Juhász Gyula írta a következő gondolatot: „Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk, és mindnyájan száműzöttek." Nagyon jól ráérzett az igazságra kitűnő költőnk. Trónörökösök voltunk. Isten mikor megteremtett minket, akkor boldogságra teremtett. Meggyőződésem, hogy Ádám és Éva boldogok voltak az Édenben, és ezt a boldogságot veszítettük el, mikor száműzöttekké váltunk a bűn miatt.
Nem olyan régen figyeltem fel egy igére a Timóteus levélből. Pál azt írja benne, hogy rábízatott a „boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium” (1Tim 1,11). Ezek szerint Isten is boldog, aki ezt a boldogságot meg akarja osztani teremtményeivel.
Rossz helyen keresett boldogság
Ebben a száműzöttségben ott maradt a vágy a szívünkben a boldogságra. De mivel már elfelejtettük, hogy honnan jöttünk, honnan szakadtuk el, ezért megpróbáljuk a magunk útjain keresni elveszett kincsünket. Összekeverjük a „bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét” (Zsid 11,25) azzal az állapottal, amikor valóban a helyén van az életünk. A legtöbb ember a kapcsolatoktól, a sikertől, a pénztől, a tartalmas időtöltésektől várja a boldogságot, melyek valóban örömteliek tudnak lenni, de egyrészt bizonytalanok, másrészt nem teszik teljessé életünket. Az életből és a Bibliából is sok példát tudnánk felsorolni a boldogságkeresés kudarcairól, a próbálkozásokról és csalódásokról. Most csak egyet emelnék ki, az Újszövetségből, a samáriai asszony történetét. Ő is a boldogságot kereste és ezt a kapcsolataiban próbálta elérni. De folyamatosan kudarcot vallott. Öt férje és egy élettársa volt, de az áhitot boldogság helyett kiégést, szégyent tapasztalt csupán. Jézussal való találkozása után érti meg, hogy hol lehet olyan vízre találni, amelytől soha többé nem fog megszomjazni.
Kiút a száműzöttségből
Annyi sok próbálkozás után van-e értelme keresni még az elveszett boldogságot? Vagy adjuk fel az egészet, törődjünk belé, és vessük bele magunkat a búfelejtésbe? A válasz határozottan nem. Isten kész visszaadni az elveszett Édent számunkra, ha készen állunk azt elfogadni tőle. Már az Ószövetség is tanított a boldogságról. Az első zsoltár szerint az igazak lehetnek csak boldogok, vagyis áldottak. A gonoszok pedig „mint a polyva, amit szétszór a szél.” (Zsolt 1,4) Boldog tehát az az ember, aki Istennel rendezett kapcsolatba került és tapasztalja az Úrtól jövő áldásokat, ezáltal azzá válik az élete, amivé lennie kell. Ezt a gondolatot támasztja alá a 32. zsoltár is, amely szerint „Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel a bűnét, és nincs lelkében álnokság.” (Zsolt 32,2)
A nyolc boldogság
Jézus Krisztus nyilvános szolgálatának kezdetén mondta el a Hegyi beszédet, melynek bevezető tanítása éppen a boldogságról szól. Sok ember hallgatta és bizonyára felkeltette az érdeklődésüket, mikor ezt a témát választotta. De az emberek bizonyára meglepetten figyelték a tanítást, mivel furcsa gondolatokat mondott a boldogságról: sem akkor, sem most nem így képzeljük el azt. Először is azt mondja, „boldogok a lelki szegények”. Mi épp az ellenkezőjére gondolnánk, nem a lelkileg koldusokat, a szükségben lévőket tartanánk boldogoknak. Pedig higgyük el, igaza van. Ő bizonyára tudja, hiszen Jézus Krisztus maga az Isten, az Alkotó, aki tervezett bennünket is. Ő tudja igazán, hogyan működünk, ő adhat valódi választ a mi keresésünkben is.
Ha megértjük, hogy nem a világ szerinti út a járható, hanem az, amelyet Ő kínál fel számunkra. Ugyanis a boldogságunk akadálya a rendezetlen kapcsolatunk az Atyával. Boldog tehát az az ember, aki ezt felismeri, aki képes megszomorodni bűnei miatt, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, akik készek üldöztetést is szenvedni az igazságért. Akik a pillanatnyi örömök helyett a teljes életre vágynak, azok tapasztalják meg Isten áldását.
Gyökössy Bandi bácsi ismerte fel azt, hogy ez a nyolcas felsorolás egy növekedésről beszél. Lehet növekedni a boldogságban, ahogyan az ember növekszik az Istennel való kapcsolatában. Kezdetben felismeri az ember a hiányosságait, később jelleme formálódik, végül eljut arra az állapotra, mikor már boldogsága független a körülményeitől.
Csodálatosak ezek az igazságok, jó lenne, ha hittel minél több ember képes lenne őket megragadni! Kívánom nektek, tapasztaljátok meg az igazi boldogságot, ne legyetek száműzöttek, hanem legyetek örökösök
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése