Hanem alávetem a
testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon
méltatlanná ne legyek.
— 1KORINTHUS 9,27.
Keresztényként
meg kell tanulnod — megengedni az új, belsõ emberednek, hogy uralkodjon a külsõ
emberen. A külsõ ember nem lett újjá. A test nem született újjá. A test
továbbra is azt akarja majd tenni, amit mindig is — azt, ami nem helyes.
Pál
testével is így volt ez! Ennek a hatalmas apostolnak nem kellett volna a testét
alávetettségben tartania, ha a teste nem akarta volna azt tenni, ami nem
helyes. Ne lepõdj meg hát azon, hogy a te tested is rosszat akar tenni.
E
világban harcunk van a hústestünkkel. Az ördög a hústesten keresztül
munkálkodik. Mivel próbatételeket és kísértéseket kell kiállnunk a hústestben,
az ördög azt mond-ja a kereszténynek: „Ha üdvösséged lenne, nem akarnál
ilyesmit tenni!” A sátán azt akarja bemesélni neked, hogy te akarsz rosszat
tenni, pedig az igazság az, hogy te, a belsõ ember — az új ember — nem
akarod a rosszat cselekedni.
El
akarod hagyni valamely rossz szokásodat? Szeretnél legyõzni egy régi kísértést?
Tedd azt, amit Pál. Õ azt mondta: „Én nem engedem, hogy a testem uralkodjon felettem.”
Ki az az én? Az én a belsõ ember. Pál nem a testét, hanem saját
magát, a belsõ embert nevezte én-nek. Pál azt mondta: „Én
alávetettségben tartom a testemet, és szolgává teszem…” Kinek a szolgájává
teszem? A belsõ embernek!
Megvallás: Én
alávetettségben tartom a testemet. Nem engedem,
hogy a testem uralkodjon felettem. Alávetettség-ben tartom, a belsõ ember
szolgájává teszem a testemet.
Január 7.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése