibliában.     

Az Úr azt mondta nekem, hogy ez az én küldetésem, és ennek a missziónak a lényege, hogy mindent elmondjak a fiataloknak a látomásomról. Ez a parancsolat, ami Isten nekem adott, és amelyet be fogok tölteni.    

Amikor visszatértem a testembe, felébredtem, és a kórházban találtam magam. Körülnéztem, és tűket láttam a karomban, csövek lógtak ki belőlem, amikkel a szívműködésem ellenőrizték. Hamarosan megjöttek a szüleim és elkezdtem sírni. Bolondnak tarthattak, de az Úr lelkemre kötötte, hogy mindent mondjak el nekik, és azt is, amit Ő tett velem. Mindent elmeséltem nekik. 

Amikor a nővér bejött, elmondta, hogy nagyon-nagyon aggódtak értem. Azt mondta, hogy beállt a klinikai halál, aztán visszatértem, aztán újra meghaltam, és visszatértem. Eszméletlen voltam, aztán visszanyertem az eszméletem. Ezen háromszor estem át. Úgy érezték az egyik esetben, hogy nem akarok visszatérni, és rettenetesen aggódtak értem. Azt is mondták, hogy tajtékzott a szájam széle és gagyogó szavakat mondtam, amelyeket képtelenek voltak megérteni.  

Azon az éjszakán anyukámnak is rossz álmai voltak. A kiskutyánk, akivel alszom, lement a szüleim szobájába, és kaparászni kezdett anyánál, megpróbálta felébreszteni. Amikor felébredt, a szobámba ment, és látta a takaró alá helyezet párnákat. Gondolta, hogy ott vagyok, így visszatért a szobájába. Akkor egy rendőrautót vett észre az ablakból. Ahogy kinézett az ablakon látta, hogy egy rendőr közeledik a házunkhoz, ezért felébresztette apámat. A rendőr mondta, hogy jöjjenek be a rendőrőrsre, mert megtaláltak engem. A szüleim megtudták, hogy delíriumos állapotban kórházban vagyok. Ekkor Isten beszélt apámhoz, és azt jelentette ki, hogy ne aggódjanak, mert minden az Ő kezében van, így nem estek kétségbe a szüleim. Három napot töltöttem a kórházban.
Egy héttel később beszéltünk a nyomozókkal, és ők mesélték el, mi történt azon az éjszakán. A másik lányról, akivel voltam, sem feltételezték, hogy megszökik, és az ő édesapja aggódni kezdett. Elindult, hogy megkeresse, és körbejárt autóval, de nem találta meg. Ezért elment a rendőrőrsre, és a rendőr jelentette minden járőröző autónak, hogy keressék azt a típusú autót, amit a barátom vezetett. Egy szolgálaton kívüli rendőr az utcával szemben lévő autókereskedésben volt. Nézelődött használt autó után. Futólag végigsiklott a tekintete a környéken, és meglátta a barátom autóját, és ő értesítette a rendőrséget.  

Amikor a rendőr elment, hogy utánajárjon, akkor a barátom autója egy másik helyen parkolt, így nem tudták, hogy hol a lány. Mi ugyanis a második emeleten voltunk a sarokszobában. A rendőr ettől a szobától akarta kezdeni a keresést, de előbb lejött, hogy ellenőrizzen minden szobát, és hogy megkérdezze a tulajdonost a kint álló autóról. Ők így nem a lányt keresték, csak a tulajdonos után tudakozódtak. 

Amikor bekopogtak az ajtón, és benyitottak, megláttak engem a padlón. Azonban akkor hirtelen elmentek. Az úgynevezett barátom gondolta, hogy otthagytak minket, pedig azért siettek el, hogy a mentőket hívják. Hamarosan egy másik rendőr jött fel, hogy megnézze, mi történt. Éppen akkor nyitott be, amikor a barátom, akiről beszéltem, akiben bíztam, már azon volt, hogy megerőszakoljon. De Isten felhasználta ezt a rendőrt arra, hogy véget vessen mindennek, és ők végül nem tehettek velem semmit. Nagyon hálás vagyok Istennek, mert megkegyelmezett nekem. 

És a szüleim imádságai is. Amit a szülők felé szeretnék mondani: soha ne hagyják az imádságot abba a gyermekeikért. Ha nem is az Úrral járnak, maradjanak meg az értük folytatott imádságban, soha ne adják fel. A szüleim sem adták fel, és nézzék, itt állok, és hirdetem Isten Igéjét, hirdetem a fiataloknak, hogy menjenek, lépjenek Isten szolgálatába, mert Neki szüksége van rájuk. 

Át szeretnék adni minden fiatalnak egy üzenetet, szeretném, ha átgondolnátok, hogyan álltok Isten előtt, és megvizsgálnátok magatokat. Gondolkozzatok el azon, miért törődnék azzal, amit bárki mond rólam. Korábban foglalkoztam azzal, hogy az emberek mit tarthatnak rólam, de mostanra megértettem, hogy nem kell ezzel törődnöm. Ők nem lesznek ott, amikor meg kell állnom Isten előtt. Emlékszem, amikor Isten előtt álltam, a barátaim nem voltak ott, hogy segítsenek, a családom nem volt ott, hogy segítsen, a lelkészem, s a gyülekezetem nem állt ott, hogy segítsen rajtam. Én egyedül álltam ott, és nekem kellett megvédenem magam. Előtte nem tudsz hazudni, mert annyira szent. Amikor ott voltam, nem éreztem, hogy oda tartozom, mert bűnben voltam, és a mennyben szentség van. 

Azt mondom nektek, ha még nem fogadtátok el az Úr Jézust, fogadjátok el ma. Ez a legfontosabb döntés egész életetekben. Nem azért mondtam el, hogy féljetek attól, hogy a mennyben Isten elé kell majd állnotok, hanem azért, hogy lássátok a kegyelmet, a szeretetet, amelyet az Úr tanúsít irántunk. Az Atya elküldte Fiát, hogy meghaljon értünk. Minden csepp vér, amit kiontott értünk, az összes bűneink bocsánatára van. Ha te elfogadod az Urat, akkor meghozod az életed legfontosabb döntését. Gyere az Úrhoz, ne törődj azzal, amit mondanak rólad. 

Ha akarod szolgálni Istent, akkor tedd meg teljes szívedből, ne csak a száddal mondd, hanem mondd ki ezt a szíveddel, és teljes értelmeddel. Ne aggódj a jövő miatt, aggódj a ma miatt, nem tudhatod, mikor fogsz meghalni. Én csak 15 éves vagyok, és soha sem gondoltam arra, hogy 15 évesen meghalok, soha. 

De nektek számolni kell ezzel. Az életem nem az enyém, a ti életetek nem a tiétek, mi kölcsön kaptuk az életünket, amely az Istené. Kihasználhatjuk a lehetőséget úgy is, hogy nem törődünk ezzel, hogy a világba megyünk, hogy a világ dolgait cselekedjük. A világ nagyon sok dolgot kínál, de emlékezzetek Istenre, aki még többet akar adni. A világ a poklot és a halált nyújtja feléd, Isten az örök életet. Az Örök életet mindörökre. 

Ha el akarod fogadni az Urat, akkor kérlek, hajtsd meg a fejed, és csukd be a szemed:
„Uram, Istenem, az Úr Jézus Krisztus nevében jövök Eléd, és ettől a pillanattól el akarlak fogadni megváltómnak, és szeretném, ha megjelennél az életemben. Ahogy a testvér beszélt a bizonyságában, a pokol valóságos, ő járt ott. Uram, Istenem, én nem akarok oda jutni. Nem akarok azzal a gondolattal élni, hogy oda kerülök. Uram, kérlek, bocsáss meg minden bűnömet, amit elkövettem. Bocsáss meg mindent, amit Ellenedre tettem. Minden kis titkos bűnömet, Uram, leleplezek Előtted, és könyörgök, bocsáss meg nekem mindenért. Uram hiszem, hogy meghaltál a kereszten és feltámadtál a halálból a bűneimért, és a világ bűneiért. Hiszem, hogy beköltözöl a szívembe, és hogy vezetni fogsz, és a szívemben maradsz. Olvasni fogom az Igéidet, és egyre többé válok majd Igéid által. Járni fogok gyülekezetbe Uram, mert tudom, hogy Te jelen vagy ott. Azt mondtad, hogy ha ketten-hárman összejönnek a Te nevedben, Te jelen leszel. Uram, ott akarok lenni, ahol Te vagy. Jézus nevében imádkoztam, Ámen.”  
         
Ha elimádkoztad ezt az imádságot, akkor üdvözöllek a Mennyek Országában. Most már szerte a világon vannak testvéreid. Ez a legfontosabb döntés, amit valaha meghoztál, és soha nem lesz hátrányodra. Ne menj vissza a világba. A világ a halálba vezet, Isten pedig az örök életre. Minden pillanatot úgy kell megélned, mintha életed az utolsó napja lenne, és végső órái. Ha ez a bizonyság megérintette a szívedet, add oda a barátaidnak, akik ezáltal befogadhatják Istent a szívükbe. Ne hagyd, hogy elmúljék ez a nap, mert ez lehet az utolsó.

Vége.

Itt mindenki szűrje le belőle ami neki szól.Az Úr áldjon meg benneteket.

Forras: http://www.freecdtracts.com/

Read More

Jennifer Perez: A pokol valóság, én jártam ott! 2.rész.

Amikor kezdtem körülnézni, démonoktól gyötört embereket láttam. Egy nőt láttam, aki ott szenvedett, egy démon kínozta. Levágta a fejét és a hosszú lándzsájával mindenhol átszúrta. Egyáltalán nem törődött vele, hogy ez milyen fájdalmat okozott neki.  A szemébe, a testébe, a lábába, a kezébe, egyáltalán nem törődött vele. Aztán visszaillesztette a fejét a testére, és csak szúrta és szúrta. A nő gyötrelmes sikolyokkal sírt. 

Akkor egy másik démont láttam, amelyik egy 21-23 év körüli embert kínzott. Ennek az embernek egy lánc volt a nyaka körül, és egy tűzverem előtt állt. Ez a démon mindenhol átdöfte őt a hosszú dárdájával, a szemét, mindenhol. Aztán a hajánál fogva és a lánccal megragadta és bedobta a tűzverembe, majd kivette onnan, és újra és újra átdöfte. Ez megállás nélkül folytatódott, és minden alkalommal, amikor a tűzverembe vetette, képtelen voltam elviselni az üvöltését, de aztán a démon kihúzta onnan, és ő gyötrődve üvöltött. Megpróbáltam befogni a fülem, mert a hangja annyira idegtépő volt, de még azután is hallottam. A hallásom sokkal érzékenyebbé vált. 

Ránéztem egy másik démonra, ez a démon undorító volt. A másik kettő is visszataszítónak látszott, de ez volt a legfertelmesebb. Több különböző állathoz tudnám csak hasonlítani, azonban képtelen vagyok leírni szavakkal. Ez járkált körbe-körbe, és rettegésben tartotta az embereket, és az emberek valóban gyötrődtek a félelemtől és a rettegéstől. 

Egy másik démont is láttam, de ez gyönyörű volt, úgy nézett ki, mint egy angyal, de nem az volt. A különbség annyi volt Isten angyalai és a démonok között, hogy a démonoknak nem volt felírva a nevük a homlokukra, mint Isten angyalainak. 

Majd visszanéztem Gábriel arkangyalra, ő felfelé nézett. Gondoltam, hogy nem akarja látni mások kínzását. Töprengtem magamban, „miért van még mindig itt? Nem feltételezném azt, hogy arra vár, hogy én is sorra kerüljek a kínzásban.” Még mindig szomjas voltam, és odakiáltottam az angyalnak, hogy „szomjas vagyok, szomjas vagyok.” Gondolom, hogy hallott engem, mert lenézett rám, és azt mondta, „az Úr adni fog neked még egy lehetőséget.”

Amikor ezt kimondta, hirtelen minden szomjúságom, minden gyötrelmem és fájdalmam eltávozott. Hatalmas békesség borított be. A kezemnél fogva megragadott és azon voltunk, hogy felemelkedjünk, de hirtelen hallottam, ahogy a nevemet kiáltják, „Jennifer, segíts, segíts rajtam!” Lenéztem. Akartam látni, ki volt az, de a lángok eltakarták az arcát. Úgy hangzott, mint egy lány hangja. Csak annyit láttam, hogy kinyújtja a kezeit, és segítségért könyörög. Borzasztóan szerettem volna segíteni rajta. Amikor megpróbáltam, nem tudtam, mert az én kezem keresztül haladt az ő kezein. Annyira akartam neki segíteni, de tudjátok, neki már semmi reménye sem volt. Sorsára kellett hagynom. 

És körülnéztem, és láttam a barátaimat, embereket, akiket ismertem, és más embereket. Olyan ismerősnek tűntek, de nem tudtam kicsodák, nem ismertem a sorsukat. De amikor a barátaimat láttam a suliból, az rettenetesen fájt. Gondoltam magamban, „talán a rossz bizonyság, amit tettem nekik, hisz hallották rólam, hogy keresztény vagyok, de nem ébresztettem bennük érdeklődést Isten iránt, hanem én fordultam el az Úrtól. Talán én vagyok az, aki ide juttatta őket.” Ilyen gondolatok törtek fel bennem. Láttam, hogy a pokolban nincs idő, nincs múlt, nincs jelen és jövő, minden ugyanakkor zajlik, és elrendeltetett, hogy ők ide kerülnek. De amint mondtam az elején, nem akarok hittételeket felállítani, de ez volt az, amit láttam. Mert azok az emberek, akiket ott láttam, ma még mindig élnek. 

Akkor az angyal visszavitt az Úr jelenlétébe. Amikor előtte álltam, a térdeimre estem, és csak sírtam és sírtam. Még mindig nem akartam felnézni rá, mert annyira szégyelltem magam. De az Úr egy különös melegséggel a hangjában azt mondta, „Szeretlek.” Éppen úgy, ahogy benneteket szeret, akik most engem hallgattok. Ezt Ő mondta nekem szemtől szembe. Az Úr azt mondta, hogy mindent megbocsát nekem, amivel megbántottam Őt. Eltörölt minden vétket. 

Isten rám tekintett, és rengeteg dolgot mutatott. Megmutatta a világot, a földet. A föld körül láttam valami bársonyosat, olyasmit, mint az ózon réteg, nagyon finomnak tűnt, az volt a vágyam, hogy megérintsem. Amikor megérintettem, akkor jöttem rá, hogy Szent Szellem, mert megmerítkeztem benne, és nyelveken kezdtem el imádkozni. 

Ez idő alatt megteltem Szent Szellemmel, és sok sötét szellem hagyott el. Amikor elszálltam, és kábítószereztem, bemocskoltam az elmém, és kinyitottam az ajtót, és ezek a gonosz szellemek belém költöztek. Ők gyötörtek engem. Az az út, amin jártam, valójában nem az enyém volt, hanem a bennem lakozó sötét szellemeké.  Isten Igéjében meg van írva, hogy amikor a házad tisztává lesz, a sötét szellemek megpróbálnak visszatérni magukkal hozva hét másik gonosz szellemet. Az én házam tiszta lett, amikor elfogadtam az Úr Jézust megváltómnak. Láttam ezeket a gonosz szellemeket, amikor bemerítkeztem, ők hetet hoztak, és azok ugyancsak másik hetet, és az utóbbiak is másik hetet, és végül képtelen voltam megszámolni őket. De Isten megtisztított minden sötét szellemtől.  
  
Megmutatta nekem a jövőt is. Megmutatta a Földet, és azokat a dolgokat, amik történni fognak, az eseményeket, amelyek majd végbemennek. A látomás, amit kaptam, mostantól egészen az elragadtatásig tartott. Nem mutatta meg az elragadtatást, de azt igen, hogy mi fog lezajlani előtte. Minden nap közelebb és közelebb kerülünk hozzá, figyelmeztetlek benneteket, hogy az elragadtatás közel van. Vizsgáljátok meg magatokat, az életeteket, és kérdezzétek meg magatoktól, hogy „készen állok arra, hogy az Úrral menjek?” Az Úr mindezt megmutatta, de hozzátette, hogy ne mondjam el senkinek, csak várjak, és kísérjem figyelemmel az eseményeket, mert közel van a vég. Nem akarom kísérteni az Urat, ez az oka annak, hogy nem mondom el, amit láttam. De azt elmondhatom, és figyelmeztetlek benneteket, hogy az elragadtatás közel van. 

Folytatás következik

Read More

Jennifer Perez: A pokol valóság, én jártam ott! 1.rész

Egy keresztény családban nevelkedett 15 éves lány bizonysága, aki feltámadt a halálból. Eltávolodott az Úrtól, és túladagolva, holtan találták meg, Isten a pokolra küldte. Az Úr kegyelméből kapott egy második lehetőséget és visszatérhetett azzal a küldetéssel, hogy figyelmeztesse az elveszetteket, a hitehagyottakat, és a langyos keresztényeket az Úr nyomatékos üzenetével.

Isten áldjon meg benneteket testvérek. Arra kérnék mindenkit, hogy nyissa ki a Bibliáját és lapozzatok Joel próféta könyvének 2, 28 verséhez: 

„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.”

Az én nevem Jennifer Perez és 15 éves vagyok. Nem könnyű nekem tinédzserként elétek állnom és elismernem a hibáimat, de a Szent Szellem segítségében bízom, Ő fog segíteni,  és ad erőt, amire most nagy szükségem van. Mindenekelőtt dicsőséget és hálát szeretnék adni Uramnak, Jézus Krisztusnak. Nem akarok hittételeket elmondani vagy új hitelveket felvetni, csak azt fogom nektek elmondani, amit láttam, amit halottam, és amit éreztem.

Röviden szeretnék beszélni a családomról. A szüleim keresztények, és jó példával jártak előttem, Isten útját mutatták meg életükkel. Három évvel ezelőtt lettem keresztény, és fogadtam el az Urat Nicky Cruze testvérrel együtt. Két évig az Úr utjain jártam, de amikor elkezdtem a középiskolát, lázadóvá kezdtem válni, és elhagytam Isten útjait. Lázadoztam a szüleim ellen, és a droghoz nyúltam. A barátaim vettek rá arra, hogy ezt megtegyem.

Gondoltam, hogy keresztény vagyok, és én teszem majd a barátaimat kereszténnyé. Ehelyett ők vittek engem vissza a világba. Valójában a drog volt az, aminek a hatására sok mindent tettem. Gonosz szellemek költöztek belém, ez volt az, ami lázadóvá tett a szüleimmel szemben. Ők szigorúak voltak, és nem engedtek el sehová, így azt sem engedték, hogy egy barátom házában töltsem el az éjszakát. Mindent titkokban kellett tennem, a hátuk mögött. Lógni akartam az iskolából. Alig akartam menni, éppen csak annyit, hogy a látszatot fenntartsam. Azon a ponton voltam, hogy drogfüggővé válok, de az Úr mindebből kiemelt. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy keresztény voltam. 

A bizonyságom 1997. május 2-án kezdődik. Volt egy barátom, csak barátok voltunk, és semmi több, és ő tudta ezt. Azt gondoltam, hogy ismerem őt, de valójában egyáltalán nem tudtam, ki ő. Azon az éjszakán felhívott és megkérdezte, hogy nem tudnék-e kijönni, csavarogni. A szüleim nem voltak otthon. Imádkozni mentek a közösségbe, mint minden pénteken. Azt mondtam nekik, hogy én nem akarok velük tartani, mert rosszul érzem magam. Már megőrültem tőlük, mert többször azt terveztem, hogy éjszaka különböző barátaimmal bulizni megyünk, de a szüleim nem engedtek el. Így arra kértem őket, hadd maradhassak otthon, és otthon hagytak. Amikor elmentek az imádságra, a barátom felhívott. Azt mondta: „Miért nem jössz el, már mindenki itt van?” Gondoltam magamban: „Nem akarok szembeszállni a szüleimmel, de talán ki tudok szökni, és soha sem fogják megtudni”, és így is tettem.   

Azon az éjszakán a szüleim, miután hazajöttek, lefeküdtek aludni. Mindenre elszántan készen álltam arra, hogy kiszökjek, ezért felhívtam a barátom, és mondtam neki, hogy várjon rám az utcánk sarkán. Szóltam neki, hogy ne jöjjön el a házunk előtt, nehogy a szüleim felébredjenek, és összedőljön a tervem. Párnákat tettem a takaróm alá, és kimásztam az ablakon. Egy kétemeletes házban laktunk, és házunk minden ablaka be volt rácsozva. De mióta a szüleim bíztak bennem, az én ablakom nem volt rács. Így húztam hasznot a szüleim bizalmából. Kimásztam a tetőre, és leugrottam, egyből a földön landoltam.  Az Úr tervezett így mindent, mert kitörhettem volna a lábam, és ez megakadályozhatta volna azt, amit Isten tervezett el számomra.  

Kimentem az utcára, a barátom már ott volt. De amikor beszálltam az autóba három fiút és egy másik lányt láttam. Gondoltam magamban, hogy „semmit sem fogok csinálni, csak elengedem magam, drogozok és iszok.”  De amikor láttam a három fiút és a lányt, megijedtem attól, hogy ki akarnak majd használni. De beszálltam az autóba, és elindultunk. Korábban, amikor beszéltem a barátommal telefonon, azt mondta, hogy csak körbenézünk egyet a városban. Erre mondtam azt, hogy „OK, ez jól hangzik”, így mentem bele. Nem gondoltam volna, hogy egy motelben fogunk kikötni. Mert oda érkeztünk meg. 

Amikor megálltunk, kitett egy patyolat előtt, amely a motel mellett volt. Mondták, hogy ott várjak, és hogy mindjárt felszednek egy másik barátot. Mondtam, rendben, de kitaláltam, hogy azért hagynak ott, hogy egy szobát kivegyenek. Amikor visszajöttek, felvettek, és elvittek abba a szobába. Azt mondták: „Nyugi, bízz bennünk! Nem fogunk semmit se csinálni, csak várjuk a másik barátunkat, hogy jöjjön, és akkor mindannyian lelépünk.” Így megbíztam bennük, soha nem gondoltam volna, hogy bántani akarnak, de megjegyzem, hogy nem tudtam, ki a barátom valójában. Először csak beszélgettünk, aztán megkérdeztem őket, „Miért nem iszunk valamit addig, amíg várakozunk?” A barátom és én elhagytuk a szobát, és lementünk a motel előtti kis étterembe. Három Sprite-ot vettünk, és visszatértünk a szobába. Ők elkezdték kitölteni a Sprite-ot poharakba. Nem hoztak magukkal táskát, vagy bármit, ami gyanús lett volna, amiből azt gondolhattam volna, hogy valamit fognak tenni az italomba, vagy hogy velem tesznek majd valamit. Minden, amit tettek, nagyon ártatlannak tűnt. 

Kimentem a WC-re, hogy megigazítsam a hajam, és a női dolgaimat elvégezzem, és mire visszaértem, már kitöltötték az italom. Néhány rágót vettem a számba, epreset, és megittam azt, amiről azt hittem, hogy Sprite. Ami ezek után történt, arról nincs tudomásom. 

Amikor újra látni kezdtem, éreztem, hogy a szellemem kilép a testemből. Már a kórházban voltam, és láttam az összes orvost és nővért magam körül. Amikor kilépett a szellemem, láttam a testemet az ágyon. Tudjátok, hogyan néztek ki akkor, ha nézitek magatok a tükörben, és láttok egy tükörképet. De én nem a visszatükröződésemet láttam, hanem a saját testem az ágyon. Amikor körülnéztem, két vörösbe öltözött ember jelent meg ott, „gyere az utadra”, mondták, és megragadtak, mindegyik egy-egy karomat. 

Elvittek egy helyre, és amikor felfedeztem, hol vagyok, láttam, hogy ez a mennyország. Az első, amit láttam, egy nagyon nagy fal volt. Fehér volt, és elnyúlt olyan messze, hogy számomra végtelennek tűnt. A fal közepén volt egy kapu, egy hosszú kapu, de ez zárva volt. 

A Ószövetségben Mózes beszél a sátorról, és leírja a paramétereit. Én emlékeztem erre, és olyanak láttam a falat, mint a sátornál. Jobbra a kapu mellett volt egy széles szék és ennek jobb oldalán egy kisebb szék. Úgy tűnt, hogy aranyból készítették őket. Tőlem jobbra volt egy széles fekete kapu, körülötte rettenetesen sötétség, de tudtam a rajta lévő fogantyúról, hogy kapu. Ez egy undorító kapu volt. De a bal oldalamon ott volt a paradicsom, fák, kristályos víz hullt alá, és fű. Olyan békesség áradt benne, de senkit sem láttam ott. 

Felnéztem, és láttam magam előtt az Atyát, nem láthattam az arcát, mert a dicsősége olyan nagy és olyan fényes, hogy mindent bevilágított a mennyben. A dicsősége mindent ragyogóvá tett. Nem volt nap, hold, nem látszottak a csillagok, Ő volt a világosság. Láttam a testét, és teste a Fiút is magába foglalta, egyik a másikban volt, együtt voltak. Látható volt az elkülönülésük, mégis az egyik a másik belül volt, együtt léteztek. 

Jobbra mellettük két angyal állt, Gábriel és Mihály. Onnan tudtam a neveiket, hogy a homlokukra fel volt írva. 

Amikor az Atya előtt álltam, rettenetesen mocskosnak éreztem magam. A térdeimre estem és sírtam. Iszonyatosan szégyelltem magam. Ha láthattam volna az arcukat, akkor sem akartam volna, mert annyira szégyenkeztem előttük. Amikor az Atya előtt voltam, Ő megmutatta az életem filmjét, a kezdetektől egészen addig. Azt mondta, hogy a legfontosabb része akkor zajlott, miután Mellette döntöttem, mert akkor már meg voltam mentve. Megmondtam a barátaimnak, hogy keresztény vagyok, de valójában nem mutattam nekik semmi gyümölcsöt. Ő azt mondta, hogy elrendeltetett, hogy a pokolba kell mennem. 

Gábriel arkangyal odalépett, és megragadott a karomnál fogva. Elvitt az undorító fekete ajtóhoz, amit közelebbről meg sem akartam nézni. Próbáltam megállni, de szellemben voltunk, így keresztülmentünk a kapun. Amikor a kapu másik oldalán voltunk, minden teljes sötétségbe borult, arra is képtelen voltam, hogy magamat lássam. Nagyon gyorsan elkezdtünk zuhanni, úgy, mint a hullámvasúton. Ahogy zuhantunk egyre forróbb, és forróbb lett. Behunytam a szemem, nem akartam látni, hol vagyunk. 

Amikor megálltunk, kinyitottam a szemem. Egy hatalmas úton álltunk. Nem tudtam, hogy hova vezet. De az első dolog, amit azonnal éreztem, a szomjúság volt. Rettenetesen szomjas voltam. Folyamatosan mondtam az angyalnak, hogy „szomjas vagyok, szomjas vagyok.” De úgy tűnt, mintha nem is hallott volna engem. Elkezdtem sírni, és amikor a könnyek lefolytak az arcomon, teljesen elpárologtak. Kénszag terjengett, olyan, mint az égő gumiabroncsok szaga. Próbáltam befogni az orrom, de csak még rosszabb lett. Szellemi testben mind az öt érzékszervem érzékenyebbé vált. Amikor megpróbáltam az orrom befogni, csak még erősebben éreztem a kén szagát. A kis szőrök a karomról mind eltűntek. Éreztem a rettenetes hőséget, iszonyú forróság volt.    

Folytatás következik

Read More

Mi baja a keresztyéneknek a világgal?

Olvasmány: 1Jn 2,1-17

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. 1Jn 2,15-17

Mire gondolunk, amikor meghalljuk ezt a szót: „világ”? Pozitív vagy negatív reakciót vált ki belőlünk? A Bibliának sok mondanivalója van a „világról”, s a felületes olvasó számára ezek sokszor ellentmondásosak is lehetnek.

János apostol az evangéliumban ezt írja: „Mert úgy szerette Isten a világot…” (Jn 3,16), míg a levelében arról beszél, hogy „Ne szeressétek a világot…” (1Jn 2,15). Az evangéliumban feljegyzi János Jézusnak ezeket a szavait: „Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.”(Jn 12,47). De Jézus intését is megemlíti: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (Jn 15,19).

Mi a baj tehát a világgal? Nekünk keresztyéneknek szeretnünk vagy gyűlölnünk kell a világot?

I. Mi az, amit nem jelent ez az Ige: „Ne szeressétek a világot”?

Először is, mit ért János a világon? Végtére is ugyanazt a görög szót (kozmosz) használja az evangéliumban is, ahol ezt mondja: „Úgy szerette Isten a világot…” ugyanakkor a levelében azt állítja János, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Jn 5,19). Talán nem csoda az, hogy a keresztyének nagyon különbözőképpen viszonyultak a világhoz a történelem során. Az egyház néha a világtól való elkülönülésre helyezte a hangsúlyt, máskor meg annyira elvegyült a világgal, hogy nehéz volt észrevenni, miben különbözik a keresztyének életmódja a társadalomban.

A kozmosz szónak a Bibliában különböző jelentésárnyalatai vannak:

– az Isten által teremtett természeti világ, vagyis maga a Föld. „Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsolt 24,1).

– az egész emberi faj, amely egyszerre a teremtett rend csúcsa és Isten által megbízott gondozója is. „Uralkodjék az egész földön és mindenen” (1Móz 1,26).

1.) Nem arról van szó tehát, hogy a hívő ember ne szeresse földi életét! Hiszen az is Isten ajándéka! János apostol keményen fogalmaz, ezért fontos, hogy a Szentírás egészének fényében értelmezzük ezt a mondatot.

Természetesen nem a teremtett világ és nem a gyönyörű természet, valamint a benne élő élőlények gyűlöletéről van itt szó. Sőt éppen ellenkezőleg, a Biblia arról beszél, hogy a teremtett világ Isten dicsőségét hirdeti. Isten ezt a világot azért teremtette, hogy nekünk otthonunk legyen benne.

2.) Nem jelenti azt, hogy a hívő semmit nem szerezhet magának, sőt amije van, azt is el kellene dobnia magától! Hiszen Isten adományai azért vannak, hogy hasznára legyenek az embernek és szolgálhasson azokkal!

3.) Nem jelenti azt, hogy a hívőnek ki kellene vonulnia a világból. Hiszen Jézus így imádkozott értünk: „Atyám, nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket”. Tanítványait pedig így buzdítja: „Ti vagytok a föld sója! Ti vagytok a világ világossága”. Az evangélium „szíve” központi üzenete pedig éppen arról szól, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”.

A János levele arról szól nekünk, hogy a keresztyénség nem a menekülés, a világból való kivonulás vallása, hanem Isten akaratának cselekvése ezen a földön. Krisztus nevében nem hátat fordítunk ennek a világnak, hanem igyekszünk megállni benne a helyünket.

II. Akkor mit jelent ez az Ige: „Ne szeressétek a világot”?

            János apostol által használt „világ” (kozmosz) szónak van egy másik jelentése is az Újszövetségben. Az emberi civilizáció és tevékenység olyan rendszere, amely Istennel szembehelyezkedik. Ez kifejezi mindazt, ami meggátolja az embert, hogy szeresse Teremtőjét és engedelmeskedjen Neki. A kozmosznak ez a jelentése többé-kevésbé ugyanolyan tartalmú, mint János szóhasználatában a „sötétség”. János egy sor ellentétben fejezi ki ezt: igazság és hazugság, szeretet és gyűlölet, az Atya szeretete és a világ szeretete. Ezért hangozhat el nyílt parancsként: „Ne szeressétek a világot!”

1.) A világ csalóka vonzerő. „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés…” (I.Jn.2,16) Itt már világosabban fogalmaz János apostol, hogy mit ért a világ dolgain. Ez nagyon jellemző arra, amit a Szentírás az emberiség problémáinak gyökereiről tanít. A probléma nem a környezet hiányosságaiban, hanem magában az emberben rejlik, ahogy Jézus mondja: „Mert belülről az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…” (Mt 7,20).

2.) A test kívánsága. János apostol elsőként a test kívánságát említi, mindazt, ami étvágyunk kielégítésére buzdít. Természetesen nem csak a fizikai étvágyra gondol önmagában, hanem a mi bukott és bűnös emberi természetünk olyan vágyaira, amelyek eléréséhez meg kell szegnünk Isten törvényeit és féktelen túlzásokra vetemednünk. Gondoljunk csak az alkohol vagy a kábítószer rabjaira. Olyan ez mintha sós vizet innánk, nemcsak kielégülést nem ad, de tovább növeli olthatatlan szomjúságunkat.

3.) A szem kívánsága. A szem a testet és a külvilágot köti össze. János hozzánk hasonlóan egy olyan korban és társadalomban élt, ahol gyakran és sokan tartották szórakozatónak az erkölcstelenséget és az erőszakot. A technikai lehetőségekben dúskáló mai társadalmunkban például a pornográfia már ijesztő méreteket ölt. A „látom, akarom, megszerzem” gondolat ma teljesen elfogadott.

4.) Az élettel való kérkedés. Ez a kifejezés a világ látszatragyogására utal, amelyben minden az anyagi javak körül forog, és amely tönkreteszi és kiüresíti az ember dicsőségét. Isten bőségesen ellát bennünket mindennel, de lévén ezek az ő ajándékai, nekünk úgy kell élnünk velük, mint akik a gazda javait használják, amelyekről egyszer majd számot kell adnunk neki. A földi javak megszerzésében soha ne merüljünk el annyira, hogy azokért Istennel is szembekerüljünk!

5.) „A pedig világ elmúlik, és annak kívánsága is…”(1Jn. 2,17). A világ csábításai nemcsak, hogy kielégülést nem nyújtanak, de nem is tartósak. Miért kellene hát, hogy az örökkévaló világ örökösei érdeklődésüket és törekvéseiket olyasmire összpontosítsák, ami ennyire múlandó és állhatatlan. Fel kell ismernünk e világ törékenységét: a milliomos, aki csak a pénznek él, semmit sem vihet magával a síron túlra, a törtető nem juthat elég magasra a ranglétrán, a munka rabja is előbb-utóbb feleslegessé válik.

János tehát arra szólít fel minket, hogy ha valódi keresztyén életet akarunk élni, akkor döntenünk kell: ha szeretjük a világot, nem szerethetjük az Atyát, ha a világgal lépünk szövetségre, akkor olyasmiért élünk, ami nem tart sokáig, és arra ítéljük magunkat, hogy azonosuljunk pusztulásával és a végső ítéletével. Ez a választás mindnyájunk emberi felelősségének része. Nekünk kell tehát eldönteni, hogy kinek a barátai vagyunk: a világéi, vagy Istenéi?

III. Hogyan lehet helyesen szeretni ezt a világot?

            De „aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn.17b.) Az ellentét világosan látható. A világ nagyon sok embert vonz és csábít, akik alapvetően azért járnak a világ szerint, mert önmagukat szeretik, és önmaguk kedvébe akarnak járni. A világ, és akik érte élnek elmúlnak, de az Atya és az ő engedelmes gyermekei örökké élni fognak. Amit a sátán tud és ajánl, nem más, mint az örökké beteljesületlenül maradó vágy.

            Isten azt szeretné, ha senki sem pusztulna el, hanem mindenki megtérne, és elhinné a Krisztusban való megváltás jó hírét. Azért küldte el a Fiát, hogy megmutassa irántunk való szeretetét azáltal, hogy Krisztus az Atya akaratának engedelmes, tökéletes életével győzött a világ felett. Istennek a világ iránti szeretetét akkor értjük helyesen, ha saját életünket minden vonatkozásban alárendeljük a mi Urunk Jézus Krisztusnak.

            A világban, de nem a világból.

 Hadd idézzek néhány sort Philip Yancey: „Meghökkentő kegyelem” c. könyvéből. A Chicagói hajléktalanok között dolgozó keresztyén misszionárius által elmesélt valós történetet ír le. „ Odajött hozzám egy szerencsétlen, hajléktalan, beteg prostituált, aki már nem tudott enni adni kétéves kislányának. Zokogva mesélte el, hogy időnként még a mindössze kétéves kislányát is perverz férfiak rendelkezésére bocsátja, mivel így egyetlen óra alatt több pénzhez jut, mintha egész éjszaka kint állna az utcán. Nincs más választása, csak így tud pénzt szerezni kábítószerre. Bevallom nehéz volt végighallgatni a borzalmakat. Az is zavart, hogy munkából adódóan minden gyerekbántalmazással kapcsolatos esetet jelentenem kellett és közben fogalmam sem volt róla, mit mondhatnék ennek a szerencsétlen nőnek. Végül megkérdeztem, nem gondolt-e még arra, hogy esetleg az egyháztól kérjen segítséget. Sosem felejtem el, milyen mélységes döbbenet ült ki az arcára: - Az egyháztól! Aztán miért mennék éppen oda? Már így is eléggé gyötör a bűntudat! Csak még nyomorultabbul érezném magam!

A történet kapcsán azt a kérdést teszi fel az író, hogy miképp lehetséges az, hogy annak idején az efféle nők inkább felkutatták Jézust, nem pedig kerülték, s minél jobban kínozta őket a lelkiismeret, annál inkább megmentőjüket látták Jézusban. Talán az egyház elvesztette ezt az ajándékát. Hiszen minden jel arra mutat, hogy a lecsúszottak, a szerencsétlenek, akik Jézus idejében tőle várták a segítséget, mai követői körében már nem érzik szívese látott vendégnek magukat”

A Biblia kifejezetten arra hív el minket, hogy a világban éljünk, mint Jézus, aki vámszedők, bűnösök, prostituáltak között töltötte idejét.

Sokunk számára szimpatikusnak tűnik a világtól való elzárkózás útját választani, de a problémákra nem megoldás a környezetükben élő emberektől való elzárkózás, még ha ez a könnyebbnek látszó megoldás is, egy mesterkélt keresztyén buborékban leélni az életet. Hiszen ebben a mesterkélt életben úgy rendezhetjük be az életünket, hogy még véletlenül se kelljen olyan emberekkel összefutnunk, aki nem azt hiszi, vagy nem úgy él, mint mi. Biztonságban, elszigetelve a külső, szellemi pestistől, tündökölhetünk a keresztény óvodától a keresztyén egyetemig, a keresztyén zenében, keresztyén romantikus regényekben, keresztyén tévéadásban, keresztyén kulcstartókban és keresztyén matricákban…, hiszen majdnem minden világi dolognak van már un. keresztény változata is. Egyetlen dolog viszont nem lesz: az igének személyes hatása.

A keresztyéneknek benne kell élniük a világban, de mint, akik nem e világból valók. Nekünk, keresztyéneknek Jézus szeretetével kell szeretnünk a világban élő embertársainkat, szavakkal és tettekkel kifejezve szeretetünket, miközben gyűlöljük és elvetjük a világ Isten ellen lázadó bűnös lelkületét. A világban kell élni, de nem a világ értékrendje szerint.

A napokban olvastam a gyülekezetépítés blogján a következő megfogalmazást: A keresztyén egyháznak ma biblikusan hűséges, kulturálisan mai, ellen-kulturális közösségnek kell lennie. A biblikus hűség azt jelenti, hogy a mai sokszínű világban is ki kell tartanunk az Ige mellett és engedni magunkat általa vezetni. Kulturálisan mainak kell lennie az egyháznak, tehát nem zárkózhat el. A világban és a benne élő emberek között élve, a mai nyelven beszélve kell szolgálni. Az ellen-kulturális közösség pedig azt jelenti, hogy nem e világ rendszerének, értékeinek vagy erkölcsének nem részese az egyház.

A keresztények világban való helyzetét a tengeralattjáróhoz lehet hasonlítani. A tengeralattjáróval nem akkor van baj, ha bemerül a vízbe, hanem akkor, ha a víz bekerül a tengeralattjáróba. Ámen.

Forras: vasarnapiuzenet.blogter

Read More

Áldjon meg Téged az Úr!

Áldjon meg Téged az Úr! 
Áldjon meg Téged, aki megnézed a megáldott videót!

Mielőtt a világ meglett, Ő már téged eltervezett, Téged Ő már akkor szeretett.
Testedet Ő alkotta, Lelkedet Ő formálta, Azért vagy, mert Ő akarta.
Áldjon meg Téged az Úr, És őrizzen meg Téged Ő...

Read More

A Problémádnak Meg Kell Hajolnia Jézus Neve Előtt

Philippians 2:10
10. Jézus nevére minden térdnek meg kell hajolnia, a mennyországban, és a Földön, és a föld alatt,

Bármi is aggaszt téged, ha annak van egy neve, meg kell hajolnia Jézus neve előtt! A ráknak meg kell hajolnia Jézus neve előtt. A szegénységnek meg kell hajolnia. A szégyennek meg kell hajolnia. A Biblia azt mondja nekünk, hogy Isten magasan felmagasztalta Jézust és adta Neki azt a nevet, amely minden név fölött van, hogy a Jézus nevére, minden térd meg kell hajoljon!

Pontosan ez történt, amikor egy súlyosan, démonok által megszállt/birtokolt ember meglátta Jézust. A benne levő démonok, - úgynevezett Légió, mert sokan voltak - nem csak arra kérték Jézust, hogy ne gyötörje őket, de el is menekültek, amikor Jézus megparancsolta nekik, hogy menjenek. Az férfi ott maradt épségben, meggyógyulva és a józan eszénél. (Luk. 8:26-35)

Az apám hasonlóan szabadult meg a sok évi ivás függőségéből. Emlékszem, hogy milyen állapotban volt részeg kábulatban egy napon. Imádkoztam fölötte Jézus nevében érte, hogy ki legyen oldva az alkohol-függőségéből. Ezután hamarosan hevesen hányt, és attól a pillanattól fogva soha nem érintette meg a palackot!

Szeretteim, ha a gyermeked beteg, tedd rá a kezed és mondd: "Jézus nevében, köhögés leállsz. Láz, menj a Jézus nevében. Az egészség folyik a testedben Jézus nevében!" Ha otthon viszály, harc és zavar van, foglalkozz vele azonos módon. Használtam Jézus nevét, ahogy egy párért imádkoztam, akik veszekedtek egy élelmiszer-központban. Bámulatos volt. Minden viszály közöttük úgy tűnt, hogy szertefoszlik, és azután elkezdtek nyugodtan beszélni.

Ez Jézus nevének az ereje, hatalma, mert ez a neve annak, aki meghalt érted, aki feltámadt és ma az Isten jobb kezénél van, számodra, a támogatásodra! Ez az a név, amely minden név fölött van, és ami előtt minden térd meg kell és meg is fog hajolni!

Joseph Prince 


Forrás:

http://isten-szeret.blogspot.com/2011/12/problemadnak-meg-kell-hajolnia-jezus.html

Read More

Kenneth Copeland próféciája 2012-ről ( magyar felirattal )

http://jszt.blogspot.hu/2012/01/profecia-2012-re-kenneth-copeland.html

Read More

Isten eszközei:IIlés akkor és én most

A Biblia tele van olyan hősökkel, akik hibáztak, akiknek hibáik voltak, mégis fel tudta Isten használni Őket. Mert Isten nem azt látja, hogy mi az ember, hanem hogy mi lehet.

Hiszen ha egyszerűen nézzük: Jákob csaló volt, Péter indulatos és elárulta Istent, Dávid félrelépett, Noé berúgott, Jónás elszaladt Istentől, Pál gyilkos volt, Gedeon bizonytalankodó, Mirjam pletykás, Márta aggodalmaskodó, Tamás kételkedő, Sára türelmetlen, Illés depressziós, Mózes dadogós, Zákeus alacsony, Ábrahám öreg... Mégis a biblia alapvető embereiről beszélünk, milyen érdekes, nem? Ha röviden le szeretném vonni a következtetéseket akár a mi életünkre, két mondatban meg lehet tenni: Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá! Ami azt jelenti, hogy nem vagy tökéletes, de Isten dolgozik az életedben!

"Baál prófétái megölésével hatalmas lelki megújulás útja nyílt meg az északi királyság tíz törzse között. Illés rávilágított hitehagyásukra. Felszólította őket, alázzák meg magukat és térjenek az Úrhoz. A menny ítéletét végrehajtotta. A nép beismerte bűneit. Megvallották, hogy atyáik Istene az élő Isten." Ez volt az eredménye annak, hogy Isten fel tudta használni. Egyedül tömegek ellen, emberek tömegeivel szembe mert szállni; Istennél egy ember is elég, hogy csodálatos munkát tudjon végezni általa.
" Isten azért használhatta fel Illést Izráel történetének ezekben a válsággal terhes óráiban, mert nagy hite volt." Azt hiszem nem mondok újat, ha azt állítom, a mai idők is elég válságosak, erkölcsileg és szellemileg az emberiség válságban él, a látszat ellenére, aki nyitott szemmel nézi a dolgokat, az látja milyen időben élünk.
" Ilyen hitre van szükség ma a világon. Hitre, amely belekapaszkodik Isten Igéje ígéreteibe, és nem tágít, amíg a menny meg nem hallgatja. Ez a hit szorosan összekapcsol Istennel, és erőt ad, hogy megbirkózzunk a sötétség hatalmaival. 'Isten gyermekei hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg' (Zsid 11:33-34). Hit által nekünk is el kell jutnunk a csúcsra, oda, ahova Isten akar elvezetni. 'Minden lehetséges annak, aki hisz" (Mk 9:23). '"
Illés csodálatos dolgokon ment keresztül; szavára nem lett eső évekig, majd a Karmel hegyi párbajban megmutatta, hogy Isten egyedül az Isten: a vízzel lelocsolt oltáron még a kövek is teljesen megégtek; majd pedig imájára újra eső lett: mi mást mondhatnánk, hogy Illés tökéletes eszköz volt Isten kezében, és hite 100%-os volt? Sőt, mégegy tanulság, Illés nem bízta el magát: "Az az előzékeny magatartás, amelyet Isten követe tanúsított a gonosz király iránt, tanítást rejt magában mindazok számára, akik, miközben Isten szolgáinak vallják magukat, nagyra értékelik önmagukat.""A király elmondta feleségének a nap eseményeit. Beszámolt Isten hatalmának csodálatos megnyilatkozásáról, amely bebizonyította Izráelnek, hogy Jahve az igaz Isten, Illés pedig kiválasztott szolgája. Amikor a király elmondta a királynénak, hogy megölték a bálványimádó prófétákat, a megátalkodott, konok Jézabel bőszült haragra gerjedt. Nem volt hajlandó a Kármel-hegyi eseményekben meglátni Isten intézkedését. Hajthatatlan maradt. Vakmerően kijelentette: Illésnek meg kell halnia. "
Mi így utólag pontosan jól tudjuk,mit kellett volna Illésnek tennie: "Illésnek nem lett volna szabad a kötelesség helyéről elmenekülnie. Jézabel fenyegetésének hallatára oltalomért kellett volna fordulnia ahhoz, aki megbízta Jahve becsületének megvédésével. Azt kellett volna mondania a követnek, az Isten, akiben bízik, meg fogja oltalmazni a királyné gyűlöletével szemben. Tudnia kellett volna, hogy Isten nem hagyja el. " De nem ez történt;elmenekült, és tényleg elmondható, hogy depresszióba esett, és gyakorlatilag a halálát kérte Istentől...
Illés sem volt tökéletes. Pedig tudjuk, hogy a mennyben van, Isten magához vette Őt. A nagy hitpróbák után elengedte Isten kezét. És igen, félt az emberi bosszútól. Nem Istennel volt a baj, Illés engedte el a kezét. S ennek az eredménye: "Teljesen kimerülve ült le egy fenyőfa alá pihenni. Amint ott ült, kérte Istent, hadd haljon meg. "Elég most már, Uram! - mondta. Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!"
"A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét, amelyet az Őt szeretőkkel kötött. " 

Nézzük meg, mi történt Illéssel:
És mit tudunk magáról Illésről?
Mire van szükség a mai világban is?
Isten is ember volt, hozzánk hasonló
És ami történt ezután..

Jézabel és a megölt Baál papok jól mintázzák azokat az embereket, akiknek semmilyen Isteni csoda sem elegendő ahhoz, hogy hátat fordítsanak gonosz énjüknek. Egyszerűen annyira egyesültek a gonosszal, hogy képtelenek belátni annak gonosz mivoltát. Lucifer is túl vak volt büszkesége fényében, hogy meglássa Isten igazságosságát.
"Azt gondolná az ember, hogy, miután Illés olyan rettenthetetlenül bátor volt és olyan tökéletesen győzött királyon, papokon és népen, többé már nem vehet erőt rajta a csüggedés, és senki nem tudja őt megfélemlíteni. De ő - aki Isten szerető gondoskodásának sok bizonyságát tapasztalta - nem volt mentes az emberi gyengeségektől és ebben a sötét órában hite és bátorsága elhagyta."
Ismerős ez a fajta emberi feledékenység a Bibliai feljegyzésekből? Gondoljunk az Egyiptomból kivándorolt népre, hogy a csodák ellenére is hányszor elfordultak Istentől? Gondoljunk csak a tanítványokra. Hányszor voltak hitetlenek, annak ellenére, hogy Jézus pedig ott volt velük? Hányszor kellett Jézusnak a tanítványok kicsiny hitük miatt megfednie Őket? Amikor jött a vihar a tengeren, és a tanítványok az utolsó pillanatban fordultak Jézushoz azzal a kérdéssel, hogy "nem törődsz vele, hogy elveszünk?" Egy régészeti lelet alapján megállapítható, hogy Jézus valószínű egy "kabinban"aludhatott. Valószínűleg a tanítványok mindent megpróbáltak először, például a vízet kimeríteni, majd amikor már tényleg minden veszettnek tűnt, fordultak Istenhez. Jézus ezért feddi meg Őket: "kicsinyhitűek". Jézushoz kellett volna fordulniuk azonnal; ahogy nekünk is, hogyha az élet vihara tombol. Megtörtént-e már az velünk, hogy olyan dolgok történtek az életünkben, amelyről egyértelműen elmondható, hogy igen, Isten végtelen szeretete miatt tapasztalhattuk meg; mégis nem sok idővel később, mintha nem is történt volna semmi, teljesen a csüggedés és a hitetlenség kerített hatalmába?

Nézzük tovább, mi történt Illéssel:

"Attól az ellenhatástól, ami gyakran jár a nagy hit és fényes eredmények nyomában, Illés sem volt mentes. Attól félt, hogy nem lesz tartós a Kármelen elkezdődött reformáció, és erőt vett rajta a csüggedés. Korábban a Pisga csúcsáig emelkedett, most pedig lent volt a völgyben. Amíg a Mindenható ihlette, kiállta a hit legkeményebb próbáját. Most pedig, amikor elcsüggedt, elengedte Isten kezét. Jézabel fenyegetése csengett fülében"

Felfigyeltem erre a kifejezésre: "amikor elcsüggedt, elengedte Isten kezét". Nem azt mondja, hogy elengedte Isten kezét és és elcsüggedt, hanem még fogta Isten kezét, amikor elcsüggedt. Hogyan értelmezzük ezt? Attól, hogy fogod Isten kezét, még érni fognak próbák és a gonosz fog kísérteni. A kérdés csak az, te mit fogsz tenni? Még jobban megragadod Isten kezét, vagy pedig elengeded azt? Isten sohasem engedi el a kezünket, egyedül mi vagyunk azok, akik el tudjuk engedni az Ő kezét, mivel szabad akaratunkban képesek vagyunk erre.

"Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük. "

Mi volt Isten válasza Illés depressziójára? Az erre való válaszában mutatkozik meg szerető Isteni mivolta, hiszen szerető Barátként kereste fel Illést; és ez a hozzáállás ránk is vonatkozik: "Most sem szerette kevésbé, mint akkor, amikor imájára válaszként tűz lobbant az égből és fénnyel árasztotta el a hegytetőt. Most pedig, amikor Illés ott aludt, szelíd érintés és kedves hang ébresztette fel. Rémülten felugrott, mintha menekülni akarna. Megijedt, hogy az ellenség rátalált. De a fölébe hajló szánakozó arc nem ellenség arca volt, hanem baráté."

Mi az üzenete Istennek számunkra:

Miért beszéltünk Illésről? Mert tudjuk, hogy mennyire sok mindent tudott Isten általa elérni. Egyetlen emberként tökéletesen elég volt Isten számára tömegekkel szemben. Ma is, ha csak egy ember őszintén elhívatottnak érzi magát arra, hogy Istenért munkálkodjon, akkor az emberi hibák ellenére is meg fogja áldani Isten őt. Láthattuk Illés történetéből is bebizonyosodott: Isten az elhívatottakat teszi alkalmassá. Mindenkinek más körülményei vannak, van aki tanul, van aki édesanya, vagy dolgozik. Hogyan szolgálhatunk mi Isten művében? Ha már az apró lehetőségekben tudunk beszélni Jézus szeretetéről, kedvesen és tisztelettel élünk embertársaink iránt, igyekszünk jót tenni, és sugározni magunkból egyfajta nyugodtságot, amelyet Krisztus békessége ad, akkor lehet csak egy apró "magot" ületünk el az emberek szívében, a többi a Szentlélek dolga. Megtettük az első lépést. Az is fontos, hogy ez Sátánnak nem fog tetszeni; biztosan fog adni nehézségeket, "hegyeket". De Illés történetéből is láthatjuk, hogy Isten szerető. Nem haraggal tekint ránk, és ha elcsüggedünk is, Ő akkor is nagyon szeret bennünket, és meg akar erősíteni.

Istennek pedig mindenre van válasza, szerető apaként gondol ránk. Hiszen ha mi bűnösként mindennél jobban tudjuk szeretni a gyermekeinket, vajon Isten tökéletes mivoltában mennyire tud szeretni bennünket? Mennyire vagyunk fontosak annak, aki az életét adta értünk?

Read More

jézabel szelleme

Vizsgáld meg te is mennyi van benned jézabel szellemiségéből: (nevét írjuk kicsivel)

- Van-e benned ebből a szellemiségből? Saját érdekedben hazudtál-e már, s hamis tanút vettél-e igénybe igazad bizonyítására és Te voltál-e hamis tanú?

- Üldözted-e a hívő embereket? Hazudtál-e ellenük, s bántottad-e Isten népét másoknak igaztalanul, hogy megerősítsd a pozíciód?

- Gyermekáldozat az is, amikor elzárod Isten szeretete elől a kisgyermeket. Nem engeded közelükbe Isten népét, nehogy megtérjenek és hitben növekedjenek.

A modern kori jézabel igaz Istentisztelőnek látszik, de a háttérben önimádás van. 

Jézabel küldetése, hogy megölje az Úr prófétáit. További jellemzők: szörnyen agresszív, haragos, határozott, kontrollál, önimádó, hatalomra vágyó, önjelölt vezető, manipuláló, meg nem tért, hitető erő és rettenetesen gonosz.

Jézabel nevének jelentése lakhely nélküli, de a legtisztábban úgy adható vissza, hogy önimádó. Fő tevékenysége a manipulálás, uralkodás, tekintélybecsmérlés és célja, hogy ezt az Isten gyülekezetén tegye. 

Jézabel gyűlöli a megtérést, alázatosságot, közbenjáró imát. Mert ezek döntik meg hatalmát. Ha valaki nem működik együtt akaratával annak következményei lesznek. Ez a szellem embereket használ tárgyként, hogy szükségeit betöltse. Az ellen fordul, aki nem hajlandó akaratát tenni vagy nem enged neki különösen akkor, ha a múltban már sikeresen manipulálta az illetőt. A NEM a döntő szó, amikor a szellemi tekintéllyel rendelkező ember nemet mond neki, kész a harcra. Jézabel egy hadakozó szellem, aki mindig kész a támadásra és a bizonytalanság szférájában szeret mozogni.

Jézabel támadási formái, az ellen, aki ellene mer mondani:

- a hírnevét próbálja aláásni

- hamis vádakat állít fel ellene

- aláássa az illető hitelességét

- becsméreli a tekintélyét

- kétségbe vonja az illető szolgálatát

Nagyon megsérthető, ha a tekintélye meg van kérdőjelezve. Az uralkodási vágy és az erőharc szakadást és rövidzárlatot okoz. Nem mondhatsz nemet ennek a szellemnek, ha mégis megteszed abból nagy probléma lesz. 

Nagyon gyakran, aki hordozza ezt a szellemet szünet nélkül beszél, szükségét érzi, hogy hatalmat szerezzen leuraljon minden beszélgetést. Minden beszélgetése egyoldalú, a másik fél csak hallgató.

Jézabel mestere a kritizálásnak, zúgolódásnak, a panaszkodásnak, hízelkedésnek, aki ellenáll neki szidalmazva és átkozva van, de akik Isten védelme alatt vannak ezek az átkok áldássá lesznek az életükben.

A megtérés, alázatosság HATALMAS fegyver jézabel ellen. Nem lehet találkozni olyan jézabelt hordozó emberrel, aki bevallja, hogy tévedett vagy bűnös egy dologban. 

Ahhoz, hogy az illető véglegesen szabad legyen, megszabaduljon naponta Jézus kontrollja alá kell helyezze az életét. Az alázatot mindennap kell gyakorolja. Egyedül Istennel lehetséges megszabadulni tőle.


Bővebben:
http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/reggeli-gondolatok/jezabel.html 

Read More

Itélkezés

Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz. Róma 2,1.

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Máté 7,1.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Máté 7,3.

És így folytatja az apostol:
Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]” (Róm. 14,4)

 „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé”(Róm. 14,10)

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

 „[ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el,[magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező.[miközben ítélkezel]” (Róm 2,1)

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst?) és ti is szabadon bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)
21. A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22. A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é?
23. Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24. Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva. Róma 2, 21,24.

Keresztény szokás, hogy magunkat jobbnak érezzük a másik embernél. Hitetlenekkel hasonlítjuk össze magunkat és elégedettek vagyunk, hiszen szinte mindenben jobbak vagyunk náluk. Előfordul, hogy a hitben nálunk hátrébb járókat ítéljük meg rendszeresen. Vajon Istentől van-e ez a gondolkodás? Nem, mert minden ilyen összehasonlításnál egyben már ítélkezünk is a másik ember felett, hiszen kimondjuk, hogy ő ebben vagy abban rosszul cselekedett, bűnt követett el. Azután képesek vagyunk napokig ilyen mások által elkövetett bűnökön gondolkodni. Isten Igéje egyértelműen azt mondja: ne ítélkezzünk a másik felett, mert nincs jogunk a másik embert bűnei miatt elmarasztalnunk, hiszen mi ugyanazokat a bűnöket követjük el. Nem helyes tehát ítélkeznünk, mert az ítélkezés utálatos az Isten előtt. Ehhez egyedül neki van joga. Mi látszatok alapján ítélkezünk, egyedül Isten az, aki a szíveket vizsgálja, és tisztán látja a valóságot minden emberi életben.
Az előbbi gondolatsorból egyértelműen látszik, hogy mikor ítélkezünk, azt nem az Isten lelke késztetésére tesszük. Az ember, akit valóban a Szentlélek vezérel, az soha nem a másik embert, hanem mindig magát fogja vizsgálni. A gonosz sarkall arra minket, hogy mások bűneivel foglakozzunk, mert addig sincs időnk a saját magunk gyarlóságait szemlélni. Aki igazán Krisztusban van, az soha nem a másik emberhez méri magát, hanem mindig Krisztushoz. Ő a példaképe, és őt szemlélve látja meg a hívő tökéletlenségét. El kell kezdenünk a saját szemünkben is a gerenda keresését. Mert bizony ott fogjuk találni, csak bele kell néznünk az Ige tükrébe. Ha pedig az ítélkezésnek helye van valahol, az csak is a saját életünkben lehet. Isten szavát olvasva és Lélek által megértve kell kimondanunk magunk felett, igen én ebben és ebben vétkes vagyok. 
Továbbá az ítélkezés nem csak Isten szemében, hanem az embertársaink szemében is utálatos, hiszen valamennyien látják, hogy úgy keressük más szemében a szálkát, hogy közben a miénkben ott a gerenda. Ahogyan az Ige írja: az ilyen képmutató keresztények miatt káromolják Isten országát a pogányok. 
Nagy tehát a felelősségünk mind a kereszténység egésze, mind a személyes életünk terén. 
Próbáljunk ma úgy az Ige tükre elé állni, hogy megláthassunk minden olyan gyarlóságot az életünkben, amit már minden körülöttünk élő ember lát, csak mi nem látjuk, mert nem nézünk tükörbe. Kérjük Istent, hogy szabadítson meg az ítélkezés bűnétől, és támogasson abban, hogy csak magunkat és Jézust szemlélhessük. 
Az Úr áldja meg ezt az elhatározásunkat!

Read More